Hamarosan elkészülnek annak a nemzetközi kutatásnak a magyarországi részeredményei, amely kilenc országban mintegy harmincezer konfirmandust, több ezer lelkészt és szülőt szólaltatott meg egységes kérdőív alapján. A kutatás egyszerre próbálta mérni a konfirmandusok véleményét, elégedettségét és hitvilágát, a gyülekezeti lelkészek és a konfirmációs felkészítésben segítő önkéntes munkatársak felkészültségét, elhivatottságát, illetve külön kérdőív mérte föl az adott gyülekezet konfirmációs gyakorlatát infrastrukturális, módszertani szempontból.

Nehézkes felmérés

A kutatást a Magyarországi Református Egyház a Magyarországi Evangélikus Egyházzal közösen végezte, 2012 ősze és 2013 tavasza között vették fel az adatokat – mondja Hámori Ádám szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) adjunktusa. Az evangélikusoknál minden gyülekezetet lekérdeztek, a református egyház ezerkétszáz gyülekezetéből pedig négyszázötvenen szerepelnek a mintában – tizenöt százalék a válaszadók aránya. Ahogy a tavalyi cigánymissziós felmérésnél, itt is akadtak nehézségek: a kutatók a címtár pontatlanságaira, magas bizalmatlanságra, érdektelenségre panaszkodtak. Sok helyen tapasztalták, hogy a lelkipásztor túlterheltség miatt nem tudott foglalkozni a felméréssel, illetve akadtak olyan apró közösségek is, ahol nem sikerült a válaszadásra kompetens személyt találni. Ezzel együtt a kutatás mégis sikeresnek mondható, hiszen voltak gyülekezetek, akik komolyan vették a megkeresést. – Látszik, hogy vannak az egyházban olyanok, akiket érdekel a konfirmáció témája, és keresik, hogyan végezhetnék még jobban a munkájukat.

Ugyanakkor meghökkentően keveset tudunk arról, mit jelent a konfirmáció a Magyarországi Református Egyház életében, és amit tudunk, az is leginkább a terepen küzdő lelkipásztorok személyes benyomása, amiket még nem sikerült országos képpé összerakni. Ebben a szemléletben önmagában is fejlődnie kellene az egyháznak: a gyülekezeti lelkészeknek kicsit túl kell lépniük a parókia küszöbén, a zsinati hivatalnak pedig jobban át kellene gondolnia a kiadott adminisztratív feladatokat, mert mindezek célja, hogy amit országos szinten kell kezelni, arra legyen kitekintésünk, hogy megalapozottan tudjunk segíteni – fogalmaz Hámori Ádám.

Nem vagyunk egyedül

A konfirmációs oktatás gyakorlatának felülvizsgálata azért is különösen aktuális, mert másfél éven belül összetalálkozik az iskolai kötelezően választható hittanoktatás a gyülekezeti konfirmációs felkészítéssel. Nagy kérdés, hogy a gyülekezeteknek vannak-e erőforrásaik, mintáik, hogy azokat a gyerekeket, akiket a hittanoktatás az iskolához köt, átvonzzák és integrálják a gyülekezet közösségébe – mondja Siba Balázs teológus. A KRE egyetemi docense 2010 óta követi a nemzetközi konfirmációs kutatásokat, amelybe nemrég hazánk is csatlakozott, és a jövőben felvételét kéri öt amerikai egyház, valamint Dél-Afrika és Dél-Korea közösségei is. Az egységes kérdőívnek hála lesznek olyan mutatók, amelyek mentén összehasonlíthatóvá válnak a különböző országok, földrészek konfirmációs oktatási gyakorlatai, valamint hatékonyságuk.

A finn példa

Persze kérdés, egyházunkban kinek a feladata lenne ajánlásokat megfogalmazni a gyülekezeti konfirmációs oktatás és az állami iskolákban kötelezően választható hit- és erkölcstan összehangolására. Finnországban, a vallásszociológus körökben közmondásszámba menő protestáns népegyházi világban például külön nyolcvanfős gyülekezetépítési osztály segíti ezt a munkát különféle segédanyagokkal, amelyek alapján konfirmációs táborokat szerveznek. Siba Balázs és Hámori Ádám maguk is jártak idén nyáron egy ilyen táborban június 13–15-én – csak a dél-finnországi Vantaa városának gyülekezetei nyolcvan konfirmandustábort szerveznek évente. Ezek a táborok annyira népszerűek a fiatalok között, hogy már a humanista mozgalom is kitalálta a maga konfirmációs táborát, amely egyben felnőtté válási rituálénak is tekinthető.

Titkuk a jól előkészített, határozott igei üzeneteken túl, hogy a 20-25 fős táborokat teljesen a fiatalok igényeihez igazították. Napi öt étkezés, rengeteg játék, valamint a vezető lelkész és a két-három felnőtt segítő mellett öt-hat konfirmált fiatal is segíti a munkát. Az ő önkéntes jelenlétük, ötleteik és lelkesedésük különleges élménnyé teszi a tábort a résztvevőknek, és azokat is az egyház közösségében tartja, akik még nem köteleződtek el teljesen a vallás iránt. Tudják, mit akarnak továbbadni, de azt sem tévesztik szem elől, hogy kinek akarják továbbadni az üzenetet.

