„Tapasztalataim szerint nagyon fontos, hogyan beszélünk a fiatalokhoz. Olyan mondatokkal például, hogy „Öldököld meg az Óembert”, vagy „mosson meg a bárány vére”, sokra nem megyünk. Jobb esetben visszakérdeznek, hogy ezek mit jelentenek, rosszabb esetben félreértik, még rosszabb esetben érdektelenné válnak. Nagyon fontos, hogy az Ő nyelvükön szóljunk hozzájuk, ne pedig csak elvárjuk, hogy megtanulják a miénket.” – indította saját és a mi gondolatainkat is Szabó Eszter a Protestáns Akadémia őszi rendezvényén. Szabó Eszter, Illés Boglárka és Rácz-Schliszka Gábor a kerekasztal-beszélgetésen arra keresték a választ, miként viszonyulnak a fiatalok a hithez, kereszténységhez, mit keresnek, és mit találnak a ma református egyházában, illetve, hogy mi ebben a politika, az egyház és a civil szféra szerepe.

Az adatok jó irányba mutatnak

Mint azt Illés Boglárkától megtudtuk, az ifjúságkutatásokkal négyévente felmért 15-29 éves korosztály sokat és gyakran internetezik, közel 50 százalékuk vallásos a maga módján, de mindössze 6 százalékuk gyakorolja hitét, valamilyen egyházon belül. „Bár 2016-os adat, de azért biztató: a pedagógusok és a sportolók is előrébb vannak a fiatalok példaképeinek rangsorában, mint a celebek. Az ugyanakkor nagyon izgalmas terület, hogy amikor feltesznek egy kérdést vagy problémájuk akad, akkor ki az első, aki arra válaszol, melléjük áll. Hiszen a kérdés után az első válaszadó véleménye meghatározó lesz a későbbiek során is. Emellett figyelemre, türelemre, törődésre vágynak. Keresik azokat a közösségeket, ahol ezt kapják.” – világít rá Boglárka.

Csak a törvény

Rácz-Schliszka Gábor szerint ez a folyamat nem egyszerű, mivel a kereszténységből sokszor csak a törvényeket látják, a „nem szabad” erkölcsrendszereként élik meg a hitet. Ezzel szoros összefüggésben ugyanakkor rengeteg képmutatással találkoznak. Vagyis azt, amit igazán keresnek – Pál apostol szavaival élve az Isten fiainak megjelenését, melyet sóvárogva várnak – egyszerűen nem találják. „Látják, hogy mit kéne tenniük, ugyanakkor azt is látják, hogy akik számon kérik őket, azok sem azt csinálják. Ez pedig eltávolítja őket az egyháztól.”

Pedig abban mindhárom beszélgetőpartner egyetértett, hogy a fiatalok keresik Istent, keresik Krisztust, keresik a jó, hiteles, követhető példákat - ebben nagy hatással vannak rájuk a személyes történetek.

Tudásra vágynak, de példákon keresztül

„Sokat dolgozunk azon, hogy hiteles példákon keresztül segíthessük azokat a fiatalokat, akikkel kapcsolatba kerülünk. Az iroda Ifivezető Képzése egy olyan program például, ahol a fiatalok személyes, hitbeli, és a keresztyén vezetői készségeik fejlődését is támogatjuk. Azt tapasztaljuk, hogy azok, akik eljönnek erre a képzésre, sokkal inkább az érzelmi oldalát fogják meg: sokkal kíváncsibbak arra, hogy mi, vezetők, emberként miként vagyunk ott. A módszertan, a lexikális tudás másodlagos” - hangsúlyozta Szabó Eszter, majd hozzátette azt is, hogy akik eddig elvégezték a képzést, nem tűntek el, időről-időre visszatérnek hozzájuk az örömeikkel, a bánatukkal, a kihívásaikkal és személyes kapcsolatban maradnak a szervezőkkel. Tehát amellett, hogy érdeklődnek, tanulni, fejlődni akarnak, nagy szükségük van a mentoraikra privát életükben is. „Ha a fiatalok látják a hit, a vallás, az egyház pozitív hatásait, gyümölcseit, akkor már nem csak egy szabályrendszernek fogják értékelni, nem egy olyan doboznak, amibe bele kell férni, bármi történjék is. Inkább védőkorlát lesz, mint egy megkötöző elvrendszer. Így közelebb kerülhetnek egy szerető és igazságos istenképhez.” – foglalta össze Eszter.

Trombitaszólóval a jövőbe

Zárásként Boglárka felhívja a figyelmet, hogy az alaptörvény is rögzíti a család, a házasság, a férfi és a nő fogalmait. Mint mondta, az állam így jó keretet ad. Gábor hozzátette: Farkas József, a Gyulai Pál utca gyülekezet egykori lelkipásztora egyik igehirdetésében mondta azt, hogy magnetofon helyett inkább trombitaként kellene viselkednünk. Vagyis ahelyett, hogy az egyszer rögzített üzenetet időről-időre ugyanúgy elmondjuk, álljunk inkább készen arra, hogy Isten bárhol, bármikor, bármilyen céllal megszólaltasson bennünket. Eszter kiegészítette: „Dolgozunk egyetemi gyülekezetekkel, elindítottuk az Ifivezető Képzés második szintjét, folyamatosan egyeztetünk ifjúsági lelkészekkel, figyeljük a külföldi trendeket” Az irodavezető-helyettes hangsúlyozta, azon dolgoznak, hogy a kérdésekre a lehető legjobb és legmegfelelőbb válaszokat tudják adni. “Hiszünk abban, hogy a fiataloknak ma kell lehetőséget, felelősséget, feladatot adni, hiszen ők az egyház jelene is, nem pedig csak a jövője - emlékeztetett Szabó Eszter. -  A szakmai rész mellett ugyanakkor kiemelten fontos nekem és munkatársaimnak is, hogy miként vagyunk mi, magunk Istennel. Rendben van-e a hitünk, a személyes istenkapcsolatunk. Hiszen enélkül minden csak üres szakmaiság.”