„Az igaz ember hitből él"
Ez volt a mottója a Papp László Budapest Sportarénában október 31-én megtartott központi reformációi emlékünnepnek. Az egyik műsorvezető, Bényi Ildikó így konferált az istentiszteletet követő ünnepi beszéd előtt: „Most pedig a gyülekezet egyik tagját kérem szólásra. Hölgyeim és Uraim, Magyarország miniszterelnöke következik”. Hat nappal később Orbán Viktor miniszterelnök, négy miniszter, három államtitkár és egy miniszteri biztos útra kelt, hogy a reformáció „bölcsőjéhez” ellátogassanak, leróják kegyeletüket, hálás szívvel emlékezzenek, s az élő-éltető gyökérből erőt merítsenek. A kormányzati látogatásnak hármas célja volt: politikai, kulturális és spirituális.
A rövid, de annál tartalmasabb program a két miniszterelnök találkozásával kezdődött: Szász-Anhalt miniszterelnöke, Reiner Haseloff nemcsak szlogenek szintjén magyarbarát. Szavakkal s tettekkel bizonyította, hogy igazán szereti, értékeli hazánkat. A wittenbergi vártemplom kapujánál várta vendégeit, majd személyes szavakkal mutatta be a magyar delegációnak a 95 tételről híres templomot. A felemelő pillanatok közé tartozott, amikor a magyar vendégek és a német vendéglátó együtt imádkozott Luther Márton sírjánál. A Szász-Anhalti miniszterelnök elvezetett Sylvester János és Dévai Bíró Mátyás magyar reformátorok emléktábláihoz, melyeket a jubileumi év nyarán, a Magyar Napok keretében helyeztek el, majd személyes vezetést tartott a városi templomban, Luther igehirdetéseinek helyszínén. A reformációt nemcsak ismerő, de arra hálával emlékező katolikus miniszterelnök részletesen elemezte az evangélium hirdetésére alkalmas Cranach-oltárképet és az oltártér hátsó részében elrejtett táblafestményt a szőlőművesek példázatáról. A miniszterelnökök találkozója négyszemközti megbeszéléssel folytatódott, melyen tájékoztatták egymást Európa aktuális helyzetéről és kihívásairól.
A politikát a kultúra követte. A küldöttség megtekintette az aznap záródó „Luther! 95 kincs – 95 ember” című nagykiállítást, megcsodálva a magyar evangélikusság tulajdonában lévő Luther-végrendeletet is. Így utolsó látogatókként a magyar kormány tagjai láthatták a hallatlan izgalmas kiállítást ez egykori emlékekről és a reformáció félévezredes hatástörténetéről.
Ami ezen túl következett, talán történelmi eseménynek is mondható. Az egykori Fekete kolostorban, ahol Luther lakott és az egyetemi óráit tartotta a kilenctagú delegáció istentiszteleti közösséget alkotott, s Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, civilben református lelkipásztor vezetésével és igehirdetésével, jelen sorok írójának liturgikus közreműködésével szűrték át lelkükön nemcsak a látottakat, az előző órák élményeit, hanem a reformáció lelki-szellemi gazdagságát. A bibliaolvasó útmutató reformáció napjára kijelölt ige alapján hangzott el az igehirdetés. Kálvin bűnbánó imádsága, az evangéliumi feloldozás, Luther Márton imádsága, a közös zsoltár- és koráléneklés mind-mind fontos állomása volt annak a lelki útnak, amelyen ezen az estén jártunk. Mint annyi keresztény és keresztyén az elmúlt kétezer és ezer magyar évben. Az utolsó ötszázban is.
A XVI. századi több mint ezer magyar diák wittenbergi tanulmányi útja is lelki úttá nemesedett, hazatérve áldássá lettek magyar hazánknak, lelki megújulást és abból fakadó kulturális és közéleti gazdagságot hoztak. Orbán Viktor, Balog Zoltán, Trócsányi László, Szijjártó Péter, Kósa Lajos, Magyar Levente, Nagy János, Havasi Bertalan és e sorok írójának wittenbergi látogatása spirituális út volt. S ha Pál apostol a Római levélben egyértelműen beszél a keresztény ember világi felsőbbséghez való viszonyáról, akkor jó tudni, hogy azok, akikért imádságainkban könyörgünk, maguk is igyekeznek járni ezen a lelki úton.
Hafenscher Károly
A szerző evangélikus lelkész, a Reformáció Emlékbizottság munkáját segítő miniszteri biztos.