A reformáció emlékévének alkalmából különleges ülést tartottak október 5-én a Parlament felsőházi termében a Kárpát-medencei protestáns egyházak képviselőinek részvételével. Kató Béla erdélyi püspök köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy Luther Márton ötszáz évvel ezelőtt nemcsak a saját életét változtatta meg, hanem környezetét és az egész világot. „Az egyház reformációja a lélek, az ember reformációjával kezdődött, hasonló lélek munkált fejedelmeinkben is” – emlékeztetetett Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György munkásságára. Az ő életükben is fontos szerepet játszott a neveltetés, a tudás és a diplomáciai érzék, azonban legnagyobb kincsük a hit volt, ezért nevezzük őket a mai napig református fejedelmeknek.
Az erdélyi püspök szerint azért is fontos, amikor a hitben előttünk járóknak avatunk szobrokat, vagy az emlékév alkalmából felújítjuk épületeinket, mert ezekben az eseményekben erő van. „Lelkünknek szüksége van ezekre az ünnepekre, de nem szabad megfeledkeznünk a reformátorok, az őrálló fejedelmek drága örökségéről, a nehéz hétköznapokban is a Biblia fölé hajoló, Istent kereső lelkületről” – tette hozzá. A fejedelmek úgy védték és építették a hazát, úgy gondolkoztak nemzetstratégiáról, hogy egyetlen pillanatig sem tévesztették szem elől az evangéliumot. „Tudták azt, ami Csiha Kálmán, egykori püspök így fogalmazott meg: csak Krisztusban újulhat meg a nemzet” – hangsúlyozta Kató Béla.
Történelmi felelősség
Hafenscher Károly miniszteri biztos az eseményt szervező Reformáció Emlékbizottság nevében köszöntötte a jelenlévőket. Mint mondta, a protestantizmus nem örökös szembenállás, hanem egy életforma és gondolkodásmód, melynek segítségével az ember felszabadultan élheti meg az Istentől kapott életet. „A protestantizmus nem tiltakozik valami ellen, hanem tanúskodik valamiről, a helyes sorrend érdekében, ahol nem a teljesítmény értékeli az embert, hanem a szeretet és jóság” – mutatott rá a miniszteri biztos, majd hozzátette: A reformáció emléke és máig tartó folyamata segíthet a jézusi emberséget követő emberekké és közösséggé válnunk.
„Kontinensünknek ma is szüksége van a megújulásra, lelki és politikai értelemben egyaránt” – állította párhuzamba az ötszáz évvel ezelőtti eseményeket a jelen helyzetével Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke. Fél évezreddel ezelőtt Luther Márton fellépése átalakította Európa vallási térképét, azonban gondolkodásmódja túlhaladt a teológián, hatása az élet minden területére kiterjedt. „Történelmi felelősségünk önvizsgálatot végezni, hogy van-e bennünk annyi erő, melyet a következő ötszáz év megkövetel” – hangsúlyozta. Jakab István szerint a reformáció fél évezredes erkölcsi forradalma reményt és esélyt jelent, hogy megóvhatjuk anyanyelvünket és hitünket megtartva, kultúránkat megőrizve szolgálhatjuk nemzetünket.
Protestáns sajátosságok
Kósa László történész professzor a magyarországi protestantizmus történeti sajátosságait vizsgálta előadásában. A reformáció eszméinek terjedését, a vallásföldrajzi jellemzőket, az evangélikusok és reformátusok sokrétű kapcsolatait, illetve a reformáció művelődésre és nemzeti függetlenségre tett hatását bemutatva hívta fel a figyelmet a magyar protestantizmus különleges helyzetére. „A történeti jelző nem elsősorban kronológiába sorol, hanem figyelmeztet rá, hogy a sajátosságok nem időtlenek, hosszabb-rövidebb történések eredményei” – fogalmazott, majd azt is hozzátette: emiatt érvényüket veszíthetik. Kósa László szerint, ha a magyar protestánsok meg akarják tartani identitásukat, „nem szükségszerű fejlődésmodellben gondolkodni, és abban mintát keresni”. Ehelyett a sajátságokat kell új tartalmakkal gyarapítani és nem veszni hagyni az örökséget.
Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a reformáció és az irodalom kapcsolatáról tartott előadásában felhívta a figyelmet a reformációval összefüggő nyelvi fejlődésre, melyhez a gondolati szabadság is szorosan hozzátartozott. Ennek köszönhetően születtek versek és irodalmi művek az elmúlt fél évezredben, melyek a ma emberének is segítséget nyújtanak. A főigazgató nyomatékosította: „Egyházainknak, gyülekezeteinknek oda kell figyelni a kortárs kultúrára, irodalomra, azokra a jelzésekre, melyek az e világban élő protestáns közösségek felé érkeznek.”
Személyes kötődés
Az ünnepi eseményen keresztyén politikusok is megfogalmazták, milyen szerepet játszik a protestantizmus saját életükben. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a „kedves testvérek” megszólítással köszöntötte a jelenlévőket, ezzel is hangsúlyozva, hogy Krisztusban nem a különböző tisztségek számítanak, hanem az összetartozás. Mint mondta, az a politikus és közéleti szereplő, akinek nincs megtartó közössége, elveszett, mert elfelejti, hogy nem önmagáért, nem önmagának hoz döntésket.
