A konferenciát a Nagytemplomi zenekar nyitotta meg, majd Mihalina László, a Mezőtúri Református Egyházközség lelkipásztora az Efézusi levél 4. részének 23. versével kezdte el a nyitóistentiszteletet: „újuljatok meg lelketekben és elmétekben" – utalva ezzel a rendezvény elnevezésére, s hangsúlyozva a megújulás fontosságát. A változás kérdésének egyik nehézségét két képen mutatta be, miszerint arra a kérdésre, hogy ki szeretne változást, mindenki felemeli a kezét, azonban arra a kérdésre, hogy ki szeretne megváltozni, már senki nem jelentkezik. Személyes történetekkel erősítette meg, hogy a változás mindig egy összetett és hosszú folyamat, amelynek során újabb és újabb dilemmákkal találkozhat az ember. A változás viszont mindig nálunk kezdődik, nekünk kell megújulni hozzá. Az örök és változatlan: Jézus Krisztus. A Mezőtúri Református Kollégium mottóját – „Hagyomány és korszerű műveltség" – jó példaként említette, hiszen magában foglalja, hogy a tartalom örök, ugyanakkor a forma változhat, sőt, kell is változnia.

Az istentisztelet után Püski Dániel, egyetemi lelkész, hivatalosan is köszöntött mindenkit, és arra buzdította a résztvevőket, hogy örüljenek az együttlétnek, hiszen korábban nem volt ehhez hasonló rendezvény. Számszerűsítette a konferencia tartalmát: harmincöt ének másfél nap alatt, közel kétszáz regisztrált vendég, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a számoknál sokkal többet ér az együtt eltöltött idő. A program egyik fő célja, hogy találkozzanak egymással a zenészek, leendő zenészek, gyülekezeti tagok, és a modern egyházi zene fórumán felszabadítsák önmagukat az erről való beszédben. „Előfordult, hogy két szomszédos település gyülekezetében volt két jó gitáros, és nem tudtak egymásról. Pedig milyen jó lenne, ha együtt zenélnének" – árulta el tapasztalatait Püski Dániel. Hozzátette, hogy természetesen minden gyülekezet más, ezért különböző kérdések foglalkoztatnak mindenkit, de ebben a két napban ki-ki fontos válaszokat kaphat majd.

Az első órában főként hallgattak a résztvevők, azonban Vad Péter, a Debrecen-Nagytemplomi Református Gyülekezet másodkántora, karnagya és a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola énekzene, valamint egyházi ének tanára gyakorlati oldalról mutatta meg, bevonva a „hallgatóságot", hogy hogyan is lehet az egyházi énekeket „áthangszerelni", és új köntösben előadni ezeket. Elmondta, hogy már a reneszánsz idején is akkor becsültek meg egy zenészt, ha nem csupán szép dallamokat írt, hanem gazdag eszköztárral rendelkezett és újra fel tudta dolgozni a saját szerzeményeit. Ezt a logikát követve, az egyházi énekek esetében sem kell nagy változtatásokat végrehajtani, hiszen teljesen új hangzást ad egy zsoltárnak, ha különböző hangmagasságokban, vagy több szólamban éneklik őket. A résztvevők aktívan bekapcsolódva ki is próbáltak több szólamszerkesztési technikát. A közös éneklés felszabadító érzése hamar áthatotta közönséget, miközben zeneelméleti alapismereteik is bővültek.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke személyes történetével nyitotta előadását. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja volt, orgona tanszakon, így már fiatalon is nagyon sokat kapott a zenétől, azonban nem csak emiatt tartja fontos kérdésnek az egyházi zene helyzetét, hanem azért, mert „az egyházi zenéhez való hozzáállás tükrözi, az egyház állapotaihoz való általános hozzáállásunkat." A tékozló fiú történetén keresztül pedig arra világított rá püspök úr, hogy a kötelességszerű teljesítés és a keserű hűség a legkevésbé sem az egyházi élet megújulását segítik elő. „El kell határolódni attól a felfogástól, hogy minden jó úgy, ahogy van." Az egyházi zene az ige üzenetét szolgáló szerves liturgiai elem, a misszió fontos eszköze. Ugyanakkor oda kell figyelni arra, hogy a zene illeszkedjen az istentisztelet dramaturgiai ívébe és ne egy műsorszám jellegű produkció legyen, hiszen „a zene Isten ajándéka, amit a Szentlélek ad nekünk." Fontos kérdésként merült fel, hogy mit is nevezünk istentiszteletnek, ifjúsági istentiszteletnek, főistentiszteletnek, illetve mellékistentiszteletnek. Ezek a fogalmak olykor képlékenyek, átfedésben vannak egymással, de az bizonyosnak látszik, hogy nem csak vasárnap, hanem hétköznap is szükség van liturgikus tartalmakra és különböző műfajú alkalmakra.

