Hogy látja, miben változott a találkozó az eltelt tizennégy évben?

Ha jól emlékszem, egyetlen Csillagpontot sem hagytam ki a kezdetek óta, hosszabb-rövidebb ideig ott tudtam lenni mindegyiken. Tizennégy év elteltével lassan egy generációváltás is bekövetkezik, hiszen az első csillagpontosok nagy része már családanya, családapa. Ismerve azt a hihetetlen előkészítő munkát, erőfeszítést és önkéntes energiabefektetést, amit ez a találkozó igényel a zökkenőmentes lebonyolításhoz, azt gondolom, az alapvető érzés a csillagponttal kapcsolatban nem változott. Nagy élmény, hogy kétévente református fiatalok közel egy hetet töltenek együtt, és egyaránt tudnak beszélni komoly és vidám dolgokról, miközben átélik a közösségi élményt. Így a változatlan evangéliumi üzenetet tudják átadni és átvenni. Azt gondolom,

egy ilyen fesztivál valóban az egyház egység- és közösségélményét tudja erősíteni.

Hogyan tudja a Csillagpont kifejezni a református egységet?

Ha visszagondolok a 2009-es alkotmányozó zsinatra és összehasonlítom az 2017-es jubileumi eseményekkel, azt látom, idén kevesebbeket sikerült megszólítani ezzel. Azonban örülök annak, ha a fiatalok meg tudják élni ezt az egységet, mely számukra egy természetes valóság, és nem csak egy kötelezően letudandó feladat. Ha ezt át tudják élni, akkor az egy nagyon fontos hozzájárulás lehet ahhoz, hogy ébren tartsák a gondolatot, amit 2009-ben közösen mondtunk ki: hisszük, hogy Krisztus a jövő és közösen akarjuk Őt követni. Az, hogy most is ennyien itt vannak Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Délvidékről és a világ számos pontjáról azt pozitív üzenet.

Idén a Csillagpont központi témája a reformáció. Mit jelenthet ez reformátusságnak?

A reformáció emlékévének komoly református hangsúlya van, hiszen a reformáció nagy erővel hirdette, hogy az egyház egységét és egyetemességét képviseljük. A reformátorok nem akartak új egyházat alapítani, a reformáció tragédiája lett az egyházszakadás. Ha a Magyar Református Egyház által idén megerősített II. Helvét Hitvallást valaki a kezébe veszi, nem azt találja, hogy a különbözőséget akarjuk hangsúlyozni, nem mondunk le arról, hogy Krisztus egyetemes egyházának követői és örökösei vagyunk. Ez egy nagyon fontos vonás, ezért örülök annak, hogy sok külföldi testvéregyházból is érkeztek a találkozóra fiatalok, mert ha az egyház csak a maga nyelvi, kulturális kizárólagosságát tartja fontosnak, az nem jó út.

Hogy lehet úgy beszélni fiataloknak a reformációról, hogy számukra már természetes folyamat lehessen, ne pedig kiemelt ünnep?

Sok reformációs ünnepélyen és megemlékezésen voltam jelen idén, ahol hallottam beszédeket és engem mindig bántott, amikor elcsépelt jelszavakat ismételgetünk gondolkodás nélkül, igazságtartalmukat meg sem vizsgálva. Nagyon rossznak tartom, ha 2017-ben még mindig a bűnbocsátó cédulákat hozza fel valaki, ezeket a római katolikus egyház a 17. században megszüntette.

A reformáció az én szememben nem más, mint az igényes Krisztus-követésnek a megélése,

amit mindig úgy kell tenni, hogy az ember megbecsüli saját örökségét, nem becsüli le mások örökségét és próbálja ennek az igényes Krisztus-követés útját megtalálni.

Milyen gondolatokat vihetnek magukkal a résztvevők a Csillagpontról?

Használják az eszüket és merjenek kérdezni! A reformáció is azzal indult, hogy az emberek elkezdtek kérdezni és megkérdőjelezni azt, ami körülvette őket, elkezdték keresni saját válaszaikat. Emellett becsüljék meg örökségüket, az egymással való egység és közösség megélésének lehetőségeit, és legyenek öntudatos, önállóan hinni és gondolkodni tudó, tenni akaró emberek a gyülekezetükben és hivatásukban. Hiszen a reformáció nagy felismerése, hogy nem lehet elkülöníteni az egyházi és nem egyházi életet, hanem mindet a gondviselő és szabadító Isten hatalma alatt kell látni, aki nem csak lát mindent, de a jó hírt adja nekünk Krisztusban.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz