Szabó Imréné Szabó Éváért 2011. október 17-én jött el az Úr Jézus Krisztus, hogy magához vegye, s örökre Vele legyen azon a helyen, amit elkészített neki. (János 14:6.)

Éva néni – ahogyan őt szinte mindenki szólította – Budapesten született 1924. május 22-én, Szabó Imre, a Budapesti Református Egyházmegye első esperese, Fasori református lelkész gyermekeként. Iskoláit a Julianna református elemi iskolában kezdte, majd a Baár-Madas Gimnáziumban folytatta. Itt kezdte meg szívében Isten Szentlelke azt a munkát, ami konfirmációjakor teljesedett ki a megtérésében. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte. Kezdetben ugyancsak a fővárosban, majd az ébredési időkben, a missziókban országszerte hirdette a Krisztus evangéliumát. 1949-ben kötött házasságot Szabó Imrével. Rövidesen a Vértesaljai Egyházmegyébe – Sárbogárdra – kerültek gyülekezeti szolgálatba. Itt élték le életük hátralevő részét. Isten ügyében való fáradhatatlan munkálkodásuk nem fejeződött be nyugdíjba vonulásukkal. Nemcsak szűkebb hazánkban, hanem szerte a világban is sokfelé vitték az örök élet üzenetét.

Éva néni sokféleképpen szolgált. Hét gyermekének édesanyjaként kellett helytállnia. Az ő életét is végig kísérte a családi és a gyülekezeti szolgálat feszültsége. A 7 gyermek nevelése mellett a gyülekezetben folyamatosan jelen volt. Rengeteget látogatott. Bizonyságot tett. Hirdette az evangéliumot. Segítette a szükségben levőket.  Életének kérdéseiben mindig Istentől kérte a választ, a vezetést. A terhek hordozásában, bánataiban mindig nála vigasztalódott. Örömeiben Őt magasztalta. Ezt a lelkiséget igyekezett átadni sokaknak: a gyülekezetben, a hozzá forduló másutt élő keresztyén testvéreknek, a tanácsot kérő lelkésztársaknak.

Hadd példázza mindezt egy kis történet a sárbogárdi gyülekezet otthonával kapcsolatosan. Mikor el kellett dönteni, hogy épüljön-e otthon az idősek számára vagy nem, akkor a gyülekezet közösségével együtt kereste a választ: mi az Isten akarata? Szabad-e, kell-e ezt az utat járni? Isten akkor is – mint oly sokszor igéjében – adott útba igazítást s ő, mint a szolgához illik, hozta a megértett üzenetet. Az 5 ezer ember megvendégelésének történetéből: a gyermeknek volt 5 kenyere és 2 hala. Csak úgy lehettek részesei a csodának, hogy az a gyermek odaadta, ami nála volt. Isten azt kéri tőlünk, adjuk oda, amit nálunk tett le. Éva néni is odatette, amit nála helyezett el. Isten pedig olyan kegyelmes, hogy élete utolsó napjait itt élhette. Mikor megérkezett egészen megújult. Aztán egy balesettel egyre jobban erőt vett rajta betegsége. Ám ő nem meghalt, hanem az Úr Jézussal elment arra a helyre, ahova egész életében készült.

Agyagási Istvánné

Kapcsolódó írás: A Parókia portál megemlékezése Szabó Imrénéről.