Tehetséggondozás, készségfejlesztés, múzeumpedagógiai programok, kerékpár-és közlekedésbiztonsági szakkör – többek között ezeket a programokat valósították meg pedagógusok, segítők és a Siketmisszió munkatársai, valamint jeltolmácsok. A Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolájának diákjai matematikai, környezetismereti és kézműves készségfejlesztő szakkör mellett Budapestet és környékét felfedező kirándulásokon is részt vehettek. A két másik intézményben, amelyben az óvodától a szakiskoláig kísérik a hallás- és halmozottan sérült diákokat, kézműves szakkört, múzeumpedagógiai foglalkozásokat, kerékpár- és KRESZ-szakkört, vetélkedőket és egy-egy kimondottan gyermekekre szabott gyermeknapot tartottak  – számolt be a projekt zárórendezvényén, augusztus 21-én Járai Loránd, a Siketmisszió vezetője.

Farkasné Kovács Bea, a Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Diákotthon és Gyermekotthon igazgatóhelyettese szeretettel emlékezett a több mint egy évtizedes közös munkára a Siketmisszióval. Mint mondja, a kezdeti hittanórák, későbbi hittantáborok az iskola tanrendjének szerves részei lettek, a projekt szakköreit is az iskola tanmenetébe illeszkedően dolgozták ki. Az intézmény Újváros parki telephelyén ellátott száz gyermekből hatvan-hetven vett részt a programokban, amelyek az önkifejezéstől kezdve egészen a felelős közlekedésig segítettek nekik fejlődni, és segítették a társadalomba való beilleszkedésüket is.

„Boldogan kapcsolódtunk be a munkába, mert sejtettük, hogy sokat fog hozni a gyerekeknek" – mondja Mikesi György igazgató. A váci Cházár András Többcélú Közoktatási Intézmény beiskolázási körzete négy megyére terjed ki, százharminc fős kollégiumot működtetnek, az óvodától egészen a szakiskoláig kísérik siket- és nagyothalló diákjaikat, akik asztalosipari szerelő, női szabó, varrómunkás és könyvkötő végzettséget szerezhetnek. „A legfontosabb az együttlét volt, amiből sokat tanulhattak a siket gyerekek. Nagyon sokat jelent az örömmel eltöltött együttlét, mert ez ritkán adatik meg nekik" – teszi hozzá. Az igazgató úgy véli: a fogyatékkal élőket hivatalos módon valóban támogatják, de hiányoznak a társasági és társadalmi életből, „ahol szívük szerint együttlehetnek – ezt az állapotot kell feloldani."

Nemcsak siket gyerekek részesültek a program örömeiből. Fábián Katalin a Julianna Református Általános Iskolában vezetett havi rendszerességgel alkotóházat a projekt részeként. A fiatal tanítónő lelkesen mesélt a szakkörről, ahol olyan vizuális kifejezőeszközökkel ismerkedhettek meg a gyerekek, amelyekről az iskolák anyagi okok miatt nem is álmodhatnak. Ennek köszönhető többek között, hogy az ő szakköre nem néptelenedett el a jó idő beköszöntével sem. „Nagy dolog, hogy olyan eszközökkel ismerkedhettek meg, amivel rajzórákon nem nagyon találkoznak, például olajfestékkel, amivel a nagy művészek is alkottak. „Mindenkinek kell valami, amivel ki tudja magát fejezni: irodalom, zene, képzőművészet. A kiegyensúlyozott lelkivilághoz fontos művelni valamelyik művészetet" – véli a tanítónő. Különösen igaz ez a siketeknél, akiknél a vizualitás kulcsfontosságú a világ megismerésében – náluk is kedveltek voltak a kézműves programok.

„A projektet még öt évig működteti a Református Missziói Központ" – írta levelében Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója. A maradék agyag, nemez, koszorúk, illetve olajfestékek újra előkerülnek majd szeptemberben, ahogy a tanulóbiciklik is – a szervízelést a dr. Török iskola diákjai vállalták, akik kerékpárszerelő-tanoncként különösen nagy gondolt fordítanak már most a projekt sárga biciklijeire.

Bagdán Zsuzsanna