„Az köti össze az egyházi és közéleti küldetést, hogy nem magunknak tesszük, amit teszünk” – mutatott rá. Ezzel kapcsolatban elmondta: a jövőben kezdeményezik, hogy a személyi jövedelemadó kétszer egy százalékának felajánlásánál az egyházi egyszázalékról ne kelljen minden évben dönteni, a felajánlás visszavonásig legyen érvényes, mert egyházi hovatartozását nem váltogatja az ember. „Ebben az apró törvénymódosításban is benne valami, ami megkülönbözteti az egyházat a civil aktivitástól” – tette hozzá Balog Zoltán. A lelkipásztor arra is kitért, hogy a hitvallás könnyen válhat gúny tárgyává, azonban fontos felelősségünk megvallani hitünket, mely elérhet azokhoz is, akinek nincs vallási közösségük. Azonban ezt nem érdemekért kell tenni, hanem „mert ez missziói parancs mindannyiunk számára.”
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára szerint azok tudnak hitelesen bizonyságot tenni, akiknek élete minden mozzanatán átsüt Krisztus szeretete. Bár az államtitkár önmagát nem tartja méltónak erre, alázattal vallja, hogy hívő evangélikus. „Protestáns hitem azt jelenti, hogy nem csak tudományos összefüggésekben vizsgálhatok egy-egy felvetést, mert Istenünkhöz sem csak így közelítünk: lehetőségünk van a legközvetlenebb módon szólni az Úr Jézushoz” – fogalmazott. Mint mondta, az evangélikus vallás számára a személyes kapcsolatot jelenti Istennel, mely végigkísérte őseit is a 20. század fájdalmas éveiben. Magyar Levente emiatt kötelességnek tartja a közösségi szerepvállalást, emellett úgy érzi, ki kell állnia az egyházért is.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a személyes elhívás és a kultúrprotestantizmus közötti egyensúly fontosságát hangsúlyozta. Személyes példán keresztül mutatatott rá, mennyire fontos úgy élni, hogy a református keresztyén identitáson keresztül vívjuk ki más felekezetek elismerését. Az államtitkár azt is elmondta, 18 éve presbiter gyülekezetében, ott is és munkájában is annak kairoszát érzi, hogy a történelem hullámzásának most felfelé ívelő korszakában tevékenykedhet. Mint mondta, az ilyen korszakok fejlődéséhez mindig hozzájárultak evangélikus és református hívők is.
Választ találni
„Szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, helyes dolog-e, hogy ünneplünk?” – fogalmazott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, felhívva a figyelmet arra, hogy Krisztus főpapi imádságban azt kérte, követői legyenek egyek. Emlékeztetett rá, hogy a keleti és a nyugati keresztyének, később a katolicizmus és a protestantizmus különválásával „elszakítottuk Krisztus varratlan köntösét", ugyanakkor az ünnepre van ok, mert a Szentlélek úgy intézte, ezek segítségével mindannyiunk gazdagodhatott saját lelkiségében: „Meggyőződésem: az ökumené Istentől van, hogy az egyetemes keresztyénséget gazdagítsa a protestantizmus, a katolicizmus és az ortodoxia öröksége.” Mint mondta, a protestantizmus a katolikus egyházat is saját elveinek tisztázására késztette, de a protestantizmusból tanulható az is, hogy az égi hazához is hűtlen, aki a földi hazával nem foglalkozik.
Adorjáni Dezső evangélikus püspök különleges párhuzamot állított a reformáció jubileumának ünneplése és Gabriel Garcia Marquez híres regényének, a Száz év magánynak felejtésre vonatkozó jeleneteivel. A történet szereplőit különös kór támadja meg, emiatt először nem tudnak aludni, majd felejteni kezdenek. Hogy ezt elkerüljék, feliratokat és használati utasításokat párosítanak mindenhez, így kerül a falu főterére az írás: „Van Isten”. Azonban a felejtés miatt ez is kiüresedett fogalommá válik, melyet már nem értenek. Az evangélikus püspök szerint vigyázni kell, hogy a templomok falán idén büszkén, molinókon is hirdetett reformáció ne váljon ilyen kiüresedett fogalommá.
„Ma, a nagy felejtés, értelem- és értékvesztés korában nagyon felértékelődik a józan és tartalmas emlékezés – hangsúlyozta. – Korunk egyik veszélye ugyanis a tömeges felejtés, az akut amnézia. Az információ és kommunikáció korában az emberiség rohamosan felejteni kezdett és a ragályos felejtésben a legveszélyesebb az Istenfelejtés.” Ahol pedig Isten neve üres fogalommá válik, ott fel kell tenni a kérdést, mi lesz az emberrel? Adorjáni Dezső szerint fontosak az emléküléshez hasonló alkalmak, amikor nem kiüresedett gondolatokkal érkeznek a megszólalók, az ilyen megnyilvánulásoknak köszönhetően a reformáció nem marad lezárt történelem, hanem a feltámadott Krisztus szeretetének megtapasztalt valósága lehet. Mint mondta, a reformáció az igének, a hitnek és Krisztus jelenvalóságának az ügye, melyben minden generáció és Istent kereső ember adós lesz a saját válaszával. „Ha a ma társadalma megtalálta a választ vagy elindult a válaszkeresés útján, akkor nem volt hiábavaló az ünneplésünk” – zárta gondolatait az evangélikus püspök.
Farkas Zsuzsanna
Fotó: Bartos Gyula/EMMI, evangelikus.hu