A Tisztás Közösségi Helynek otthont adó Budai Református Egyházközségben március 31-én tartott konferencia résztvevőit Bartha Katalin projektmenedzser köszöntötte, majd Temesvári Mónika, tanító-kántor tartott rövid zenés áhítatot. Az MRE drogprevenciós szolgálatát és a Tisztást Erdős Eszter mutatta be.

A ráckeresztúri drogrehabilitációs intézmény vezetője elmondta, hogy 1983-ban kérte fel az állam az egyházakat, hogy foglalkozzanak a deviáns fiatalokkal. A kommunizmusban nem nézték jó szemmel, hogy az egyház a fiatalokkal foglalkozzon, de a sok probléma megjelenése miatt megváltoztatták álláspontjukat. 1984. október 1-én megkezdte szolgálatát a drogprevenciós program, a ráckeresztúri otthont pedig 1986-ban alapították, azóta van intézményük Baranya megyében is. Hivatalos státuszt 1997-ben kaptak. Azóta nagyon sok rosszútra tért fiatalnak adnak új esélyt, vannak köztük 18 éven aluliak is.

Erdős Eszter  szerint „a féket is nyomni kell", ha azt akarjuk, hogy kevesebben drogozzanak

A Tisztás Közösség Hely prevenciós céllal született, a nappali kamasz klubban vannak házon belüli, illetve házon kívüli, például hétvégi vagy nyári programok. sajnos azonban nehéz helyzetben vannak, mert a klub semmilyen állami finanszírozással sem rendelkezik. Fotószakkör, önkéntesség és közösségi munka, különféle szabadtéri programok járulnak hozzá a fiatalok egészséges és boldog életéhez. A közösség ereje kiemelten fontos, nagyon jó baráti kapcsolatok szövődtek, vannak, akikre mindig lehet számítani. A drogprevencióról szólva Erdős Eszter kifejtette véleményét: „ez egy szeretethely – a családra, a szülőkre nem mindig lehet számítani, de a gyerekeket az iskolákban mindig el lehet érni.”

A konferencián a 34 éves Mihály, gyógyult drogfüggő mesélt korábbi zűrös és kilátástalannak tűrő életéről. A Mosonmagyaróvári születésű férfi látszólag egy idilli családban nőtt fel: a szüleivel és a testvérével, ám sajnos a valóság közel sem volt ennyire fényes, mert Mihály édesapja alkoholproblémákkal küzdött, és a családját is bántalmazta. Ezért Mihály az utcán próbált magának példaképet találni, így belekeveredett egy rossz közegbe, akiknek a hatására bűncselekmények sorozatát követte el: foglalkozott embercsempészettel is, és rászokott a drogfogyasztásra. „Kiskoromban az idősebbek már marihuánát, hasist szívtak, láttam, hogy ellazulnak tőle, úgyhogy engem is kíváncsivá tett, én is ki akartam próbálni”. Többször került kórházba, de újra visszaesett. A betegágyán fekve talált rá először Istenre, eljárt a kórház vasárnaponkénti istentiszteleteire, ahol megismerkedett egy lelkésszel. A tőle kapott kiadvány gyökeresen megváltoztatta Mihály életét: a ráckeresztúri otthonról szólt, Mihály pedig elhatározta, hogy elmegy oda.A családja segítségével sikerült is álma, mindenki szívesen fogadta őt az otthonban, ahol lassan kigyógyult drogfüggőségéből.

Mihály újra dolgozik, önkéntesen hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik, párra talált

Végül Csapó George Thomas számolt be a Kaliforniából származó LISTEN nevű program hazai lehetőségeiről. „Ha az anya el is hagyja gyerekét, Isten soha el nem hagy” – mondta a Kaliforniában élő lelkész, aki úgy gondolja, hogy az álmaink nem mindig megvalósíthatók, de Krisztusban mindenre van erőnk. Jellemezte az oktatást is, ami szerinte elég rossz szisztéma szerint működik, mert „hiába tanítunk, ha nem szívvel-lélekkel csináljuk”. Felvázolta társadalmunk két legnagyobb problémáját: a tagadást, és a bizalom hiányát. „Mindannyian jók vagyunk valamiben, hiszen a mindenható Isten mindenkinek ad valamilyen képességet, és rá kell döbbennünk arra, hogy fejlődésünk rendben van.

„A legkönnyebb, ha az ember utánanéz, mit szeret csinálni. Mindenki lehet normális, csak legyen türelmünk önmagunkhoz” – tette hozzá a kaliforniai lelkész, aki szerint az embereknek oda kéne felnőni, hogy jót mondjanak egymásról, de viccesen megjegyezte, hogy ez nem könnyű, főleg a magyar emberek körében. A programmal részletesebben a délutáni szekcióüléseken ismerkedhettek a résztvevők.

Mudura Zoltán, fotó: Vargosz