– Miért megy az orvoscsoport Bangladesbe?

– Rendkívül nehéz szituáció miatt. A mianmari katonák sorra égetik fel az országban élő – egyénként nagyon békeszerető és barátságos – rohingja nép falvait, pusztítják az embereket, 2017 augusztusa óta egyfajta etnikai tisztogatás zajlik. Aki tud, fejvesztve menekül az országból a határ menti folyókon át a szomszédos Banglades délkeleti részébe. Itt alakult ki mára a világ egyik legnagyobb menekülttábora: becslések szerint egymillió-egyszázezer ember él itt. Már régóta gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk segítséget vinni a helyszínre, mert úgy látjuk, a leghasznosabb, ha ott helyben segítünk a magunk tapasztalatával, gyakorlatával, felkészültségével. Nehéz tétlenül ülve nézni, hogy ez a hatalmas embertömeg csak nagyon minimális orvosi ellátáshoz jut hozzá. Annak ellenére, hogy több nemzetközi szervezet is dolgozik már a helyszínen, továbbra is elégtelen a helyi ellátás, szűrés, rosszak a higiénés viszonyok, és a mostani monszun alatt több olyan járvány is felütötte a fejét, amely fokozott orvosi jelenlétet igényel.

„Tennünk kell a jót!"
Túl van az utolsó felkészítő tréningen is a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) orvoscsoportja, mielőtt július 9-én Bangladesbe utazik, hogy a Mianmarból elmenekült rohingjáknak segítsen. A segélyszervezet ügyvezető igazgatója misszióként tekint a 6100 kilométeres útra, Juhász Márton azt mondja: ha tehetjük a jót, akkor tennünk is kell!

– Milyen körülményekre készülnek?

– Nemrégiben hosszan egyeztettem bangladesi képviselőkkel – nem hálásak a körülmények. Monszunidőszak van, negyven-negyvenkét fok százszázalékos páratartalom mellett, szakad az eső, áradások és földcsuszamlások sújtják a vidéket, emiatt a terep nem biztonságos. A táborban a nagy zsúfoltság miatt elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb atrocitások, ezért nem is engedik, hogy sötétedés után a területen maradjunk. A Vörös Félhold és a finn Vöröskereszt irányítása alatt fogunk dolgozni a helyszínen felállított sátorkórházban. A menekültek közel egyharmada gyermek, és sok a terhes, illetve a szülő nő, ugyanis a mianmari katonák a genetikai állomány lerombolása miatt rohingja nők tömegeit erőszakolták meg, akiknek egy része éppen most szül. Jelenleg nagyjából havi hatszáz gyermek születik a táborban. Sok a fertőző betegség – most épp a torokgyíknak van az ideje –, de a csapatnak fel kell készülnie a trópusi betegségekből is, mint például a malária vagy a dengue-láz.

– Milyen szakemberekkel vágnak neki?

– A csapat rendkívül vegyes: többen foglalkozunk sürgősségi betegellátással, én aneszteziológus és intenzív terápiás orvos vagyok. Jön velünk mentőfőorvos, vegyes körzetben dolgozó háziorvos, fogorvos, szülésznő, gyógytornász, ápolószemélyzet és kétfős sebészeti team is, akik igény esetén kisebb beavatkozásokat is el tudnak végezni a helyszínen.

– Tulajdonképpen egy utazó kórház.

– Majdhogynem így van – úgy igyekeztünk felállítani a csapatot, hogy a különböző elénk kerülő kórképek széles körét el tudjuk látni azon a szinten, ahogy ez katasztrófahelyzetben lehetséges.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd

Mi is segíthetünk

Az utat online adományozással tá­mo­gathatják a www.jobbadni.hu/ado­manyozas weboldalon, vagy átutalással a Magyar Re­for­­mátus Szeretetszolgálat 107020 19-85008898-51100005-ös szám­la­­számára „Rohingják” meg­jegy­zés­sel, illetve az 1358-as ado­mány­vonal tárcsázásával – min­den hí­vás 250 forinttal támogatja az MRSZ tevékenységét. Az út elő­ké­szítésében nagy szerepe volt Bang­la­des magyarországi tisz­tel­et­beli nagy­követének és a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványnak, amelynek egyik munkatársa is a csapattal utazik Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója kísé­re­tében.

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja június 24-i számában.