„Sosem gondolkoztam rajta, milyenek a református ízek, majd meséljétek el” – enged utunkra egyik munkatársunk, ezért a horvát-magyar határig mi is arra keressük a választ, mitől református például a paprika. Az természetes, hogy a konyhaszekrényeinkben kitüntetett helyet foglal el, és az is, hogy megannyi ételünk ízesítéséhez használjuk, de azon talán kevesebbet gondolkozunk, miként kerül asztalainkra ez a piros különlegesség – reméljük ebben is segítségünkre lesz az előttünk álló hétvége.

Bár utazunk jó néhány órát, mindenért kárpótol a látvány: hiába van már október közepe, különös fényben fürdik a Drávaszög, az idő pedig melegebb a vártnál, ezért a találkozóra szép számmal érkeznek érdeklődők szerte a Kárpát-medencéből. A házak ablakaiból piros fürtökben lóg a száradó paprika, mintha csak mindenki erre a hétvégére készülne, de hamar kiderül: itt ez teljesen természetes.

Földektől az asztalig

Eddig is sejtettük, hogy kulináris élményekben nem lesz hiány, de Kopácsra érkezve alig pár percnek kell eltelnie, hogy megpillantsuk a bográcsokban rotyogó pörkölteket, és bár a délelőtt az előadásoké, a semmivel sem összetéveszthető dél-baranyai illatok hamar betöltik a termet.

Buzogány Dezső teológus professzor és Lábadi Károly néprajzkutató előadása, majd az első házi sütemények elfogyasztása után meg is kapjuk a választ korábbi kérdésünkre: nem az ízek reformátusok, hanem maga a találkozás. Ez a fajta vendégszeretet, közösség és kultúra református örökségünk, amit fontos ilyen formában is ápolni.

Ízek, imák, reformáció

A magyar reformátusok október 12. és 14. között a református ízek találkozóján erősítik összetartozásukat – ilyen keretek között először. A gasztrokulturális fesztivál előadásokkal és igei szolgálattal kezdődött, melyen arról is szó esett, hogy a keresztyénség és nemzettudat nem kizárja, hanem kiegészíti és erősíti egymást.

Így tesz az egyik standnál álló néni is, aki házi fűszerpaprikát árul. Tőle tudjuk meg, hogy ennek a fűszernek évszázados hagyománya van a régióban, Drávaszög pedig vezető a termesztésében, Laskón, Várdarócon és Kopácson sokak számára jelenti a megélhetést. A találkozóra többen érkeztek a BORUM-on megismert borászok közül is, ezért különösen szép a párhuzam: „a parika megtermelése épp annyira kitartó és minőségi munkát igényel, mint a szőlőé”. Ezzel a növénnyel sokat kell foglalkozni, ha pedig ez sikerül, akkor háromszor is szüretelhető egy év során. A betakarítást hagyományosan a szárítás követi: egyenként fűzik fel fonálra a paprikákat, melyek aztán – ebben a térségben – a házak falain lógnak. A munkafolyamat elmesélve is aprólékosnak tűnik, a gyakorlatban pedig még inkább az, ezért a termelők nem ipari mennyiséget állítanak elő – de az elkészült fűszer minősége őket igazolja.

Egy nagy család

Többféle halpaprikás, pacalpörköt, zúzapörkölt, vegyes pörkölt és egy helyi különlegesség, a csobanac – a vendéglátók ezeket az ételeket készítik ebédre. „Aki főz, tudja, hogy a sok paprika képes megkeseríteni az ételt. De aki minőségi paprikát használ, azt is tudja, hogy azzal nem jár így, ezt bizonyítják ezek az ételek is” – fogalmaz zúzapörköltet kavargatva Szenn Péter, a szervező Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke. A házigazda erre az alkalomra direkt egyszerű ételt választott, aminek elkészítésében egy barátja is segít, így ő beszélgethet a vendégekkel.

„Keressük azokat a lehetőségeket, amikor nem csupán hallhatunk az evangéliumról, hanem az áldásokat gyakorlatban is megélhetjük” – mondja a találkozó ötletéről az egyházvezető. Szenn Péter szerint egy ilyen alkalom „jóízű áldozat”, ahol az összegyűltek Isten dicsőségére, neki hálát adva mutathatják be kezeik munkáit. „Az a vágyunk, hogy mi, reformátusok, azt mutassuk meg, amik vagyunk és adjunk hálát egymásért” – teszi hozzá.

Nem vitás, hogy a főzés közösségi alkalom, a püspök azt is elmeséli, otthon mindig a feleségi készíti elő az ebédhez szánt alapanyagokat, neki „csak” annyi a dolga, hogy eltalálja az ízeket. „Örülök, hogy ilyenkor együtt van a család, így nemcsak az étkezés lehet közös, hanem az előzetes munka is – fogalmaz. – Ezt élhetjük meg most tágabb, református családunkban is: a munka és az együttlét áldásos örömét.”

Etikai felelősségünk

A különféle paprikás ételeket kóstolva belegondolhatunk, mennyi munka vezet a növény elvetésétől egy pörkölt elkészüléséig, de azt is látjuk, hogy ebben mindenki örömét leli. „Isten előtt minden hivatás egyforma, ezért a református etika fontos része, hogy saját területén mindenki a legjobban teljesítsen. Mi ebben szeretnénk segíteni, valamint azért igyekszünk összefogni a termelőket, hogy szakmai kapcsolataikon túl református identitásuk is erősödjön ” – fogalmazza meg a találkozó célját Zila Gábor, a szervező Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány titkárságvezetője. Mint mondja, az ötlet Szenn Péter püspöktől származott, aki a BORUM sikerét látva úgy érezte, szükség lenne a református kötődésű gazdálkodókat is hasonló fórumra.

„Az egész Kárpát-medencéből hívtunk termelőket, hiszen az a feladatunk, hogy a Magyar Református Egyház közéleti és kulturális jelenlétét is erősítsük – ennek pedig része gasztrokulturális hagyományunk is” – teszi hozzá a titkárságvezető. Ennek a törekvésnek hamar megmutatkozik az eredménye: Hajdúnánás református gyülekezete és önkormányzata még a szombati napon jelezte, hogy örömmel vendégül látná a református ízek találkozóját 2019 őszén.

Lesz következménye?

A gasztrokulturális hétvége vasárnap délelőtt Laskón, Sztárai Mihály reformátor egykori templomában zárul, ahol Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője hirdeti az igét Pál rómaiakhoz írt levele 12. fejezetének első két verse alapján: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” A főjegyző arra figyelmeztet, mikor az elhangzott sorok íródtak, az üldözés mindennapos volt a keresztyének számára, mégis kiálltak hitükért – ma azonban sokszor nincs tétje vallásunknak.

Mint mondja, a világ uniformizál és arctalan tömeget alkot – azonban nekünk is van mintánk: „Szánjátok oda magatokat, a sablonotok legyen olyan, mint Jézus Krisztus és akkor nemcsak a hitünknek lesz következménye hanem az elmúlt két napnak is.” Forró László biztatással és a rendezvény lényegének tökéletes összefoglalásával zárja igehirdetését – és a találkozót is: „Próbáljunk meg egymás hite által épülni és ebből a hétvégéből is olyan erőt nyerni, mely megtart és melynek nyomán büszkén, méltósággal és jó lélekkel vallhatjuk meg hitünket.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Némedi-Varga Dávid