A kedden megnyílt kiállításon a költő fontosabb levelei mellett látható a Virágregék című selyemborítású díszalbum, a Tompa Mihályt és feleségét ábrázoló eredeti fénykép, illetve kiderül az is, hogy mi köze a költőnek egy szerfelett díszes emlékkönyvhöz vagy Petőfi magánéletéhez.

A bemutatót egyéb vonatkozó dokumentumokkal, relikviákkal, levelekkel, festményekkel és a költő hírhedt Fekete könyvével gazdagította a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a Sárbogárdi Református Egyházközség is.

Tompa Mihálynak (1817-1868) a korszak egyik legelismertebb lapja, az Athenaeum közölte a verseit, később pedig már az új korszakot jellemző Életképek, Honderü és Pesti Divatlap. A népies irány képviseletében időben és eleinte közkedveltségében is megelőzte Petőfit.

Az olvasók körében kialakuló igazi hírnevét a népmesék feldolgozásain alapuló kötetének köszönheti, a szakmai elismerést pedig a Kisfaludy Társaság különdíjának elnyerése biztosította számára.

A Petőfi fellépésével elterjedő népiességhez, később pedig a szabadságharchoz és az azt követő időszakhoz köthető versei továbbra is biztosították előkelő helyét az elismert szerzők között.

Időközben a leklszi hivatást választva az irodalom mellett a protestáns egyházi szónoklat terén is jelentősebb tevékenységet folytatott. Kiadott gyászbeszédei érdekes, 19. századi történelmi korrajzot adnak. Irodalmi és egyházi munkásságának összefonódásaként jelent meg az Olajág című kötete.

A 19. század végéig a klasszikus szerzők között szerepelt, a 20. század elején még helyet kapott az irodalomtörténet nagyobb összefoglaló műveiben, ám a továbbiakban egyre inkább kiszorult a kánonból. Leginkább csak a szabadságharchoz köthető versei, illetve Arany Jánoshoz és Petőfi Sándorhoz fűződő barátsága, a kor jelentős képviselőivel, többek között Bajza Józseffel, Jókai Mórral, Heckenast Gusztávval, Pákh Alberttel és Egressy Gáborral folytatott levelezése tartotta fent a nevét.

A tárlat kurátorai Patonai Anikó Ágnes és Szűts-Novák Rita irodalomtörténészek.

MTI