A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) – csatlakozva a sok évtizedes nemzetközi kezdeményezéshez – idén is ökumenikus imahetet hirdetett a Krisztus-hívők egységéért. Annak idei tematikáját és liturgiáját lettországi keresztyének dolgozták ki Péter apostol első levele második fejezetének kilencedik és tizedik verse alapján, így a január 17. és 24. között együtt imádkozók Isten népének címeivel találkoznak.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok." (1Pt 2,9-10)

„Az Igén keresztül ezeket a címeket Isten azoknak ígéri, akik hallgatják az Ő tanítását és ahhoz igyekeznek igazítani életüket, átadják magukat – mint élő kövek – a Szentléleknek, a nagy Építőmesternek, hogy beépítse őket abba a templomba, amely a Krisztus Egyháza. Máris nem csupán kitüntető cím lesz Isten népe számára a megszólítás, hanem a Lélek élő templomának köveiként élnek, mint Krisztus-hívők" – írja az imaheti füzet előszavában Steinbach József, a MEÖT elnöke és Veres András, az MKPK elnöke.

A két püspök int mindenkit: olyan időben gyülekezünk össze ezen a héten, amikor az európai keresztyéneknek kemény próbát kell kiállniuk. Hangsúlyozzák, hogy az elvilágiasodás növekedése ellenére sem épülhet Isten temploma holt kövekből, a keresztényeknek figyelmesen kell hallgatniuk Isten beszédét és engedelmeskedniük kell az ő parancsainak, így terjeszthetik igazán Isten dicsőségét.

Az ikšķilei székesegyház romjai Szent Meinard szigetén

A keresztyénség Lettországban

Lettország keleti részébe valószínűleg bizánci misszionáriusok hozták el a keresztyénséget a 10. században, a 12. és 13. században német misszionáriusok terjesztették Isten igéjét a Balti-tenger partja mellett fekvő ország területén. A legrégebbi lett keresztelőkút Szent Meinhard, a nagy lett evangélizátor idejéből származik. 

Az ország évszázadokra a különböző nemzeti és felekezeti hatalmasságok vallási és politikai csatamezejévé vált. A politikai változások gyakran a vallási hovatartozás változását is előidézték. A főváros, Riga volt az egyik első település, amely a 16. században befogadta Luther tanait, de a keresztyén hitet a huszita eredetű, pietista, lutheránus herrnhuti közösség újította meg a 18. században Lettországban. Utódaik fontos szerepet játszottak a nemzeti függetlenség megalapozásában 1918-ban. Ma római katolikusok, protestánsok és ortodoxok is élnek a kétmilliós európai uniós tagállamban.

Lettország először 1918 és 1940 között – az első világháború és az orosz, illetve német birodalom bukása után – lett önálló. A második világháború és az azutáni évtizedek a keresztyénellenes, totalitárius ideológiájukkal – az ateista nácizmussal és kommunizmussal – pusztulást hoztak az országra. Hite miatt sok kereszténnyek kínzásokban, száműzetésben, halálban volt része, ugyanakkor a közös szenvedés mély közösséget hozott létre a különböző felekezetek között.

Riga történelmi városközpontja

A közös éneklés és imádság élménye – beleértve a nemzeti himnuszt: „Isten, áldd meg Lettországot" – dön­tő hatású volt Lettország függetlenségének visszanyerésekor, 1991-ben. A főváros számos templomában mondtak buzgó imádságokat a szabadságért. Az énekekben és imádságokban egyesült fegyvertelen emberek barikádokat építettek az utcákon, és vállvetve álltak ellen a szovjet tankoknak.

Imahét világszerte és Magyarországon

Ezen a héten a keresztyének hazánk településein is napról napra összegyűlnek Istend dicsérni és egymásért, a társadalomért imádkozni. A lett keresztyének által összeállított segédanyag arra emlékeztet minket, hogy Krisztus kegyelme és világossága még nem jutott el mindenkihez. Elgondolkodtató kérdéseket feszeget, s arra figyelmeztet: Isten nem kiváltságosaként választott ki minket. Szentté tett bennünket, de nem abban az értelemben, hogy a keresztyének erényesebbek lennének, mint mások. Csak annyiban vagyunk szentek, amennyiben elkötelezettek vagyunk Isten szolgálatában, ami azt jelenti, hogy minden embert igyekszünk elérni Isten szeretetével.

Hogyan értjük arra szóló közös elhívásunkat, hogy „Isten népévé" legyünk? 
Hogyan fejezzük ki keresztségbeli identitásunkat, azt hogy „királyi papság" vagyunk? 
Hogyan látjuk Isten hatalmas tetteit és hogyan válaszolunk azokra? Istentisztelettel, énekkel? Az igazságért és békéért folytatott munkával? 
Vajon kincsként tekintünk-e a Szentírásra, mint az élő igére, amely szorosabb egységre és misszióba hív minket?
Amikor a keresztyén egység iránti elkötelezettségünkön gondolkodunk, vajon mi mindenért kell bocsánatot kérnünk?
Ismervén Isten irgalmát, hogyan veszünk részt más keresztényekkel együtt szociális és jótékonysági akciókban? 

Az idei ökumenikus együttlétek liturgiája a Bibliát, a gyertyát és a sót jelképként használja, hogy láthatóan is kifejezze küldetésünket. A só és világosság képeivel írható le, hogy a keresztyének mivel tartoznak a ma emberének: Isten igéjét közvetítjük, amely ízt ad a sokszor üresnek tűnő életnek. És visszük a kegyelem szavát, amely irányt ad és segít, hogy az ember meglássa és megértse önmagát és a világot. 

Az imahét országos nyitó istentisztelete január 17-én, vasárnap 18 órakor lesz Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros, prímás, érsek és igét hirdet Szabó István református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Az ökumenikus istentiszteleten a MEÖT tagegyházak vezetői szolgálnak. Január 24-én, az imahét záró napján 17 órától pedig keresztyén-zsidó imaórát tartanak a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban.

reformatus.hu-összeállítás