Mindenki jól ismeri az utcán fehér bottal járók látványát, de kevesen vannak, akik pontosan tudják, hány vak ember él a közvetlen környezetükben. Sok gyülekezet egyáltalán nem tud a területén élő világtalanokról – pedig évente mintegy négyezren veszítik el látásukat betegség vagy baleset következtében, de számosan születésük óta élnek látásszervi sérüléssel. A Református Missziói Központ Érintve láss! elnevezésű, egyéves országos programja pontosan abban szeretne motivációt és segítséget nyújtani, hogy a gyülekezeti közösségek megtalálják és integrálják a közelükben élő látássérülteket.

Ez év tavaszán az addig szervezetileg teljesen önálló Vakmisszió vezetője, Szabó Zoltán József felmentését kérte a szolgálat alól, és júliustól a misszió már teljes mértékben a Református Missziói Központ (RMK) felügyelete alá tartozik. Mindezek a változások a missziói munka újragondolását és a kapcsolatok újraépítését is szükségessé teszik – többek között ezért jött létre az Érintve láss! program. Október 15-től, a fehér bot napjától egy éven át arra hívják a gyülekezeteket, hogy igyekezzenek megtalálni a környezetükben élő vakokat és juttassák el hozzájuk a nemzetközi Bibliatársulat által Magyarországnak adományozott pontírásos Bibliákat és egyéb adathordozókat. Tizenkét ószövetségi könyv közel háromszáz példánya áll készen az indulásra, és a továbbiak folyamatosan érkeznek az RMK-ba.

Az akció kezdeteként minden egyházkerületben szeretnének közös nyitórendezvényt tartani. Találni szeretnének legalább nyolc-tíz olyan helyszínt, ahol megfordulhatnak ezek a könyvek. A helyi közösségek akár csendesnap, akár istentisztelet, akár bármilyen más, egyszeri vagy rendszeres tematikus program segítségével foglalkozhatnának a témával - az alkalmakra látókat és látássérülteket egyaránt meghívnának. „A Bibliákhoz egy jegyzőkönyvet is mellékelünk, és azt szeretnénk, hogy létszámok, fényképek, egyéb dokumentációk érkezzenek vissza hozzánk az alkalmakról, a látogatottságukról. Szeretnénk segíteni a gyülekezetek kapcsolattartását látássérült testvéreikkel pontírásos evangéliumi füzetek, kazetták segítségével is” – mondja Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója, a Vakmisszió megbízott vezetője a programról.

Az Érintve láss! program célja ráirányítani a látó közösségek figyelmét arra, hogy lehetnek olyan emberek a közelükben, akiknek az ő segítségükre van szükségük, hogy – a Bethesda-tavi beteg szavaival szólva – legyen emberük. „Mivel nincs a Vakmissziónak külön vezetője, ezért kerületenként igyekszünk kapcsolatokat építeni a missziói előadókkal, nőszövetséggel, presbiteri szövetséggel, hogy együtt, közösen tegyünk a köztünk élő látássérültekért” – foglalja össze az akció lényegét az igazgató asszony, aki úgy véli: csak az lehet egészséges gyülekezet, ahol vakok, siketek, mozgássérültek együtt várják a többiekkel az áldott orvos segítségét.

A személyes kapcsolat fontosságát emeli ki Jakab Miklósné is, aki néhai férjével egész életét a vakok és a siketek szolgálatának szentelte. Braille-Bibliák sem most jelennek meg először a gyülekezetekben – Erzsike néni 1975-ben gépelte le az első pontírásos bibliai könyvet. A teljes Újtestamentumot, valamint három ószövetségi könyvet (Jób, Dániel, Zakariás) címre csomagolták, és elküldték azoknak, akikkel több évtizedes kapcsolatuk volt. „Ez haranghúzással nem megoldható” – fogalmaz Erzsike néni. Az általa érinthetővé tett könyvek bejárták a világot, és eljutottak még a tengerentúli, magyarul olvasó vak ismerősökhöz is. Mint mondja, súlyosan téves az a nézet, amely szerint a fogyatékkal élők szükségszerűen az átlagosnál szerényebb mentális képességekkel rendelkeznek.

„A kommunizmusban a vakok is dolgozni jártak, a legnagyobb kórházakban mind vak volt a telefonkezelő, és még járnak a Markó utcán az öreg vak ügyvédek – meséli Jakab Miklósné. Mint mondja, természetesnek kell lennie, hogy segítünk annak, akinél fehér botot látunk. - Alapvető, hogy tudjunk róla, ha a gyülekezetben akár csak egyetlen vak is él, és ahol csak kell, segítsük őt!”

A segítség az úton átkíséréstől a különböző adminisztrációs ügyek intézésén át egészen addig terjedhet, hogy szóljunk a közelünkben élőknek a számukra olvashatatlan síkírással kitett, őket is érintő közleményekről, felhívásokról. „Ebbe nem lehet belepusztulni, de ezt öntudatosan kell csinálni. Feltétlenül a lelkésznek kell elől járnia, ha kell, pontírásos igéslapokkal, odafigyeléssel. Igenis komolyan kell venni a felelősségünket, mert Isten is az egyetlen hibátlant küldte el ebbe a világba, hogy megváltsa azt – tehát valamit nekünk is tennünk kell!” – véli Erzsike néni, és hozzáteszi: nincs látók és látássérültek között különbség, de fontos közösséget vállalnunk egymással, hogy megismerjük egymást, egymás világát.

Bagdán Zsuzsanna