Ráckeresztúron 1986 óta működtet drogterápiás otthont a KIMM, az alapító, Victorné Erdős Eszter vezetésével, a most nyíló, 444 millió forintból felépült otthon külön épületegyüttesben, kifejezetten gyerekek számára kialakított, saját programmal kezdi meg szolgálatát.

Orsolics Zoltán Zénó, az új otthon és program szakmai vezetője az MTI-nek elmondta: a három-hat hónapos terápia célja, hogy a fiatalok megismerjék önmagukat, és ráébredjenek arra, hogy „tisztán, józanul is lehet, sőt érdemes élni". „A gyerekek önként jönnek ide, és a terápia során sem lesznek bezárva az intézmény falai közé. Itt nincsenek rácsok, fegyőrök, de még biztonsági őrök sem" – tette hozzá. „Mi adunk egy lehetőséget. Lesz, aki ezt úgy fogja értelmezni, hogy kicsit megpihen, és lesz, akinek komoly célja a változás. Mind a kettőre nyitottak vagyunk. Egy ilyen közegben ugyanakkor nagyon hamar megszülethet a fiatalban a változás vágya" – fogalmazott a szakmai vezető.

Kitért arra, hogy a házban 15 munkatárs: pszichiáter, pszichológus, addiktológus, szociális munkás, négy tanár, oktatásszervező, szociális gondozó és ápoló foglalkozik majd a gyerekekkel. A szakemberek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy elkötelezettek legyenek a tinédzserek iránt, és hogy „finoman és érzékenyen dolgozzanak", hiszen sok „sérült, deviáns srác lesz itt, akit mindenhonnan kicsaptak, akit mindenki elhajtott, bántott". A cél pedig az, hogy „egy kicsit megnyugodjanak, és meg lehessen őket szólítani" – mondta Orsolics Zoltán Zénó, aki a '90-es években, tizenévesen maga is heroinfüggő volt.

A beköltöző fiatalok szoros napirend elé néznek. Délelőtt tanórákon és csoportfoglalkozásokon vesznek részt. Az otthonnak saját tornacsarnoka is van, ahol mindennap lesz tornaórájuk a gyerekeknek. Külön épületben alakították ki azt a műtermet, ahol művészetterápiás foglalkozásokat tartanak, és a műhelyt, ahol szerelhetnek, barkácsolhatnak, mivel a „fiúknak fontos a villáskulcs és a benzinszag" – vallják az intézmény munkatársai.

A rengeteg terápia egyik alapeleme a verbális fejlesztés. „Olyan lesz, mint egy kis életműhely és egy főiskola keveréke". Fontos, hogy idővel komfortosan érezzék magukat csoporthelyzetben, ahol szembe kell nézni a másikkal, és megtanuljanak nyíltan beszélni önmagukról. Minden fiúnak lesz azonban egy saját mentora is, akivel egyénileg is beszélgethet. A rehabilitáció fontos része az élményterápia, ami önismereti célt szolgál. Ehhez a kertben felépítettek egy kötélpályát, amelyet egyénileg és csoportosan is használnak majd. Új elem, hogy vegyítik a család- és az élményterápiát, hiszen a leghatékonyabb drogterápia a „beágyazott közeggel együtt" kezel, kiskorúak esetén pedig ez a család, a szülők és a testvérek.

„A gyerekek lakóhelyén és lakóhelyi környezetükön nem tudunk változtatni, de talán tudunk olyan motivációt, inspirációt adni, ami elég ahhoz, hogy a család változtasson" – mondta a szakmai vezető, hozzátéve: sok pozitív tapasztalata van olyan kamaszokkal, akik nemcsak abbahagyták a drogozást, de önkéntes prevencióba is kezdtek. Ha egy kamasz új értékrendet kap, amivel azonosulni tud, nemcsak megváltozik, de „ő maga mondja a haverjainak, hogy hülyeség, amit csinálnak, és lehet másként is" – jegyezte meg.

Szintén az élményterápia eszköze a „Tékozló fiú kertje", amely Kő Boldizsár szobrász, játszótértervező munkája. A mesterséges tó körül kialakított játszótér végigvezet a Bibliából ismert történeten. A tékozló fiú, amikor elindul, erőpróbákra számít, ezért kikéri apjától a vagyon rá eső részét, és a kapott pénzből „menőzik". A kert első állomása, az „erőerdő", ennek megfelelően az erőfitogtatásról szól: van bokszzsák, mászófal és egy szkanderpad is, ahol a fiatal „megpróbálhatja lenyomni a mentorát, aki ha jó fej, olykor majd hagyja is magát". A következő állomás neve „részeg örvény", ahol körhintán, mocsarat szimbolizáló, süppedős gumipadon lehet megtapasztalni a talajvesztést. Továbbmenve – a vagyonát elherdáló, disznópásztornak álló tékozló fiú történetét követve – van egy vályú, „ahol majd megreggelizhet", és egy működő kaloda, ahol – akárcsak a bibliai történet hőse – fogságba is eshet bárki. Az utolsó előtti stáció, a „szembesülés ösvénye" egy labirintus, közepén egy kúttal, amelybe egy tükröt tettek. „A kútba nézés, az önmagára ismerés ugyanis a katarzis ebben a sztoriban". Aki meglátta önmagát, „leülhet egy kicsit meditálni, aztán elindulhat az utolsó állomás, az atyai ház felé".

Az intézményben külön épület a kápolna, amelyet Horváth Gyula belsőépítész tervezett. Orsolics Zoltán Zénó kitért arra is: az otthon egyházi fenntartású és keresztyén elkötelezettségű, de a felvételt kérő fiatalokkal szemben nem elvárás, hogy hívők legyenek. A heti egy bibliaórán és a vasárnapi istentiszteleten megtudnak valamit a Bibliáról, de „a hit csak lehetőség, nem kötelezvény" – fogalmazott.

Az intézménybe való felvételről a szakmai vezető elmondta: fiatalkorúakról lévén szó, elengedhetetlen, hogy a gyerek is akarja, és a szülő is jóváhagyja a terápiát. Ugyanakkor, ha csak a szülő küldené gyermekét, vagy csak a gyerek szeretne részt venni rajta, akkor is érdemes jelentkezni, hiszen a KIMM munkatársai családkonzultáción segítenek a motiváció felkeltésében. A jelentkezés pontos feltételei megtalálhatók a drogmisszió honlapján, a tinirehab.hu oldalon.

Forrás: MTI, fotó: Bruzák Noémi