A konferencia rövid idő alatt, kis körben és intenzíven pendítette meg a demokrácia és a gazdaság kapcsolatának hatalmas kérdését. Olyan értelemben is rendhagyó élményt jelentett, hogy professzorok hallgatták,  két doktorandusz Sándor Jenő és Szabó B. András vitaindító gondolatait. A témából természetes módon következik, hogy élénk beszélgetés indult.

Létezik gazdasági etika?

Van-e az erkölcsnek szerepe a vállalkozások mindennapjaiban? A mindennapi kiinduló tapasztalatot Sándor Jenő így foglalja össze: "Amikor megkérdezik tőlem, hogy mi a kutatási témám, és meghallják a választ, hogy gazdaság etika, függetlenül attól, hogy beszélgetőpartnereim egyházi, világi, vagy üzleti emberek első viszont kérdése, hogy olyan van? Azt gondolom, hogy jól mutatja ez a mini közvélemény kutatás, hogy a felszínen a gondolkodásunkban még mindig él az az alapkiindulás, hogy a gazdasági életet működtető elv, a nyerseség és a morál két nem összeegyeztethető világ."

A doktorandusz hallgató három megközelítési módot ismertetett ezután. Az első, az utilitarista megközelítés azt állítja, hogy az egyéni érdekek követelésével automatikusan alakul ki a közjó, ezért a gazdaság, és a vállalat, mint olyan erkölcsmentes. A felfogás szerint a vállalatoknak egyenesen kötelességük a profitmaximalizálásra való törekvés, ez az elsődleges felelősségük."

A második az un. instrumentális megközelítés szerint hosszú távon üzletileg is megéri erkölcsösnek lenni: a bevezetett etikai intézkedéseknek köszönhetően javul az adott cégről kialakult kép, nő a munkavállalók elköteleződése, kiszámíthatóbb lesz a beszállítók számára. Napjainkban talán ez az egyik legelterjedtebb felfogás, igen népszerű a vállalatok, és a közgazdászok körében, hiszen alapvetően a közgazdaság nyelvén fogalmazza meg az etika szükségszerűségét."

A harmadik "a korrektív megközelítés szerint időről időre szükség van arra, hogy a nyereségmaximalizálás elve háttérbe szoruljon és a tisztán morális szempont kerüljön előtérbe, mintegy korrigálva és határok közé szorítva azt."

Peter Ulrich svájci gazdaság etikus szerint " nem elég az etikára, mint instrumentális eszközre vagy korrektumra tekintenünk, hanem integrálunk kell az etikai és gazdasági elvárásokat. A vállalati döntéseknek és cselekedeteknek egyszerre kell erkölcsösnek és gazdaságilag racionálisnak lenniük. Az etika tehát nem eszköz vagy korlátozó tényező, hanem alap, amely a vállalati stratégiát építeni kell. A koncepció kimondja, hogy nincs két erkölcs, a gazdaságban ugyanazoknak az erkölcsi normáknak kell érvényesülniük, mint az élet más területein. Az integratív vállalati megvalósulásához Ulrich is a diskurzus etikához nyúl, amikor a stratégiai döntések előkészítéséhez az érintettek bevonását javasolja, valamint nyílt vállalati alkotmány bevezetését szorgalmazza, amelyik minden érintett számára beleszólási jogokat ad."

Sándor Jenő, Helmut Thielicke majd hatvan év után is megfontolandó gondolataival zárta előadását, mely szerint nem normál helyzetben élünk, hanem határhelyzetben, aminek három legfontosabb jellemzője, hogy a határhelyzetből nincs egyenes kiút, és  a határhelyzetből adódó bűn strukturális, társadalmi, és intézményi bűnné növi ki magát valamint a határhelyzetben vállalt bűn egyre jobban növekszik az emberben.

"Véleményem szerint az etikai konfliktusok határhelyzetként való meghatározása és teológiai értelmezése a thielickei rendszerben alkalmas arra, hogy segítségével a gazdasági gondolkodás által felvetett etikai kérdéseket teológiai perspektívából megvizsgáljuk. Ha elfogadjuk kiindulásnak, hogy a valódi etikai konfliktus, nem egy jó és egy rossz lehetőség közötti döntés, hanem olyan határhelyzet, amiből nincs egyenes kiút, akkor mindenek előtt választ kapunk arra a kérdésre, hogy teológiai szempontból mit tekintünk egyáltalán gazdaságetikai kérdésnek." - zárta előadását.

Összetarthat-e, ami szétválaszt, avagy a pénz szerepe a demokráciában

A második előadás politika és gazdaság viszonyát általánosabban taglalta. A különböző politikai rendszerek hogyan viszonyulnak az adott társadalom gazdasági rendjéhez, mi az ami összetart ma egy társadalmat a pénz vagy az emberi jogok, szólt az alapkérdés.

Ma az európai jóléti modell korábbi fényéből sokat vesztett. Mégis a válságában kerül Európa döntéshelyzetbe: a gazdasági sikeresség tartja-e össze vagy a deklarált értékek közössége? A keresztyénség értékei sokkal otthonosabbak az európai egyenlőségre törekvő társadalmi modellben, mint azt az európai templomok látogatottsága mutatja. A másikat nem az útszélen hagyó társadalmi modell nehezen tud versenyezni, akár az amerikai akár az ázsiai értékekkel.  Összetarthat-e, ami szétválaszt? A pénz, mint a növekvő társadalmi különbség mértéke és célja nem. A pénz, mint a demokráciával élni képes állampolgár részvételét lehetővé tevő alap igen.

"A növekedés  növekedés korlátait elérve a csökkenő pénzszerzési lehetőségek a demokráciát kérdőjelezik meg. Demokrácia vagy jólét? Itt válik izgalmassá az egyházak hangja az emberi jogok és az erre épülő demokratikus rend mellett, vagy az Egyházak Világtanácsa 2012-es Sao Paulo-i állásfoglalásában birodalomként definiált hatalmak ellen kérdése. Fontos kiállni a demokrácia mellett, mert a birodalom eszméje a gazdasági bírvágy és a politikai hatalomvágy kettőséből felépülő erőszak, amely birodalmak alkotásának képessége híján kis-királyságot hoz létre, ami a felszabadítási mozgalmak mindenkori antropológiai kockázata."

A vitában a bizottság elnöke Fazakas Sándor professzor és a bizottság tagjai: Reuss András, Béres Tamás, Orosz Gábor Viktor, Szebik Imre illetve a házigazda Fischl Vilmos vettek részt,átérezve a téma aktualitásár és jelentőségét hozzászólásaikban. Az Egyházak Világtanácsa soron következő koreai nagygyűléséhez vezető dialógus sorozat részeként a mini-konferencia beszélgetése is egy "mini" részt adhatott csatlakozva nagygyűlés mottójához: Élet Istene, vezess minket igazságra és békére! ("God of life, lead us to justice and peace".)

MEÖT