Pápa első református temploma az 1784-ben elkészült ótemplom volt, mely azonban az évszázadok során használhatatlanná vált. Ezt az épületet újíttatta fel a reformáció emlékévére az egyházkerület, hogy ezzel is tisztelegjenek a reformátusság múltja előtt. A felújítási munkálatok tavaly ősszel kezdődtek, a következő év tavaszától pedig e helyen működik majd a Pannonia Reformata – Dunántúli Református Múzeum. A felújított templomban tartották október 28-án a Dunántúli Református Egyházkerület reformációi ünnepségét, melyen felszentelték a kerület hét új lelkipásztorát is.

Ok az örömre

A hálaadó istentiszteleten Steinbach József püspök hirdette az igét János evangéliuma 16. részének Szentlélekről szóló ígérete alapján (Jn 16,6-16). A püspök hálaadásra hívta a jelenlevőket, mert „láthatóan épül és megújul a kőház, ahogy megelevenedik a lelki ház is”. Emellett hálát adott az ifjú lelkipásztorokért, akik emlékeztetnek rá, hogy minden ember Isten eszköze. „Rajtuk és rajtunk keresztül cselekszik Isten – erről szól az ige, ezért adunk hálát, ez az ok az igazi örömre” – mutatott rá. Isten azért cselekszik, mert velünk van, ezt mutatta meg Jézus Krisztusban is, aki mennybemenetele előtt hangsúlyozta: jobb, ha eltávozik, mert úgy el tudja küldeni a Pártfogót, aki még inkább velünk lesz.

A megújult templom és a hozzá kapcsolódó épületek mind hirdetik: „Velünk az Isten Jézus Krisztusban a Szentlélek által. Isten szándéka, hogy nekünk jó legyen és a mennyei jót megtapasztaljuk már e földi világban.” Isten arra a nézőpontváltásra kér, hogy ezen a „mennyei jón” keresztül nézzük az ügyeinket, az egyház ügyét és a keresztyénség ügyét.

Meggyőzi az embert

„Nem mi győzzük meg az embereket, Ő az, aki meggyőz; mi a magunk helyén hű sáfárként tesszük a dolgunkat, miközben Ő hitet ad és támogat” – hangsúlyozta Steinbach József. Mint mondta, bár a számadatok néha csüggesztőek, de Isten Lelke a lényeget illetően győz meg. Először arról, hogy van bűn, de arról is, hogy a bűnből van szabadulás és van megújulás. Ugyanígy győz meg az igazsággal kapcsolatban, hogy ki merjük mondani: Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Harmadszor pedig meggyőz, hogy van ítélet, de a gonosz legyőzetett, mi pedig kegyelem alatt vagyunk. „Meggyőz, majd felragyogtatja evangéliumát rajtunk keresztül. Az a megújulás, hogy ezekről, a lényegről beszélhetünk. A reformáció az eredethez való visszatérést jelenti: vallani, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” – foglalta össze a dunántúli püspök.

Azt is hozzátette, akkor is Isten cselekszik, amikor bizonyságtévőkké tesz mindannyiunkat, hogy megvalljuk hitünket. Azonban a bizonyságtételben semmiről sem kell beszélni, amit az Úr ne jelentett volna ki, hiszen minden ott van az igében. Jézus szavai emlékeztetnek rá, hogy nem kell olyanról szólni, amit nem tudunk elhordozni. „Arról tudunk beszélni, ami már a mienk, ami személyesen érintett minket, ettől lesz világos és eredeti az igehirdetés. Azonban soha ne önmagatokról és önmagatokból szóljatok, hanem Jézus Krisztusról és az ő evangéliumáról” – figyelmeztette a leendő lelkipásztorokat, majd hozzátette: Jézus mindenkit elküld a Lélek által a bizonyság szolgálatába – mindenkit a maga helyén, a maga kereti között.

„Hirdesd az igét”

A reformáció emlékévében a dunántúli egyházmegyék közgyűlésein keresztül hét lelkipásztor kérte felszentelésre bocsátását. Az egyházkerületi közgyűlés döntése értelmében az ünnepi alkalmon lelkésszé szentelték Balla Ibolyát, Fazekas Krisztián Árpádot, Kovácsi Krisztiánt, Papp Lászlót, Sándor Zoltánt, Seres Gabriellát és Szűcs Sándort.

„Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” – biztatta Németh Tamás, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora Pál Timóteusnak címzett szavaival (2Tim 4,2) a felszentelt lelkészeket. Mint monda, különös érzéssel élte meg az ünnepi alkalmat, mert harminc évvel ezelőtt ugyanígy állt saját lelkésszé szentelésekor – az évek pedig arra intik, hogy feltegye a kérdést, vajon betöltötte-e, amit eskütételekor megfogadott.

