Megvalljuk teológiai és erkölcsi esendőségünket, hogy részesek vagyunk a világ terheinek növekedésében, hogy Isten céljairól nem megfelelően teszünk tanúbizonyságot. Bocsánatot kérünk Istentől és egymástól ezen vétkeinkért, és azon sebek miatt, melyeket egymásnak okoztunk. Az új életet hirdetvén, amit a megbocsátás tesz lehetővé, és Isten ígéretében bízván, hogy az igazságtalanság bilincseit szét lehet törni, az alábbi nyilatkozatot tesszük.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI, hanem azé az élő Istené, aki teremtett minden dolgokat és jónak nevezte azokat. Nem fogjuk kizsákmányolni és tönkretenni ezt a termést. A teremtett világ sáfárai leszünk Istenért.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadott értünk, és a mi megváltásunkért. Hitet teszünk arról, hogy a történelem irányításának titka nem található meg egyetlen ideológiában sem. Minden dolgunkban megváltónktól függünk.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI. Tudjuk, hogy Jézus Krisztusban Isten milyen árat fizetett értünk. Nem fogjuk lenézni, kirekeszteni, avagy figyelmen kívül hagyni egyetlen ember, férfi vagy nő adottságát sem. Kijelentjük, hogy szolidárisak vagyunk a szegényekkel és mindenkivel aki szenved, akit elnyomnak.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI. Hiszünk a Szentlélekben, aki elvezet minket minden igazságra. Visszautasítjuk azt a hamis nézetet, hogy minden, beleértve az embereket és munkájukat, árucikk és ára van.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI. Isten Lelke által új közösség építésére hívattunk el. Elkötelezzük magunkat egy olyan egyszerű életforma mellett, amely bizonyságát adja annak, hogy Isten háza népének tagjai vagyunk.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI. Nem veszítjük el a reményt, mert Isten az Úr. Továbbra is harcolunk a világban meglévő igazságtalanság ellen, és várjuk ama Mennyei Várost, ahol Isten majd együtt lakozik az emberekkel és Istenük lesz.

NEM VAGYUNK MAGUNKÉI. Református őseinkkel, valamint Isten egész népével együtt valljuk:                                                                

SOLI DEO GLORIA!

Debrecen, 1997. augusztus 19.

Megjelent: Református Tiszántúl 5 (1997/3), 16.