Töviseken át a rózsákhoz – ez a felirat köszönt mindenkit, aki a Czeglédi Péter Református Gimnáziumba látogat. Az intézmény névadójától származó idézet a mai napig fontos hitvallás az iskolában dolgozók számára. „Czeglédi Péter gályarab lelkipásztor volt, akit elhurcoltak Itáliába, de végül visszatért és folytatta szolgálatát. Ő a kitartás, a hűség, az elvekhez való ragaszkodás példája, ezt szeretnénk átadni az itt tanuló generációknak” – foglalja össze a gimnázium küldetését Kiss Beáta igazgató.

Hamar megtudjuk, hogy a kitartásra és a ragaszkodásra nagy szükség van, Felvidéken ugyanis összesen két magyar református gimnázium működik, a rimaszombati és a lévai – az utóbbi pedig valódi nyelvi sziget, Léván mára csupán a lakosság nyolc százaléka magyar. „Bárhová megy is az ember, alig hallani magyar szót. Egy ilyen szlovák többségű közegben a magyar iskola az otthont jelenti és azt, hogy van hova tartoznunk. Kivételes, hogy mi a munkánk közben is anyanyelvünkön beszélhetünk, ezért nagyon hálásak vagyunk” – mondja az intézményvezető.

Kicsi a bors, de erős

A folyosókon sétálva a valóságban is megtapasztaljuk, mit jelent a „legkisebb gimnázium” kifejezés: összesen negyven diák tanul itt négy évfolyamon az osztályok 8-12 fősek csupán, de ez családias légkört és nagyon összetartó közösségeket eredményez. „Akik itt kezdik el a gimnáziumot, sokszor megszeppennek a kis osztálylétszámtól, de alig néhány hónapra van szükségük, hogy megtapasztalják, ez mekkora erőt jelent” – magyarázza Kiss Beáta.

Az intézmény 2001-ben indult, a lévai református gyülekezetnek ekkor sikerült visszaszereznie egy, a szocializmus évei alatt elvett ingatlant. A hosszú jogi folyamat után egyetlen osztállyal és tíz pedagógussal kezdte meg működését a gimnázium. Az kis létszám ellenére a továbbtanulási arány szinte száz százalék, a diákokat Kárpát-medence szerte felveszik egyetemre – például Debrecenbe, Komáromba, Miskolcra, Brünnbe vagy Budapestre.

Beszélgetés közben az is kiderül, hogy a gimnázium három és fél évvel ezelőttig működött a visszaszerzett épületben, aztán költözött mostani telephelyére – így egy udvarban lehetnek a lévai önkormányzat fenntartásában álló óvodával és általános iskolával. „Az volt a célunk, hogy legyen itt egy magyar intézményközpont, ahol a diákok érezhetik az összetartozást és pedagógusként is tudjuk egymást segíteni. A korábbi épületben egy kollégiumot alakítottunk ki, így távolabbról is fogadhatjuk a diákokat – tanulóink negyede már most kollégista” – teszi hozzá Kiss Beáta.

Bár a bérelt épület nem kifejezetten impozáns, a diákok és a tanárok nagyon otthonossá varázsolták a folyosókat és a tantermeket. Séta közben az egyik lépcsőfordulóban olyan, templomi kazetták festéseit idéző hímzésekre bukkanunk, melyeket a tanárnők és az igazgatónő készítettek.

Megtartó közösség

Szünetben a diákokkal is sikerül néhány szót váltanunk, így ismerjük meg például a végzős Kovács Renét, aki a közeli Érsekújvárról utazik minden nap az órákra. „Már általános iskolába is ide jártam, az osztályból négyen jöttünk együtt tovább, a mostani osztályunkban összesen nyolcan vagyunk” – mondja el a fiú. Azt is hozzáteszi, elsősorban nem azért választotta az intézményt, mert református, hanem mert magyar nyelven szeretett volna tanulni, de mióta ide jár, a szülőfalujában ünnepi istentiszteleteken zongorán kíséri a gyermekkórust.

Jelenleg leginkább az érettségire való felkészülés tölti ki a mindennapjait, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelvszakait jelöli meg a jelentkezésnél. „Napi szinten látogatom a kollégiumot, együtt tanulunk az ott lakó osztálytársaimmal. Sokáig vártam, hogy vége legyen a gimnáziumnak és felnőjünk, de nagyon gyorsan elszaladt ez a négy év – emlékszik vissza René, aki nemcsak az érettségi miatt kezd izgulni. – Tudom, hogy nehéz lesz elbúcsúzni az osztálytársaimtól, mert nagyon jó közösségünk van – de ebbe még nem gondolok bele.”

Bár Szőlősi Rebeka majd csak két év múlva fog érettségizni, hasonló motivációval tanul már most. „Engem is a nyelvek érdekelnek, szintén budapesti egyetemek képzéseit szoktam nézegetni” – fűzi hozzá. A másodikos lány egy másik intézményben kezdte a gimnáziumot, de ott kollégiumban kellett laknia és az tanulás szempontjából nem bizonyult jó választásnak, így két hónap után átjelentkezett ide.

„Nagyon jó itt. Először féltem attól, hogy ez egy kis iskola, ami ráadásul református is. Ettől sokan megszeppennek, én is kíváncsi voltam, hogy ez mit jelent, de aztán kiderült, hogy a hét eleji áhítatokat és azt, hogy minden reggel felolvassuk a napi igét – ami jó kezdés” – foglalja össze a lány. Bár naponta egy órát utazik az iskola miatt, Rebeka mégis úgy érzi, jó döntés volt a váltás, hamar beilleszkedett 11 fős osztályába is. „Szeretek ide járni, főleg a tanulmányi szint, a tanár-diák kapcsolat és a közösség miatt. Az első félév most is jól sikerült, három kettesem lett, a többi egyes” – mondja büszkén, majd hozzáteszi mosolyogva: „Nálunk fordítva van ám az osztályzás.”

Kevesebb diák, kevesebb feladat?

A diákok válaszaiból kiderül, hogy a tanulók inkább a humán tantárgyak iránt érdeklődnek, ennek ellenére is nagyon szeretik matematika-tanárnőjüket, Líška Zsanettet, aki az iskola pályaválasztási tanácsadója is. „16 év általános iskolai munka után érkeztem ide, és mivel csak jót hallottam a gimnáziumról, izgultam, hogy fogok teljesíteni, de hamar megtaláltam a hangot a diákokkal” – fogalmaz a tanárnő. Mint mondja, motiváló a légkör, minden évfolyamban van egy-két tanuló, akit érdekelnek a természettudományok és azok is bátran felkeresik, aki tanácsot szeretnének kérni: „Ez segít, hogy közvetlenebb kapcsolatom legyen velük, örülök, hogy bizalommal fordulnak hozzám a jövőjükkel kapcsolatban.”

Azt is megtudjuk, hogy Líška Zsanett a beiratkozási program megszervezésében is segít, évente két nyílt napot és toborzó utakat is tartanak. A tanárnő arra is felhívja a figyelmet, hogy sokan azt hiszik, egy kis iskolában a munka is kevesebb, de ez nem így van, ezért nagy szüksége van egymásra a tanároknak. „Nagyon jó a tanári közösség, jó csapat vagyunk, számíthatunk egymásra és a diákok is számíthatnak ránk. Az a legfontosabb küldetésünk, hogy megmaradjunk és gyarapodjunk” – vallja.

Keresztyén és magyar

A napot az igazgatói irodában fejezzük be, ahol arról érdeklődünk, milyen nehézségekkel is kell szembenéznie ennek az összetartó közösségnek a hétköznapokban. „Egy messziről érkezőnek az alacsony létszám azt is jelentheti, hogy nem jó az oktatás, de valójában nagyon kevés magyar család él itt” – kezdi Kiss Beáta. A régióban hatalmas az asszimiláció, ha a gyerekek még magyar általános iskolába járnak is, sokszor szlovák gimnáziumot választanak. A kis létszám anyagi gondokat is eredményez, hiszen az állami támogatás létszám alapján érkezik – ebben a magyar kormány támogatása nyújt segítséget. „Azt is érdemes megemlíteni, hogy az itt élő magyar fiatalok csak kis közösségeket látnak, hamar elkezdenek vágyakozni nagyobb települések és magyarabb vidékek felé, ezért a gimnáziumot sokszor már magyarországi iskolákban vagy az ottani református kollégiumokban kezdik” – magyarázza. 

„Minden nehézség ellenére számomra az a legnagyobb motiváció, hogy megtartsuk ezt a keresztyén, magyar iskolát. Ez nekem olyan ügy, ami nagy Ü betűvel kezdődik” – hangsúlyozza Kiss Beáta. A keresztyén nevelés pedig megjelenik a hitoktatásban, a lelki alkalmakon, istentiszteleteken és a heti áhítaton is. Bár a gimnázium a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházhoz és a lévai református gyülekezethez tartozik, szemlélete ökumenikus: a kis lévai magyar közösség többségében katolikus – így a diákok körülbelül fele is az. „Arra biztatjuk a diákjainkat, hogy vasárnaponként menjenek el saját gyülekezeteikbe, az iskola így szolgálja ezeket a közösségeket, ez az egész pedig a lévai magyarságot” – teszi hozzá az igazgatónő.

Az iskola nem szabja feltételként a jelentkezéshez, hogy valaki vallásos legyen, de azt igen, hogy fogadja el és tartsa tiszteletben, hogy ez egy református intézmény – ám ebből sohasem volt még probléma. „Van, aki ezt elfogadja, végigéli, de felnőttként nem keres református közösséget, és van olyan is, aki a jelentkezéskor még elutasítja a vallást, de hívő keresztyénként érettségizik” – idézi fel, és azt is elmondja: nincs szükség drasztikus nevelési módszerekre, a diákok rendes, jó gyerekek, akik támogatják egymást. „Attól függetlenül, hogy milyen hitélettel érkeznek ide a tanulók, a Lélek jelen van az iskolában, ezt minden nap tapasztaljuk – vallja Kiss Beáta. – Mi is hozzátesszük, amit tudunk, de biztos vagyok benne, hogy ez a gimnázium azért áll még, mert Istennek terve van velünk.”

A felvidéki magyarság jövőjéért báloznak Debrecenben

Jótékonysági bált rendeznek Debrecenben február 15-én, pénteken a Czeglédi Péter Református Gimnázium javára. Részletek az esemény honlapján.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Szarvas László