„Ezek között a falak között lehetetlen nem arra gondolni, hányan hallották itt Isten igéjét, hányan tértek meg és hányan köteleződtek el a lelkipásztori szolgálat mellett” – fogalmazott a rektor, majd azt is hozzátette, ezzel a lelkülettel törekedjenek a következő generációk is tanítvánnyá tenni a rájuk bízottakat.

A korszellem helyreállítása

Kövér László, az Országgyűlés házelnöke hazalátogatott szülővárosába a háladó alkalomra, hogy együtt ünnepeljen a dunántúli reformátusokkal. Ő is azt hangsúlyozta, nemcsak az ótemplom felújítása ad okot az örömre, hanem a felszentelt lelkipásztorok is, akiken keresztül a közösség folyamatos megújulásának is tanúi lehetünk.

„Megőrizhető-e a jövő számára a hit és az értelem, az isteni igazság és az emberi igazság között a reformáció által ötszáz esztendeje helyreállított harmónia?” – tette fel kérdést a házelnök. Mint mondta, fél évezrede Európában az észtől megfosztott hit romboló vakhitté vált, amitől Isten mindig elfordul, ez pedig romlásba döntötte a kontinenst. „A reformáció azért válhatott történelemformáló erővé, mert a hit és az ész, az isteni igazság és az emberi igazság keresése egyszerre állította helyre a harmóniát” – hangsúlyozta Kövér László.

A reformáció ugyanakkor nem a korszellemhez igazította az evangéliumot, hanem korszellemet igazította az evangéliumhoz. A protestantizmus így lehetett kovásza az európai demokráciának, a nemzetállamoknak és a modern európai kultúrának. A házelnök arra is emlékeztetett, hogy a reformáció a magyarság számára különleges, nemzetmegtartó erejét nem lehet elfelejteni – e nélkül nem éltük volna túl az elmúlt évszázadokat.

Mint mondta, napjainkban ismét válságok gyötrik és a meghasonlás veszélye fenyegeti Európát – korunkban a hittől megfosztott ész az, ami az ember ellen fordul. A keresztyéneket ma azzal akarják térdre kényszeríteni, hogy mindent viszonylagosnak akarnak beállítani, miközben a korszellem el akarja törölni az ismeret, az etika, a biológia és a történelem által kijelölt határokat. „Akik azonban térdre akarnak kényszeríteni, nem tudják, hogy a hitüket őrző keresztyének akkor válnak legerősebbé, ha térden állnak” – mutatott rá Kövér László.

Látható erő

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár arra emlékeztetett, hogy a különböző korokban Krisztus követőit mindig érték atrocitások. „Bár fizikai támadások ma nem érnek, megvallhatjuk hitünket és épülhetnek templomaink, mégis azt látjuk, hogy Európában templomokat zárnak be vagy rombolnak le” – mondta. Az államtitkár szerint a Kárpát-medencében élő keresztyéneket vállalják a Krisztus követését, a térségben a kisebb és a nagyobb közösségekben között is vannak gyarapodó és épülő gyülekezetek.

„Az elmúlt két évtized alatt, mióta figyelemmel kísérem a református egyház munkáját, azt látom, hogy épületek újulnak meg, épülnek föl, de a reformáció közössége mégsem ezekben látszik, hanem abban az erőben, amit a gyülekezeti életben és az intézmények fenntartásában megtapasztalunk” – fogalmazott Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere, aki arról is beszámolt, hogy 2017 a város számára is a reformáció éve volt. Az elmúlt hónapok során Pápa egyik óvodáját is a városi gyülekezet fenntartásába adták át, amit a lakosság is örömmel fogadott.

Megjelenő közösség

Az ünnepségen átadták a Dunántúli Egyházkerület legrangosabb kitüntetését, a Pro Pannonia Reformata díjakat. Ebben az évben Török Zoltán nyugalmazott lelkipásztor és Olajkár Margit, a kerület nyugalomba vonult gazdasági vezetőjének munkásságát díjazták.

A Dunántúli Református Egyházkerület az év során döntött arról, hogy csatlakozik egy száz évvel ezelőtti kezdeményezéshez: akkor a reformáció 400. évfordulóján hálaadásképpen minden dunántúli templomba egy emléktáblát helyeztek. Ennek nyomán idén a kerület 351 templomába – így az ótemplomba is – került egy tábla, mely az elmúlt fél évezred öröksége előtt tiszteleg. „Ezek az emléktáblák kifejezik összetartozásunkat, itt a Dunántúlon, de megjelenítik azt a keresztyénség nagy családjában is, hiszen mindannyian az egy, szent, egyetemes anyaszentegyház tagjai vagyunk – fogalmazott Steinbach József az ünnepi alkalom végén. – Szükségünk van egymásra és arra, hogy együtt jelenítsük meg Jézus Krisztus evangéliumát.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz

Visszavett történelem

Az ünnepség résztvevőivel a városról, a reformátusságról és a tavasszal nyíló dunántúli református látogatóközpontról is beszélgettünk.

 

 

A Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlésének ünnepi nyilatkozata.