Gróf Széchenyi István (1791-1860) élete és munkássága egyedülálló az ezeréves Magyarország történetében a római katolikus főúr életműve a hazai protestánsok körében is kiemelt tiszteletnek örvend már több mint másfél évszázada. Akkor is, ha a reformáció tanait követő felekezetek magyar tagjai az evangélikus felekezetű, politikájában Széchenyinél radikálisabb felfogású Kossuth Lajos (1802-1894) személyét rajongással felérő szeretettel fogadták a XIX. században. Míg a reformátusok Kossuth-kultusza következtében szinte minden nagyobb alföldi városban emeltek szobrot a "Magyarok Mózesének" is nevezett egykori kormányzónak a XX. század hajnalán, addig Széchenyi Istvánról a Kárpát-medence protestánsai leginkább csak az oktatási intézményeikben tartott ünnepségeken emlékeztek meg.

Széchenyi István a magyar kultúra ápolásának szeretetét családi adottságként vette át édesapjától, gróf Széchényi Ferenctől, aki a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója és legfőbb adományozója volt.Széchenyi István felismerte a XIX. század eleji Magyarország elmaradottságának okait, és minden erejével változtatni kívánt rajta. Javító szándékkal tett javaslatai, elképzelései mind azt szolgálták, hogy hazánk az agrártermékek előállítása mellett egy iparilag is fejlett ország lehessen. Szerteágazó munkássága közül kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása 1825-ben, amelynek létrehozására birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel.

A közlekedésfejlesztéséért tett fáradozásainak eredményeként készült el az Al-Duna addig nehezen hajózhatóságát megoldó Vaskapu, és a Pestet Budával állandó híddal összekötő Lánchíd.Iparfejlesztő munkásságának gyümölcseként létesült az Óbudához tartozó egyik Duna-szigeten hajógyár, és Pesten gőzmalom. Széchenyi István fontosnak tartotta a pesti polgárság számára megfelelő találkozási alkalmak biztosítását, ezért támogatta a lóverseny és a kaszinó megszervezését. Széchenyi István fiai, bár más-más szakterületen egyaránt értékeset alkottak. Széchenyi Ödön (1839-1922) az önkéntes tűzoltóság megszervezésével, Széchenyi Béla (1837-1918) földrajzi kutatásaival öregbítette a Széchenyi család hírnevét.

Gróf Széchenyi István 1860. áprils 8-án bekövetkezett halála után az elmúlt másfél évszázadban a magyarság számos szoborállítással, emlékünnepséggel fejezte ki háláját a „Legnagyobb Magyar" egyedülálló életműve előtt.

A számtalan megemlékező beszédnél is szebben fejezi ki Széchenyi István érdemeit a református felekezetű költő Arany János, aki a „Széchényi emlékezete" című versében alábbi szavakkal foglalta össze a gróf érdemeit: „Nem hal meg az, ki milliókra költi/Dús élte kincsét, ámbár napja múl;/Hanem lerázván, ami benne földi,/Egy éltető eszmévé fínomul,/Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,/Amint időben, térben távozik;"

Millisits Máté