Keresztényként a fesztiválokon

2015. június 26., péntek

Katolikus, református és evangélikus fiatalok és lelkészek immáron évek óta „egy hajóba szállnak", hogy a KözösPont sátorban együtt hirdessék Isten igéjét a fesztiválokon. Milyen kérdések foglalkoztatják a mai fiatalokat? Hogyan lehet az ökumenét megélni? Ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt Horváth-Csitári Boglárka Flóra evangélikus lelkész.

Nemrég ért véget a Fishing on Orfű fesztivál. Milyen élményekkel tértetek haza?

Az orfűi fesztiválon immár harmadik éve képviselteti magát a KözösPont Ifjúsági Fesztiválmisszió. Erről a rendezvényről érdemes tudni, hogy egy nagyon családbarát fesztivál. A sok huszonéves mellett itt jelen van a 30-40-es korosztály is, akik sokszor gyermekeikkel együtt jönnek kikapcsolódni. Idén is – mint mindig – nagyon nagy élmény volt jelen lenni a fesztiválon. A rendezvényt megelőző képzéseken a stábnak sikerült nagyon jól összecsiszolódni, így egy igazi szeretetközösséget élhettünk meg a szolgálaton keresztül. A KözösPont Sátorban ismét sokan tértek be. Fantasztikus dolog megtapasztalni, hogy naponta több ezren mennek el a sátor előtt és sokan be is jönnek, hogy reflektáljanak jelenlétünkre. Ki egy kérdéssel érkezik, ki csak azért, mert kíváncsi, de van olyan is, aki az előítéleteit szeretné ütköztetni és provokál bennünket, de van, aki egyszerűen csak szeretne megpihenni. Fantasztikus megélni ezt a sokszínűséget és igazi kihívás elé állítja a sátorban szolgáló fiatalokat.

Amennyiben egy mondatban kéne meghatároznod, hogy mit jelent a KözösPont, akkor mit mondanál?

A KözösPont, az a keresztyén közösség, ahol nem az számít ami elválaszt, hanem az Istenbe vetett hiten keresztül megélhetjük azt a szeretetközösséget, amire mindnyájan el vagyunk hívva.

A fesztiválozók hogyan fogadják, hogy történelmi egyházak fiataljai, lelkészei is jelen vannak a fesztiválokon?

Nagyon nyitottan fogadnak bennünket az emberek. Nekünk ez egy nagyon nagy lehetőség és egyben felelősség is, hogy olyanokat próbálunk megszólítani, akiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal. Vagy azért mert soha nem is volt, de a leggyakoribb az, hogy élete előrehaladtával idegenedett el az egyháztól. Óriási felelősség ebben a helyzetben egy világi fesztivál közepén kinyitni egy sátrat, ami az Istenről tesz bizonyságot. Valamikor komoly falakkal szembesülünk és nekünk ezeket a falakat kell lebontani, vagy legalábbis valami rést ütni rajta, hogy utána megtapasztalhasson valamit a hozzánk betérő az Isten szeretetéből. Természetesen ez nem megy egyik fesztiválról a másikra, de azt gondolom a mai világban minden lehetőséget, alkalmat meg kell ragadni, hogy az Isten szócsövei lehessünk. És ha a mai fiatal a különböző fesztiválon keresi a boldogságot, a válaszokat, az útját, akkor nekünk ott kell lennünk, mert mi is azt hirdetjük, Aki boldogságot, válaszokat, és utat ad. Meg kell adnunk a lehetőséget, hogy az Isten boldogságát éljék, az Isten válaszait hallják, az Isten útját járják.

Milyen kérdések foglalkoztatják a fiatalokat, egyetemistákat?