Sok múlik a vezetőn

A vezetői attitűd kiemelt helyen van a konfirmációs kutatás hosszú távú hatásait befolyásoló tényezők között – derül ki a kutatás magyarországi anyagából. Az is jól látszik az adatokból, hogy a gyülekezetnek fontos küldetése, hogy várja a fiatalokat, és olyan szolgálati-bekapcsolódási lehetőségeket kínáljon, hogy a fiatalnak érdemes legyen maradnia konfirmáció után is. Ugyancsak fontos lát­ni, hogyan kötődik a fiatal a családjához, a hittanosokhoz és a konfirmációhoz. Szükség van emberi kapcsolatokra a konfirmáció után, például úgy, hogy a konfirmációs csoport ifivé válik, vagy egy már meglévő csoporthoz, esetleg egy mentorhoz kapcsolódnak. Az egyik legfontosabb dolog mindezeken felül maga a vezető szerepe.

Érdekes módon a magyar kamaszok elfogadják és tisztelik az autoriter vezetőt is, ám azok, akik nem demokratikus vezetéssel készültek a konfirmációra, nem tudták megszeretni az egyházat – maximum tisztelni, ahogy a hitoktatójukat, lelkészüket. A legnagyobb változás azokon a fiatalokon látszik, akik nem semmi közük nem volt az egyházhoz, és jó, demokratikusan vezető csoportvezetőt találtak. Persze nem várható csoda egy egy-két éves folyamattól, viszont a konfirmáció fontos lehetőség az ember életében arra, hogy rátaláljon Istenre és az egyház közösségére.

Versenyben a gyerekekért

A kutatók ezzel együtt hozzáteszik: Magyarországon a jelenlegi gyülekezeti hitoktatásban szinte kizárólag olyan gyerekeket érünk el, akik vallásos családból származnak, azaz nem tekinthetünk a konfirmációra a misszió eszközeként. Ez a kutatások fényében azonban csak döntés kérdése – számos nemzetközi módszer segíthet abban, hogy a konfirmáció belépést kínáljon a kívülről jövőknek is az egyház nagy családjába. A németeknél az ifjúsági mozgalmak segítik a munkát, a dán konfirmandusoknál kedden az első két tanítási órát nem az iskolában, hanem a templomban tartják meg. Van olyan ország, ahol a konfirmációs felkészítést úgynevezett védett délutánokon végzik, amikor nincs más iskolai program, szakkör.

Ahogy idehaza, úgy szerte Európában sokan versenyeznek a diákok szabadidejéért – ezért a skandináv országokban drámaórával vagy cserkészettel kötik össze a konfirmációs oktatást. Persze nemcsak a nemzetközi szimpóziumokon lehet jó példákkal találkozni, hanem szórványosan Magyarországon is: ezeknek a jó gyakorlatoknak a gyűjtőhelye az harmadszor megszervezett, Kárpát-medencei kitekintéssel dolgozó Konfi+ konferencia.

Kutatások nyara

Nem ez az egyetlen felmérés, amelynek készülnek az eredményei az őszi Zsinatra. Folyamatban van egy olyan vizsgálat, amely a népszámlálási adatok mélyebb elemzésével törekszik arra, hogy feltárja az egyház tágabb szociológiai környezetét. Az egyházszociológiai kutatásban a KRE kutatói, szakértői vesznek részt. Elkészült továbbá egy olyan reprezentatív mintavételes felmérés is, amelyben közel négyszáz lelkipásztort kerestek meg telefonon, és a missziói attitűdjükről, gyülekezeteik karakteréről kérdezték őket. Ezen kívül a nyáron közel tíz magyarországi településen vettek fel adatokat lakossági kérdőív segítségével, amely a településen élő reformátusságot, az egyházközség látóterében lévő embereket és úgy általában a lakosságot szondázza vallásosságuk, a reformátusságról alkotott képük, közéleti vélekedésük, megelégedettségük, szociális helyzetük szempontjából.

– A konfirmációs munkában elszórtan már most is léteznek nagyon izgalmas kezdeményezések. Ezek egyrészt olyan erős, erőforrásokban gazdag gyülekezetekhez kötődnek, ahol több lelkész is szolgál, másrészt olyan kicsi közösségek, ahol felkészült, elhivatott és nagyon elkötelezett lelkész szolgál. Óriási szakadék ehhez képest azoknak a gyülekezeteknek a köre, akiknek elsődleges céljuk a túlélés, erejük kimerül a meglévő infrastruktúra fenntartásában, az elöregedés miatt anyagi és emberi erőforrásuk kevés, és a lelkész is a kiégés határán áll. Ezzel együtt azt gondolom, az intézmények is lehetnek a misszió eszközei, ahogy tulajdonképpen minden lehet az, a konfirmáció is – véli Hámori Ádám.

Stratégia vagy nézőpont

A kutatások abban segítenek, hogy rálássunk a helyzetünkre, és rájöjjünk, úton vagyunk-e már a cél felé, vagy el kell oda indulnunk végre. Mi kell az egyház megmaradásához? Siba Balázs egy Finnországban hallott történettel világítja meg a választ: – Volt egyszer egy kolostor, ahol láthatóvá váltak a válság jelei, egyre kevesebben voltak, akik be akartak lépni a rendbe. Az egyik elöljáró elment egy öreg, bölcs remetéhez, és megkérdezte, mit tegyenek, hogy újra virágzó élet legyen a kolostorukban. A remete mosolyogva hallgatta, és azt mondta: Jézus Krisztus már közöttetek van. Az elöljáró kicsit meglepődött, hogy nem valami jó stratégiát javasolt a bölcs öreg, de hazafelé menve egyre jobban átjárta őt az öröm. Hazaérve elmondta társainak: Jézus Krisztus már közöttetek van – és ennek tudatától újra öröm és élet költözött a kolostor falai közé. Tehát talán nem a stratégia, hanem a nézőpont az, ami mindent meg tud változtatni.

Bagdán Zsuzsanna
Megjelent a Reformátusok Lapja legújabb számában.