Kedves Testvérek!

Ha az év végi mérleget, vagy a jövő évi missziói munkatervet készítik, akkor ebben most minden bizonnyal szerepelni fog az a dokumentum is, amit gyülekezetük közösen fogalmazott meg saját küldetéséről és az egyház jövőjéről. Ennek értékét leginkább saját maguk látják, annak a munkának a fényében, amit ebbe fektettek. Ugyanakkor a közös gondolkodás, imádság egyházunk közösségét is erősíti - nagy szüksége van erre mindannyiunknak! Köszönjük, hogy vállalták a véleménynyilvánítás felelősségét, hogy nem csak saját gyülekezetük ügyét tartották szem előtt, hanem a többiekért és az összetartozásért is fáradtak!

A bizottságunkhoz berkezett 207 válasz dokumentum tanulságát, amit a novemberi zsinat elé tártunk, szeretnénk most megosztani minden résztvevővel. Természetes része ez annak a folyamatnak, amin egyházunk elindult, hogy szembenézve jelenünkkel, megfogalmazzuk mi az a jövő, ami felé törekszünk.

A zsinati előterjesztést a maga teljes terjedelmében mellékeltük. Az elnöki felvezetés, a beérkezett dokumentumok tanulságát egyetlen mondatba tömörítette, ami így hangzik: "Valóban akarunk változtatni egyházunk életén?". Az, hogy a tanulság egy kérdő mondat, nem magától értetődő. Ezt az indokolja, hogy a beérkezett válaszok nyomán egyházunkról kiábrázolódó kép a lényegi kérdésekben megegyezik azzal a diagnózissal, amit a Théma Egyesület jegyez "Diagnózis és terápia" címmel a Parókia internetes portálon - immár több mint 15 évvel ezelőttről!

Mi az oka annak, hogy jóllehet közhelyszámba mennek egyházi életünknek, vagy az önfenntartásra képtelen gyülekezeteinknek problémái, még sem változtatunk rajtuk? Milyen érdek fűződik ennek a rendszernek a fenntartásához? Fontos kérdések ezek, amiknek a megválaszolása nélkül nem tudunk a jövőről beszélni. Az EJB, a maga feladatát éppen ezért abban látja, hogy a megkezdett párbeszédet fenntartsa, és azt olyan módon szélesítse ki, hogy abban ne csak egyházunk 16% vegyen részt.

Vajon kudarcként és a megkezdett folyamat eredménytelenségeként kell értékelnünk ezt a részvételi arányt? Bizottságunk nem így látja. Inkább tükörként, ami szembesít azzal, ahogy működünk: nehezen fogalmazzuk meg saját küldetésünket, nem igen találjuk a motivációt arra, hogy önként és egymásért leüljünk beszélgetni saját dolgainkról, megosztottak, túlterheltek és bizalmatlanok is vagyunk ahhoz, hogy kapva-kapjunk az állandó reformáció újabb lehetőségén... De mindez csak a történet egyik fele. A másik pedig az, hogy ránk köszön az evangélium. "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk." (Ézs9:5) Akire ez a Gyermek ránevet, az maga is Isten gyermekévé lesz és munkatársává is. Öröme "ragadós" lesz, élete szolgálat. Mert ugyan milyen kincs és hatalom, kelhet versenyre azzal, hogy valaki úgy tekinthet önmagára, mint a Lélek templomára (1Kor 6:19)? Mi történne egyházunkkal, mi történne országunkkal, ha mindazok, akik ezen a karácsonyon elmennek a templomba, ilyen örömmel és átadott élettel térnének haza? Hisszük még Testvérek, hogy Isten az ő hirdetett igéje által gyűjti és kormányozza népét? Kérjük ezt ezen a karácsonyon a mi Urunktól! Mert egy ünnep többet formálhat rajtunk, mint megannyi dokumentum és bizottsági ülés.

A zsinat elfogadta az EJB előterjesztését és ezzel egyértelműen a párbeszéd folytatása mellett döntött. Jónak látta azt is, hogy a bizottság most a Zsinat Elnökségi Tanácsát hívja konzultációra. Ennek témája - a közelgő választásokra tekintettel – kiemelten is „a bizalom és szolidaritás hiánya"- az egyház működésével és szervezetével kapcsolatos legfontosabb teendők megvitatása. Arra törekszünk, és azon dolgozunk, hogy az Érintés füzet megírásához hasonlóan, most is olyan formát találjunk, ami tovább segíti gyülekezeteinket és egyházunk egészét a küldetésünkben és szolgálatunkban való megújulásban.

Szeretettel, a bizottság nevében, dr Harmathy András elnök