A Református Egyházak Világközösségének vezetőtestülete, a Végrehajtó Bizottság a svájci reformátusok meghívására május 9. és 15. között a híres kappeli kolostorban tartotta éves rendes ülését. Elnöki megnyitójában Najla Kassab, a libanoni-szíriai presbiteriánus egyház lelkésznője arra hívta a világ reformátusságát, hogy a béke mellett elkötelezett közösségként tanúskodjon az evangélium igazságáról.

„Shalom-teremtőnek lenni kihívásokkal teli feladat” – fogalmazott az elnök. Sokan úgy gondolnak a békére, mint egy háborúktól mentes állapotra, ahol biztonság és a megszokott rend uralkodik. Az elnök ugyanakkor rámutatott arra, hogy Biblia értelemben a béke ennél sokkal többet jelent és egyenértékű azzal a minden embert érintő isteni akarattal, hogy „életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Ján 10,10). A béke követeiként és az igazságosság harcosaiként tekintetünket az emberi méltóságra kell függesztenünk és a hitünk arra kötelez, hogy bárhol is sérül az emberi méltóság, határozottan fellépjünk. „Az idők jeleit olvasva fel kell ismernünk a felelősségünket, és fel kell lépnünk akkor is, ha a megnyilvánulásaink nem népszerűek és sokak szemében zavaróak” – fogalmazott Kassab.

A Végrehajtó Bizottság az elnöki útmutatás és saját stratégiája jegyében ülésezett és vitatott meg a világ református egyházai számára sürgető kérdéseket, amiről egy zárónyilatkozat formájában tájékoztatta a tagegyházakat.

A REV Végrehajtó Bizottságának kappeli záróüzenete

 „Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” (Mt 5,14)

„Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29,7)

A Református Egyházak Világközösségének Végrehajtó Bizottsága 2019. május 9. és 15. között Svájcban, Kappel városában találkozott. A tanácskozás mottója a „Ragyogjon a ti világosságotok: Fáradozzatok a békességért a birodalom árnyékában” volt. Az ülés során a Svájci Református Egyházak Szövetsége és a Zürichi Református Egyház nagylelkű vendégszeretetét élveztük. A találkozóra egy olyan időszakban került sor, amikor valamennyi svájci egyház különös figyelmet szentel annak, hogy választ találjon arra, hogy mind több ember él mindenféle vallási kötődés és hovatartozás nélkül országukban. Miközben az egész ország a reformáció jubileumát ünnepeli, az egyházak azon fáradoznak, hogy bátorítást és bizalmat merítsenek az evangéliumból ebben a helyzetben. A Svájci Protestáns Egyházakkal együtt ünnepeltük a zürichi Grossmünster templomában Zwingli fellépésének ötszázadik és a női lelkészszentelés bevezetésének századik évfordulóját.

A Reformátorok, köztük Zwingli bátorságából és állhatatosságából ösztönzést merítve elköteleztük magunkat az egyházak és közösségek folyamatos reformációja mellett, amely a békéért és kiengesztelődésért tett erőfeszítéseinkben ölt testet. Újfent elköteleztük magunkat a megreformált lelkiség és az egyház és a világ folyamatos megújítása mellett.  Továbbra is lelkesen veszünk részt az ökumenikus párbeszédben és a partneri együttműködésben.

A Végrehajtó Bizottság ülése során arra is lehetőségünk nyílt, hogy a vendéglátó egyházakkal közösen konzultáción vegyünk részt, melynek témája az „Egyház, állam és politika: Együttműködés vagy szembenállás” volt. Beszámolókat hallottunk Brazília, Kamerun, Kolumbia, Magyarország, a Koreai-félsziget és Szíria sajátos helyzetéről és mélyebb betekintést nyertünk a populista és autoriter rendszerek erősödését támogató világszintű folyamatokba.

Üléseink alkalmával mélyen megérintettek minket azok a történetek, amelyek az erőszakról, a kényszermigrációról, a társadalom peremére szorult közösségek emberi jogainak sérelméről és megtagadásáról szóltak szerte a világban, különösen is Kubában, Palesztinában és Venezuelában.

Felismertük a birodalom egyre erőszakosabb mesterkedését, amely továbbra is áruként kezei az életet, az emberek kizsákmányolása és a béke lerombolása árán növekszik. Megvalljuk cinkosságunk és hallgatásunk vétkét. Az életet veszélyeztető birodalom növekvő fenyegetése közepette is hirdetjük, hogy Jézus viszont az élet teljességét ajánlja, valamint bátor tanítványságra és a vendégszeretet kölcsönösen átformáló gyakorlására hív.

Kappelban találkozva megemlékeztünk a református örökség gazdagságáról és a folyamatos megújulásra szóló elhívásunkról. Felismerjük, hogy a reformáció ügye lezáratlan és elkötelezzük magunkat a minden embert megillető teljes és igazságos társadalmi részvétel mellett, különösen tekintettel a nemek közötti igazságosságra.

Tisztelegve a reformátorok előtt egyben elismerjük saját erőszaktól sem mentes örökségünket is. Felismerjük, hogy a teológiával és a lelkiséggel vissza is lehet élni, az ellenségeskedés és az erőszak szolgálatába állítva őket. Elkötelezettek vagyunk arra, hogy kritikusan szembeszálljunk az ilyen teológiai gondolkodással és spiritualitással, és kiálljunk az élet méltóságát és tiszteletét támogató teológiák megerősítése mellett. Ez az alapvető hitbeli hozzáállás indít bennünk arra, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a Mennonita Világkonferenciával.

A közösségre elhívott és az igazságoság mellett elkötelezett szervezetként megerősítjük odaszánásunkat a békéhez, gyógyuláshoz és megbékéléshez vezető igazságosság munkálására. Hisszük, hogy mindebben sajátos hozzájárulásunk az lehet, hogy az idők jeleit olvasva, hitünkhöz hűen éljünk és prófétai tanúságot tegyünk az élet Istenéről.

Arra hívjuk tagegyházainkat, ökumenikus partnereinket és minden vallási közösséget, hogy a világ megújulásáért munkálkodjanak az igazság jegyében. Ahogy Zwingli is bátorít bennünket: „keressétek Isten jókedvét bátor tettekkel”.

Külügyi Iroda

Fotó: facebook.com/worldcommunion/