„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

Férfiasan bevallom: elég butának érzem magam. Ezért is figyelek másokra, keresem a mintát. Szeretném tudni, hogy ők miként oldanak meg egy-egy problémát. Abban bízom, miután láttam, magam is tudni fogom.

Olyan világban élünk, amelyben bőven vannak problémák. Például a kapcsolatok területén. Lehetünk mi egyház, lehetünk lelkipásztorok, attól még emberek vagyunk, és így például a családi problémáktól sem vagyunk mentesek.

A többi gondunkat most nem is említem. Azért nem, mert olyat keresek, amely valamennyiünk közös pontja. Nem technika, politika, oktatás, nevelés, hanem egyszerűen kapcsolat. Hogyan kell azt rendezni úgy, hogy abból kiderüljön, milyen lehetőségeink vannak? Ki mutatja meg annak, aki azt nem tudja? Nos, ez a jánosi üzenet: Isten megmutatta azzal, ahogy a világot szerette, amikor Fiát adta érte. Mindezt azért, hogy megállítsa a pusztulást. Ez mutatkozott meg az ökumenében az első karácsonykor, amikor a császári rendelet alapján megtörtént az összeírás. Jele volt ez annak a szeretetnek, amely át akarja ölelni a földet. Úgy, ahogy az van. Nem elméletben, hanem úgy, hogy ad. Azt, ami az övé, ami neki fontos. Kapcsolatot teremtve és ezzel olyan megoldást mutatva, amely az élet minden területén erőforrás ahhoz, hogy önmagát adja az ember a politikában, a gazdaságban, az oktatásban, mindenhol. Azt, ami fontos, ami boldogságot, életet jelent.

*

Imádkozzunk ezért a kapcsolatrendszerért, hogy ilyen lelkülettel vegyünk részt a világmisszióban!

Imádkozzunk azért az ökumenikus összefogásért, amely az Isten által mutatott, önmagát adó szeretet mintáját követi, és úgy keresztyén, hogy Krisztus tanítását, szemléletét vallja, egyházi állásfoglalásaiban ezt képviseli és ez nemzetközi tapasztalatcseréjének tárgya. Ez a szeretet garantálja annak megmaradását, ami elveszett, mert a halál felett győzedelmeskedő élet ereje táplálja.

Enghy Sándor