„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!" (Gal 6,2)

Pál apostol korában az egyház normális állapota a diaszpórahelyzet volt. Levelét is a Galáciában szétszórtságban élő atyafiaknak írja. Akkor és ott természetes volt, hogy a lelkileg erősebb gyámolítja a gyöngébbet. Az anyagilag tehetősebb adományokkal egészítette ki a szegényebb szükségeit. Ahol új gyülekezet jött létre, vagy a már meglévő került nehéz helyzetbe, kötelessége volt a többinek melléjük állni minden tekintetben. Az apostol nagy figyelmet fordított arra, hogy a gyülekezetek segítsék egymást a terhek hordozásában, miközben a saját szolgálataikat is el kellett végezniük. Gondoskodott arról, hogy távollétében legyen vezetője, lelkigondozója a gyülekezeteknek. Nem az volt az „egyházi törvény", hogy amelyik gyülekezet – még vagy már – nem tudja eltartani a papját, az nem érdemel lelkészt. A Krisztus törvénye, a szeretet volt a törvény! A szeretet törvénye pedig megtanít jól sáfárkodni azzal, amink van. Nem arra ösztönöz, hogy a magunk hasznát keressük, hanem arra, hogy szolidárisak legyünk a másikkal, segítsünk neki, és ha kell, áldozatot is hozzunk érte! Szabad Isten előtt elcsendesedve megvizsgálni magunkat, egyházi, gyülekezeti gyakorlatunkat, törvényeinket, hogy vajon betöltik-e a Krisztus törvényét.

■

Imádkozzunk azért, hogy egyházunk felelős döntéshozóinak adassék bölcsesség a Krisztus törvénye szerint átalakítani egyházunk missziói és anyagi életét!

Imádkozunk azért, hogy legyen akarat és eszköz ahhoz, hogy ne státuszokat, állásokat akarjunk csupán mindenáron fenntartani, hanem a ránk bízott missziói szolgálatokat is megfelelően tudjuk ellátni!

Imádkozzunk azért, hogy az újonnan alakuló gyülekezetek szervezése és pásztorolása, valamint az elgyöngültek felkarolása kiemelt feladat legyen egyházunkban!

Imádkozzunk azért, hogy Isten mutassa meg gyülekezetünknek, kik azok, akik mellé oda kell állnunk segítő szolgálatunkkal!

Bereczky Ildikó