A kitüntetettet a kolozsvári egyetem Református Tanárképző Kara terjesztette fel a díszdoktori címre. Az oklevél ünnepélyes átadását követően Fazakas Sándor „Reformáció és modernitás” címmel tartott előadást, amelyben a hagyományosan interpretált reformációértelmezések helyett kritikai módszerrel és interdiszciplináris összefüggésben kereste a reformáció társadalmi, teológiai, spirituális relevanciáját, és figyelmeztetett a reformáció sajátos protestáns küldetésére, a szabadság és kreatív hit-megélés lehetőségére: „Sajnálatos, hogy időről időre a protestantizmuson belül is felülkerekedett az evangélium erejével és a személyes hittapasztalattal szemben az elvrendszerhez, a dogmákhoz vagy magához az intézményhez való hűség megkövetelése, a hit kreatív megélésére való bátorítás helyett pedig az ember kívánt kontrollt gyakorolni a másik ember hite felett.” Továbbá hangsúlyozta, hogy éppen a reformátori felismeréseknek köszönhetően a teológiának szerepe és létjogosultsága van az egyetemek világában, ahol a többi tudománnyal való interaktív kapcsolatban olyan valóségértelmezésről tesz bizonyságot, amelytől egyetlen társadalom sem tekinthet el.      

Fazakas Sándor a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai- és Egyházszociológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az egyetem doktori iskolájának vezetője és a Doktori és Habilitációs Tanács elnöke, a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetője, a Hosszúpályi Református Egyházközség lelkipásztora. A református egyházban és nemzetközi teológiai fórumokon, valamint hazai és nemzetközi szakmai folyóiratok szerkesztőbizottságaiban betöltött tisztségei mellett a teológia számos területén publikál, jelentős interdiszciplináris kitekintéssel. Legutóbb megjelent könyve: Vétkeztünk... – Egyház a történelmi és társadalmi bűnösszefüggések rendszerében.

reformatus.hu

Forrás: ttre.hu