A hatodikosoknak tartanak éppen foglalkozást, Sándor Csaba és Budincsevich Péter párban dolgoznak a szakkörön. Ők is programozók szeretnének lenni. „Ez a jövő, ebből lehet majd a legkönnyebben megélni" – mondja egyikük, aztán megmutatják, hogy Cosmo, a minirobot máris képes arra, hogy megfelelő parancsra csak a kívánt színű kockákat emelje fel. Később jelképes templomot is épít három kockából.

A robotika szakkörös lányok lelkesen végrehajtják a kiosztott feladatokat, kissé arrébb Kelemen Márk egyedül dolgozik. Ő azért választotta ezt a szakkört, mert az öccse nagyon szereti a robotos filmeket, neki szeretne érdekes történeteket mesélni az igaziakról. Márk a kedvünkért úgy programozza be a robotot, hogy felemelje a terepmintás kis Bibliát, amelyet magunkkal hoztunk, aztán mozgassa a fejét, mintha a zsoltárokat olvasná. A robotba párbeszéd is programozható, Márk megkérdezi, kivel találkozzon Cosmo. Javasoljuk, hogy az illető legyen Jézus. Néhány pillanat, és a fiú mutatja: amikor az apró robot kérdezi, hogy kivel beszél, meglepődik a válaszon, és felemelt kézzel indul Jézus felé – ez utóbbit nem mi kértük, ő programozta így.

Miért van szükség erre?

A kérdésre, miért hasznos ez a különóra, Vincze Szabolcs informatika–fizika szakos tanár, a Bethlen Gábor Református Gimnázium robotikaszakkörének vezetője így válaszol: „A fiatalok megtanulják az algoritmikus gondolkodást. Amikor a gimnázium utolsó éveiben valóban ezt az irányt választják, sokkal szárazabb formában fognak komolyabb programnyelvekkel találkozni, de a gondolkodásmód alapja az, amit itt játékos formában elkezdtek. Cosmo a legegyszerűbb robot, tulajdonképpen a bevezető szint. Rajta kívül még négyféle robot van az iskolában, a komolyabb robotoknak vannak szenzoraik, amelyek érzékelik a fényt, a hangot, a tárgyakat is."

„A cél az, hogy a diákok készségeket sajátítsanak el, hogy versenyképesek legyenek a kor kihívásaiban" – mondja Hódiné Földesi Sára, az intézmény igazgatója, aki a foglalkozás alatt benéz az informatikaterembe. Hozzáteszi: a jövő munkavállalóinak már szükségük lesz ezekre az ismeretekre, az itt megszerzett tudás érték.

Hamarosan saját eszközeikkel is tanulhatnak

„A legfontosabb a hálózat fejlesztése volt" – mondja Králik Csaba, a gimnázium műszaki felelőse. Korábban tizenöt-húsz perc is elment azzal, hogy informatikaórán minden számítógép elinduljon, csatlakozzon, el lehessen kezdeni az oktatást – magyarázza –, a fejlesztések révén ez húsz másodpercre csökkent. Erre az új – adatátviteli sebesség és nagyszámú kapcsolat kezelésében megfelelő – hálózatra építve azt, tervezik, hogy a jövőben a diákok behozhatnák, használhatnák az iskolában saját eszközeiket: okostelefonokat, tableteket, laptopokat, mert ezek segítségével is tanulhatnak.

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2019. január 27-i számában.