Kolozsváron még csak két éve, Magyarországon azonban évek óta foglalkozik sérült gyermekek játékos szórakoztatásával, nekik szánt gyermeknapok szervezésével Járay Loránd, a Magyarországi Református Egyház siketmissziójának lelkipásztora. Idén június 1-je körül a fiatal lelkész és csapata ismét több napot töltött a kolozsvári Hallássérültek 2-es Számú Intézetében, ahol a gyerekek többféle fejlesztő játékot és feladatot próbálhattak ki, nagy lelkesedéssel.

Idén május utolsó vasárnapján szervezték meg a Kőváry-telepi intézet gyönyörű udvarán (az eső beálltával pedig étkezdéjében) a hallássérült kicsik saját gyereknapját, a mulatság azonban másnap is tartott. Hétfőn érkezésünkkor a pedagógusok aggodalmasan készültek a sztrájkhelyzetet megvitató gyűlésre, de előtte még Wolf Erzsébet igazgató elmondta: nagyon hálás Járay Lorándnak és munkatársainak ottlétükért, mert segítenek lefoglalni és szórakoztatni a gyermekeket. Egy-egy hétvégi játszóház mindig nagy élmény a bentlakóknak, akik szívesen vesznek részt az egyéni és csoportos tevékenységekben. Hasonló véleményen van Kovács István lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának missziói és diakóniai előadótanácsosa is, aki hétfő délelőtt teológusok társaságában látogatott el az intézménybe, egy körvonalazódó együttműködés első lépéseként.

– A Kárpát-medencei református egyházak közös törekvése a különböző missziók támogatása, ezért nagyon örvendünk annak, hogy Járay Loránd többéves tapasztalatát elhozza Erdélybe, és átadja az itteni nevelőknek, teológusoknak is. Szándékunkban áll rendszeres játszóházat tartani önkéntes teológusok közreműködésével, úgy gondolom, diákjaink mindenképpen hasznos tapasztalatokra tehetnének szert ezáltal. Hiszen ha egy lelkész kikerül egy gyülekezetbe, ahol lehetnek sérült gyermekek, rögtön másképp, jobban, szakszerűbben tud foglalkozni a gyermekkel és a családdal, ha előzőleg már bekapcsolódott ebbe a misszióba. Akár hasznos információkkal is el tudja látni őket, tájékoztatást tud nyújtani a lehetőségekről. Épp ezért egyházkerületünk vezetősége is messzemenően támogatja az intézmények közötti együttműködést – fogalmazott az előadótanácsos, miközben körülöttünk az iskola udvarán a gyerekek különféle tevékenységekbe merültek.

A nagy játék miatt Járay Lorándot elég nehéz volt egy kis beszélgetésre félrevonni, mert a kicsik minduntalan odaszaladnak hozzá, megölelgetik, hívnák játszani. Megtudjuk: idén a kolozsvári volt az ötödik, általuk szervezett gyermeknapi rendezvény.

– Célom tulajdonképpen az érzékenyítés. Lentről felfelé építkező szolgálat a miénk, szeretném átadni a szaktudást az itteni önkénteseknek, pedagógusoknak – fogalmaz a fiatal lelkipásztor. Loránd egyébként erdélyi gyökerekkel rendelkezik: Szatmárnémetiben született, Nagyenyeden nőtt fel, de a középiskolát és a teológiát már Budapesten végezte el. 1997 óta olyan gyülekezetben szolgál, amelynek tagjai hallássérültek. Látszik is, hogy siketekkel dolgozik: szokatlanul tagoltan, artikuláltan beszél, és csak akkor szólal meg, amikor a beszélgetőpartnere rá figyel, mint aki megszokta, hogy a szájáról olvasnak. Pedig bevallása szerint laikusként került a siket gyülekezetbe, a jelnyelvet is csak később kezdte elsajátítani, a szolgálat azonban a szívügyévé vált. Az első gyermeknapot négy éve szervezte a debreceni hallássérült iskola kicsinyei számára, azóta már számtalan rendezvény van mögötte, amelyeket Budapesten, Vácott, Szegeden, Debrecenben és újabban már Kolozsvárott is sikeresen lebonyolított.

– Programjainkon leginkább szabadtéri játékokat kínálunk, amelyekhez fontos a füves terület, mert a gyerekek könnyen eleshetnek, megüthetik magukat. Játékainkat egy siket önkéntesünk készíti, ezeket időről időre fel is kell újítanunk, hiszen a sok használattól hamar elkopnak – magyarázza a lelkész, miközben mi is megcsodáljuk az igényes kivitelezésű, nagyon ötletes eszközöket. Egyik-másikat ki is próbáljuk, a gyerekek nagy derültsége közepette, majd ügyetlenkedéseink után ők veszik át a terepet, és megmutatják, hogyan kell úgy felcsúsztatni a golyót a lyukakkal ellátott táblán, hogy az beletaláljon a legfelső mélyedésbe. – Ez a játék a finommotorikus mozgásukat és a koncentrációs képességüket fejleszti – magyarázza a lelkész. Hasonlóan népszerű a fából készült csocsó is, a karikadobálós játékok, az óriási színes-kirakós mesekockák, a falovacskák, gólyalábak, no meg az óriástalp, amellyel csak akkor lehet haladni, ha összes viselője összehangolja a mozgását.

A misszió tevékenysége azonban nem merül ki a gyermeknapokban. Járay Loránd elmondta: rendszeresen szerveznek olyan rendezvényeket, amelyek keretében fel tudják hívni a figyelmet a sérültekkel való kulturált viselkedésre és helyes bánásmódra, a segítségnyújtás hasznos formájára. Mindezt szeretnék megvalósítani Erdélyben is, akár oly módon, hogy tanulmányutakat, tapasztalatcserét szervezzenek itteni pedagógusoknak, önkénteseknek. A most elindult együttműködési folyamat talán erre is alkalmat teremt majd.   

Sándor Boglárka Ágnes

forrás: Szabadság