Hol találkozott a Mentőöv programmal?

Az elmúlt pár hónapban többször, több fórumon is eljutott hozzám a kezdeményezés. Egyházunk vezetősége előzetesen tájékoztatta a Bankszövetséget, és az egyházi sajtóban is olvastam a programról. A felhívás velem együtt Patai Mihály bankszövetségi elnök urat is arra indította, hogy támogassunk egy-egy nehéz helyzetbe került családot.

Gyakran jótékonykodik?

Jelenleg azon munkálkodok, hogy útnak indítsak egy alapítványt, mely 365 kortárs művészeti alkotáson keresztül mutatja be a teljes Bibliát. Célunk, hogy a művek 2017-re, a reformáció 500 éves évfordulójára elkészüljenek. Ezzel egy olyan egyedülálló gyűjtemény jön majd létre, ami bemutatja, hogyan látja a XXI. századi ember a Bibliát. Rendszeresen adományokkal segítem a gyülekezetemet és iskoláink ügyét. Így a világháborús bombatalálatban megsemmisült úrasztala helyett újat csináltattam, arany-ezüst kelyhet adományoztam, több diáknak külföldi ösztöndíjat biztosítottam, stb. Nagy örömmel adakozom. Mindemellett azt gondolom, hogy az adakozás nem csak az anyagiak függvénye. Értékesebb, ha valaki saját munkájával járul hozzá valamihez. Szüleimtől is így láttam, életük része volt a diakóniai szolgálat. Így végzem a Károli Gáspár Egyetem Gazdasági Tanácsának elnöki munkáját.

Ezúttal mi motiválta Önt és Patai Mihályt az adakozásra?

Felelősséggel tartozunk a társadalomért, és példamutatásunkkal másokat is ösztönözni szeretnénk a rászorulók segítésére. A Mentőöv programot azért is támogatjuk, mert a Református Egyháznál biztosak vagyunk abban, hogy az adományunk száz százaléka a rászorultakhoz jut.

A Mentőöv kapcsán sokszor felmerül az a vád, hogyha előrelátóbbak lettek volna a devizahitelt felvevő családok, akkor elkerülhették volna otthonuk elvesztését.

Nagyon sokan azt hiszik, hogy csak a devizahitelesek vannak gondban. A valóság azonban az, hogy nagyon sok forintban eladósodott család is nehéz helyzetbe került a gazdasági válság következményeként. A baj az, hogy sokan olyan hitelt vállaltak fel, ami hosszú távon meghaladta a fizetési képességüket. Ezt még fokozta az, ha a családokban jövedelmek estek ki, munkahelyek szűntek meg. Mi, banki vezetők azt tapasztaljuk, hogy a kölcsönök nem-visszafizetésének elsődleges oka a munkahelyek elvesztése és másodlagos ok az árfolyamok változása.

Nem voltak túl engedékenyek a bankok a hitelkérelmek elbírálásánál a válság előtt? 

Az elmúlt húsz évben a kormányzatok és önkormányzatok helyett a banki szektor vállalta fel a széles néprétegek számára a lakás kérdés megoldását. Így egy millió család tudott új, korszerűbb vagy nagyobb lakásba költözni. Tízből kilenc lakáshiteles család, még ha nehezen is, de tudja fizetni a felvállalt terheket. Tízből egy családnak azonban, ez sajnos nagy nehézséget okoz. Országosan sok hitelfelvevő túlvállalta magát. A banki szektor az ő problémájuk megoldásában együttműködő partnerként vesz részt, s a decemberi megállapodás alapján átvállalja a terhek jelentős részét. A válság előtti rugalmasságunknak az volt az oka, hogy a magyar gazdaság folyamatos erősödésében bíztunk csakúgy, mint szerte a világon mindenütt. Így túlságosan optimistán mentünk bele a hitelek nyújtásába. Hozzáteszem, hogy az ügyfelek is nagyon optimistán mutatták be pénzügyi helyzetüket, vállalták fel a terheket. Ugyanígy tettek saját szakértő tanácsadóikra hallgatva nagy szervezetek is. Hazánk olyan mértékben adósodott el a 2000-es évek során, hogy a válság ellen hatékonyan védekezni nem tudtunk, és így az egyik legsúlyosabban érintett ország lettünk. Ez nyilvánvalóan kihatott a magyar lakosság pénzügyi helyzetére is.

Mennyire csökkent a hitelezési hajlandóság az elmúlt időszakban?

A végtörlesztéshez az emberek egy harmada bankhitelt kapott. Ugyanakkor a válság tapasztalatai beépültek a hitelezési gyakorlatba és a szabályozásba is. Az a hitelezési aranykor, ami az elmúlt évtizedet jellemezte, nem fog visszatérni. Az elemzések azt valószínűsítik, hogy a következő három évben tovább fog csökkeni a hitel állomány. A lakosság esetén felelősebb és alaposabb hitelvizsgálatok várhatóak. A vállalatok vonatkozásában is szűkül és drágul a likviditás, így a jövőben elsősorban a munkahely- és értékteremtés vonatkozásában lehet új hitelekre számolni. A társadalom számára a munkahelynek kiemelt jelentősége van, hiszen ez az alapja a lakossági hitelek visszafizetésének is.

Milyen lehetősége van annak, aki minden igyekezete ellenére nem tudja fizetni a törlesztő részleteket? A bankok érdeke is az, hogy valahogyan visszakapják a pénzüket!

Az átmeneti pénzügyi nehézségek esetére a hitelintézetek a lehetőségek széles tárházát alakították ki. Például türelmi időt, moratóriumot alkalmaznak. Ezekből és más a kormánnyal kötött megállapodásból is ismert eszközökből kell megtalálni azt, ami az ügyfél adott élethelyzetében leginkább alkalmazható, a legkönnyebbé teszi számára a törlesztésének, életének rendezését. A végső megoldás alapja az, ha a valós lehetőségeihez méri mindenki az igényeit. Így lehet biztos abban, hogy a felvállalt adósságaiért helyt fog tudni állni. A jövőt illetően pedig mindenkit arra intenék, hogy ne engedjen a költekezés csábításának, és bánjon megfontoltan a hitelfelvétellel.

Kováts Annamária

Fotó: Kalocsai Richárd