Sportolónak született

Hajós Alfréd Óbudán született 1878. február 1-én, Guttman Arnold néven. Édesapja két testvérével együtt őt is gyakran levitte a Dunához, ahol szülőként megszeretette a vizet gyermekeivel. A tizenhárom éves Hajós Alfréd szeme láttára apja egy tehergőzös kelltette hullámsor örvényében elmerült. A családi tragédia nem tántorította el a fiatal Guttman fiút az úszástól. Már tizenöt éves korában csatlakozott az 1893-ban alapított Magyar Úszó Egyesülethez. A gimnáziumi tanulmányait a magyar sport „Mekkájának" számító Markó utcai Főreál Gimnáziumban végezte.

Első győzelmét 1895. július 28-án érte el a Siófokon rendezett 100 méteres gyorsúszó versenyen, amelyet több osztrák és magyar megméretetésen elért siker követett. Ő szerezte Magyarország számára az első olimpiai bajnoki címet. Az Athén közelében lévő tengerben 1896. április 11-én rendezett versenyen a 100 méteres táv mellett az 1200 méteres távot is megnyerte. Hajós Alfréd az úszáson kívül – mint a XIX. században oly sokan – más sportágakkal is foglakozott. Az 1890-es években több atlétikái és tornaversenyen is sikeresen szerepelt, komoly szerepet vállalt a labdarúgás magyarországi meghonosításában.

Svájci kapcsolat a labdarúgás megismertetésében

Hajós Alfréd az 1955-ben írt „Így lettem olimpiai bajnok" című könyvében ezekkel a szavakkal mutatta be a magyar labdarúgás megszületését: „Stobbe Ferenc, a svájci származású, de Budapesten működő építésznek, Ray Rezsőnek a munkatársa volt, akinek a fia, Ray Ferenc, a zürichi műegyetemen tanult. A fiatal Ray 1896 telén meglátogatta szüleit s egy futtbal-labdát hozott magával, hogy a téli szünet alatt is gyakorolhassa legkedvesebb sportját. Ray Stobbe Ferenctől értesült, hogy Magyarországon még nem láttak szabályos futball-labdát. Ezért Stobbe megkérte, hogy látogasson el egyesületének, a Budapesti Torna Clubnak Markó utcai tornatermébe s ismertesse meg tagjaival a játék szabályait."

A labdarúgást a svájci építészhallgató 1896 decemberében ismertette meg pár lelkes fiatal magyarral, köztük Hajós Alfréddal, aki klubja, a BTC színeiben részt vett az első magyarországi mérkőzésen, a Millenáris pályán. Játszott a hazánkban rendezett első nemzetközi találkozón is, amelyet 1897. október 31-én a BTC és a bécsi Cricket and Football Club vívott egymással.

Hajós Alfréd a hivatalos magyar bajnokság kiírása után 1901-ben és 1902-ben is a BTC aranyérmes csapatának tagja volt. A magyar labdarugó válogatott első mérkőzésén támadó játékosként szerepelt. Az aktív sportpályafutását 1904-ben fejezte be.

Visszavonulása után 1906-ban a magyar labdarugó válogatott szövetségi kapitánya volt, majd egy mérkőzés erejéig mint játékvezető tevékenykedett. Később a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Úszó Szövetség alelnöki tisztségét is betöltötte. 1907-ben nevét Hajós Alfrédra magyarosította.

Hajós Alfréd, az építész

A sokszínű sportpályafutásával egy időben – 1895 és 1899 között – végezte az építészmérnöki tanulmányait a fővárosi Műegyetemen. Diplomázása után előbb Alpár Ignác, majd Lechner Ödön építész beosztott munkatársa volt. Villányi Jánossal társulva 1904-ben önálló építészeti irodát nyitott. Az iroda első jelentős megrendelése a Magyarországi Református Egyház zsinati székházának (eredeti nevén konventi székház) megtervezése volt. A tervpályázatot 1907-ben írta ki a Magyar Református Egyház Egyetemes Konventje. A zsidó származású Hajós Alfréd több református építészt tudott maga mögé utasítani a pályázatra készített tervével.

A székház építése 1908. március 16-án kezdődött el. A Zsinat üléstermét 222 ülőhellyel a díszteremben helyezte el az építész páros, ahol a padsorok széles karéjban ölelik körül az elnökségi emelvényt. A konvent 1909. április 21-én tartotta meg első ülését az új székházában.
Az épület tetejének vasszerkezetét az Oetl-vasöntöde, a járólapokat Walla József cementgyára, az üveges munkákat Handelomann Arnold, a sárgaréz szerelvényeket a Pápai és Náthán Ércöntöde készítette. Az építkezéssel kapcsolatos számlákat a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, a kiviteli terveket a Fővárosi Levéltár őrzi.

Az építész páros következő jelentős munkája a debreceni Arany Bika Szálló megtervezése volt 1911-ben. Hajós a két világháború közötti időszakban már Villányi Jánostól függetlenül, saját tervezőirodájában dolgozott. Ebben az időszakban leginkább sportcélú létesítmények tervezésével foglakozott. Az ő elgondolása szerint készült többek között a győri, a szegedi és a miskolci uszoda. A szellemi teljesítmények kategóriában 1924-ben a párizsi olimpián Lauber Dezső építésszel közösen készített stadiontervével ezüstérmet nyert. Legjelentősebb munkájaként a Margitszigeten 1930-ra felépült Nemzeti Sportuszodát tartják számon.

Élete utolsó szakaszában, 1950 és 1955 között a Mezőterv vállalat tervezőjeként dolgozott. Nyugdíjba vonulását követően, 1955. november 12-én hunyt el, sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Millisits Máté