Általában az élet határkérdései. Legtöbbször feltett kérdésük talán az, hogy „miért engedi meg az Isten, hogy..." Különböző etikai kérdések is előkerülhetnek, mint abortusz, eutanázia, homoszexualitás, öngyilkosság... Azonban, van olyan is, aki komoly teológiai kérdéssel érkezik. Volt ilyen eset az idén is. Este tíz körül, bejött két fiatal pár a sátorba. Mondták, hogy egy lelkésszel szeretnének beszélni. Odahívtak engem és a következő kérdést tették fel: „Amikor a kereszten Jézus azt mondta, »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem«, akkor Ő ott elvesztette a hitét?' Gondolták beugranak egy kérdésre...


Persze van az a tipikusan provokáló réteg is, aki az egyház, egyházban élők bűneit próbálja kiforgatni és az egyház hiteltelenségét ezzel próbálja meg alátámasztani. Aki bejön a sátrunkba, az tulajdonképpen bármit kérdezhet. Ezért is fontos, hogy a KözösPontos fiatalok megfelelően legyenek felkészítve, és mögöttük álljon egy lelkészi vezetés, aki a nehezebb helyzetekben is meg kell, hogy állja a helyét. Érdekes, színes és nagy kihívásokkal teli szolgálat ez.

Mennyire alakul ki hosszabb távú kapcsolat a KözösPont sátrat felkeresők között és köztetek?

Akik bejönnek hozzánk, azok közül nagyon sokan később visszatérnek. Általában minden nap újra és újra, de a másik fesztiválon is megkeresnek bennünket, ha tudják, hogy ott is jelen vagyunk. Sokan évente visszatérnek és már messziről megismerjük egymást. Próbálkoztunk már azzal, hogy év közben havonta ifjúsági alkalmat tartunk számukra, ahol meg lehet bennünket keresni, de igazából még keressük ennek a módját, hogyan lehetne év közben is folytatása a missziónak. Persze születnek barátságok, amelyek meghatározóak és lehetőséget adnak arra, hogy betérőinket folyamatosan kísérjük.

Nektek mit jelent az, hogy ökumenikus sátor vagytok?

Sokszínűséget! Az, hogy különböző felekezetekből jöttünk nem elválaszt, hanem sokkal inkább összekovácsol bennünket. Egy Valakire tekintünk, aki minket elválaszthatatlanul összeköt. Persze a három felekezetnek különböző hagyományai, tanításai vannak bizonyos dolgokról, de ezt úgy érzem, sokkal inkább tiszteljük a másikban, mint hogy elválasszanak minket. Képzéseinken nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megismerjük egymás liturgiáját, beszéljünk a súlyosabb teológiai kérdésekről, különbözőségekről. Ki miért mit és hogyan gondol, és ez miben határozza meg az adott felekezetet. Fontos, hogy nyitottak legyünk, hogy megismerjük, elfogadjuk egymást, hiszen így leszünk képesek arra, hogy a hozzánk betérővel szemben is nyitottak, és elfogadóak legyünk.

Számodra mi volt a legpozitívabb élmény, melyet KözösPontosként éltél meg?

Hihetetlenül sok élményem van, amit a KözösPont Misszióban való szolgálatomban átélhettem. Ezek alapjában formálják az én életemet, lelkészi szolgálatomat. Lehetne kiemelni egyet-egyet, a betérőkkel kapcsolatban, de azt gondolom azok a legemlékezetesebbek, amikor azt látja az ember, hogy valamit megmozdított a másikban az Istenről szóló bizonyságtételem. Volt, hogy bejött egy ittas fesztiválozó, és négy órás beszélgetés után – miközben persze ki is józanodott –, együtt mondtuk a Mi Atyánkot. Sokat ad nekem beszélgetni a mai fiatalokkal és elnyerni az ő bizalmukat. Beengednek gondolataikba, megosztják problémáikat és nyitottak arra, amit én mondok. Ezeken a beszélgetéseken keresztül pedig a hitünkről bizonyságot tenni fantasztikus lehetőség...

Az interjú az evangelikus.hu-n folytatódik...

Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Kiss Tamás, KözösPont Misszió

Forrás: evangelikus.hu


Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.