Negyedik alkalommal rendezték meg Tihanyban a Közös gondolkodás a jövőnkről elnevezésű vallásközi konferenciát június 14-én és 15-én. A magyarországi keresztény és zsidó egyházak vezetői ezúttal az ember és környezete kulturális, valamint morális egységéről tanácskoztak.

Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele köszöntőjében kiemelte: „az életnek nem urai, hanem felelősei vagyunk". Felidézte, hogy a közelmúltban belecsapott a villám a tihanyi templom tornyába, ezért az épület rögtön a médiaérdeklődés középpontjába került. Fontos, hogy a konferencián elhangzott gondolatok is eljussanak az emberekhez, hiszen így lesz esélyünk arra, hogy életben maradjon a Föld és az emberiség – mondta.

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a japán püspöki konferencia egyik megnyilatkozását idézte, miszerint „minden teremtmény saját létezésének himnuszát énekli". Hozzátette: korunk emberét segíteni kell ezen gondolat felé. Kifejtette: a mai ember értékrendje eltorzult, elutasítja az alapvető erkölcsi normákat, elhárítja magától a felelősséget. Nem szabad várni a „nagy fordulatra" az emberiség gondolkodásában, a változtatást magunkon kell kezdeni. Közös cselekvésre és egymás tiszteletére van szükség, „ezáltal megmenthetjük a világot a pusztulástól, és elindulhat újra a fejlődés irányába" – fűzte hozzá az MKPK elnöke.

Fekete Károly tiszántúli református püspök azt mondta, úgy kell cselekedni, mintha tőlünk függne a jövő, majd cselekvési javaslatait vázolta fel. Hangsúlyozta, kerülni kell az egymás iránti közömbösséget, a természet pusztítását. Követendő lenne, hogy Krisztushoz hasonlóan a mai ember is „magához ölelje a világot", hiszen ma ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, kitaszítottakká váltunk – tette hozzá. Fekete Károly, a puritán életszemlélet újbóli felvállalását, a teljes, vallásos emberkép követését sürgette, hozzátéve, hogy csupán „józan észből" nem leszünk képesek a változásra, csak a Szentlélekkel együtt.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke szólt arról, hogy a bábeli történet arra mutat rá, amitől a mai ember is szenved. A bibliai történet azt üzeni, hogy az ember egy technológiai forradalmat élt át, ami egy „morális rövidzárlattal kapcsolódott össze" – mondta. Az ember magának épített házat, elfeledve közben az Istennel való kapcsolatát – fogalmazott, hozzátéve: Isten azonban nem hagyta magára az embert, hanem leszállt hozzá, és kommunikációs zavarral állította meg teremtményét, hogy felhívja figyelmét a kapcsolatuk megszakadására. Ahhoz, hogy a kapcsolat helyreálljon, az embernek is felelősen jelen kell lenni a folyamatban, mint „Isten munkatársának" – fogalmazott.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija kiemelte, hogy a nyugati világ értékeinek bázisa a zsidó-keresztény értékeken nyugszik. Kifejtette: a teremtés tudatosan történt, nem véletlenül vagyunk jelen a világban, ezért van felelőssége az embernek a világon történtekért. Az emberi méltóság abból fakad, hogy az embert Isten saját hasonlatosságára teremtette meg – fogalmazott a rabbi. Hozzátette: nagyon fontos az emberben meglévő remény, ami mélyen zsidó-keresztény gondolat, hiszen a hittel teli ember tele van reménnyel, így képes jobbá tenni a világot. A felelősség, a méltóság és a remény lehetőséget ad arra, hogy a világot jobbá tegyük, különb hellyé, mint amilyen a születésünk előtt volt – tette hozzá.

Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a tanácskozás első napján azt hangsúlyozta, „azok, akik az életüket zsidó-keresztény alapokra helyezik", jól kitöltik azt az űrt, amely a hit hiányából fakad. A vallásos hit követendő, hiszen a hit képes arra, hogy megerősítsen, jó irányba fordítson dolgokat, a vallásból fakadó radikalizmus azonban, amely a vallás nevében üldöz valakit, elfogadhatatlan – húzta alá.

A kormány feladata, hogy biztosítsa a tudomány, a kultúra és a vallás szabadságát, és kész legyen párbeszédet folytatni ezek képviselőivel – jelentette ki Balog Zoltán csütörtökön, a tanácskozás második napján. Az emberi erőforrások minisztere azt hangsúlyozta, hogy a kereszténység védelme nem az állam, hanem a keresztény közösségek feladata. Az állam feladata az, hogy megvédje a zsidó-keresztény gyökerekből fakadó életformát és a felhalmozott tudást felhasználja egyebek mellett az oktatás, az oktatáspolitika területén – hangsúlyozta. Balog Zoltán beszélt arról is, hogy az identitás őrzése és erősítése alapvető emberi feladat, hiszen csak akkor maradhatunk fenn a világban, ha tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. 

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke rámutatott: az ember azért van a világon, hogy művelje és őrizze. Hozzátette: fontos, hogy a technika ne igázhasson le az embert. A technikai berendezések sokszor átveszik felettünk a hatalmat, az ember azonban így nem lehet szabad és nem vállalhat felelősséget a világáért – fűzte hozzá. Heisler András szólt arról is, hogy az ember bár „társalkotó", de nem képzelheti magát Istennek, mert ennek „világégés" az eredménye. Az egyházak feladata, hogy megmutassák azt, hogyan kell az embernek élnie a társadalom tagjaként. Három alapvető dolgot kell szem előtt tartani a bűn távoltartása végett, hogy honnan jöttünk, hová megyünk és végül majd ki előtt kell számot adnunk – sorolta.

Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője előadásában arról beszélt, hogy az emberi szabadságra leselkedő legnagyobb veszély maga az ember. A szabad akaratról szólva a tanszékvezető elmondta, kísérletek bizonyítják, hogy milyen egyszerűen manipulálható, eltéríthető az ember az eredeti szándékától. A globális problémák, mint a szegénység, az éhezés, a tiszta víz hiánya csak globális összefogással kezelhetőek – húzta alá, hozzátéve: a globális összefogás irányába tett lépésekről mindenki szabadon dönthet. Ma már nem az a kérdés, mint néhány évtizeddel ezelőtt, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy bajban van a világ. A kérdés az, hogy ennek ismeretében miért nem cselekszünk – hangsúlyozta.

Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa szerint nem az elhatárolódás irányába kell lépnünk, hanem a közös pontokat kell keresni. Lényeges, hogy látva a különbségeket, mégis a kapcsolatba lépés lehetőségét keressük és társadalom alapvető önszerveződő képességét támogassuk – hangsúlyozta. Hozzátette: az embernek magánál „nagyobb, szilárdabb dologhoz kell mérnie önmagát", integrálva a globális és a lokális gondolkodást és hatékonyan használni a társadalmi és vallási közösségek birtokában lévő tudást.

A szerda délutáni előadások során szó volt egyebek mellett a nemzetközi zsidóság és Izrael kapcsolatáról, a vízválságról, az egyén és a közösség etikai felelősségéről, míg csütörtökön a kulturális ökológiát érintő feladatokról és az európai civilizációs esélyekről esett szó.

MTI