Az előadás után Püski Dániel, majd a közönség kérdezett Fekete Károlytól, és többek között választ kaphattak arra, hogy hogyan halad az Új Énekeskönyv kiadása, hogyan lehet a társadalom és a technika fejlődését követni, mit éneklünk vasárnap és mit hétköznap, hogyan lehet az éneklésbe érzelmileg bevonódni, és mit lehet tenni, hogy a különböző generációk ne széttartsanak, hanem megtalálják a közös hangot. A komoly témák megvitatása után oldódott a hangulat, egy rövid technikai szünet után a Csorba Gergő vezette Hírnök zenekar lépett fel, akik énekeskönyvi és ifjúsági ének feldolgozásokat adtak elő, miközben a délután során elkezdődött kötetlen beszélgetések tovább folytatódtak, így a második nap reggelén már nem idegenként, hanem ismerősként üdvözölték egymást a résztvevők, akik egy közös célért szeretnének tenni. 

A második nap a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet istentiszteleti szolgálatával kezdődött. A reggeli órákban az Egyetemi templomba belépve érződött az áhítatos jókedv – ennek a jegyében telt el az egész konferencia. A közös áhítatot követően Csorba Gergő, a debreceni Református Nagytemplom kántora és a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola klasszikus gitár tanára tartott előadást az énekeskönyvi énekek feldolgozásáról. Előbb a hagyományosabb, majd az angolszász dallamok feldolgozásáról szólt. Mit lehet áthangszerelni? – merült fel a kérdés előadása elején. Az énekeskönyvi énekek esetében egy jól átszűrt válogatásról beszélünk, míg az angolszász dallamoknál nagyobb a szórás, és a választás is nehezebbnek bizonyul. Csorba Gergő intuitív módon ír különböző harmóniákat a dallamokra, amíg meg nem találja a legigazibb formát. „A lényeg, hogy a szívünkhöz szóljon a dallam, s ráhangolódva megtalálhatjuk azt, ami a legjobb megoldás." Különböző színek és hangok bontakoztak ki, együtt énekelve a különböző zsoltárokat, közösen komponált a közönség.

A nap rövidebb előadásokkal folytatódott, amelyek a zenélés gyülekezetépítési szempontjait járták körbe, bemutatva számos gyakorlatot és tapasztalatot. ​Püski Lajos, a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lelkésze az elmúlt huszonöt év változásairól mesélt átfogó módon. A különböző generációk és hagyományok együttéléséről beszélt, kiemelve a változtatni tudás szükségességét, valamint a zenés áhítatok és a gyülekezeti táborok fontosságát. A gyülekezetek esetében pontosan látni kell a célközönséget, hiszen egy közösségen belül is más-más módokon lehet megszólítani őket. Nagy György, a mátészalkai Kertvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora kiemelte, hogy a változás és a megújulás egy folyamat, s türelmesnek kell lenni, ha maradandó eredményeket szeretnénk elérni. Lelkészként be kell vonni a szolgálatba arra alkalmas, Istentől megajándékozott embereket, akiket feladatokkal kell megbízni: „adj önállóságot, adj visszajelzést a munkájáról, kérj tőle beszámolót, énekeljétek a fejlődést újra és újra!" Bodnár Máté Besenyőd református lelkésze egy kisebb, hagyományokhoz talán jobban ragaszkodó közösség tapasztalatait tárta elénk. A tévhiteket, a meglévő formákat és új célkitűzéseket mutatott be prezentációjában: hogyan lehet új szokásrendet kialakítani, s az ismert énekek számát bővíteni. „A gyülekezet közös alkalmain szívből, őszinte imádságképp énekel."

Püski Dániel nemzetközi kitekintésében kiemelte, hogy korábban a német egyházakhoz viszonyítottuk magunkat teológiai és zenei értelemben is. A 2000-es években az Egyesült Államokban volt ösztöndíjas, s ez hatalmas élmény volt számára, az ott szerzett tapasztalatokat igyekszik beépíteni munkájába. „Felgyorsult világunkban természetessé kezd válni, hogy a különböző feldolgozások megjelennek a YouTube-on, így nagyon hamar terjednek az új formák – ezzel a jelenséggel muszáj valamit kezdeni."
Az előadásokat és a közös éneklést követően különböző workshopokra iratkozhattak fel a résztvevők. A lelkész és zenekar kapcsolatáról Püski Dánieltől, az új szólamok komponálásáról Vad Pétertől, a régi énekek új feldolgozásáról Csorba Gergőtől, és a hangtechnikáról Babják Jánostól tanulhattak az egyes csoportok tagjai a délután folyamán. A konferenciát a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet istentisztelete zárta.

Isten igéjét és dicsőségét a zene nyelvén mondták el a résztvevők. Egy olyan megtapasztaláshoz juttatva a résztvevőket a konferencián, amely mindenki számára örök élménnyé vált. A zsoltárok ősi, hívogató ereje elementáris erővel hatott a befogadókra. A konferencia szervezői bíznak az esemény hagyományteremtő erejében.

Pálóczi Alexandra – Szirák Sára, fotók: Barcza János

Forrás: ttre.hu