– Hol helyezkedik el a kétévente megtartott rendezvény a magyar reformátusság életében?

– Bízunk abban, hogy egyre ismertebb ez a fesztivál, amely 2004 óta folyamatosan szerepel a Kárpát-medencei programlistán. Idén is meghívtuk az egész Kárpát-medence reformátusságának gyülekezeteit és egyházi vezetőit. Hangsúlyozom, hogy a rendezvény fesztiváljellegű, tehát minden érdeklődő és korosztály, minden felekezethez tartozó és felekezeten kívüli személy számára nyitott. A programokat is úgy állítottuk össze, hogy aki eljön, találjon magának szóló alkalmat. Természetesen a rendezvény minden elemét áthatja a keresztyén üzenet és a református szellemiség.

– A Kárpát-medencei részegyházak felé tehát nyitottak, ennek viszonzását is érzik?

– Igen, és arra is törekszünk, hogy a történelmi Dunántúlra – amelynek része a Felvidék és Szlovénia is – hangsúlyosabban is odafigyeljünk. Az is jellemző, hogy a dunántúliak a testvérgyülekezetükkel együtt jönnek. Hagyományosan másik egyházkerületekből is meghívunk főelőadókat: Bogárdi Szabó István püspök, zsinati elnök is elfogadta a meghívásunkat, ő az egyik kiemelt fórumon a család témájáról beszélget majd Novák Katalin államtitkárral. A Tiszántúlról Adorján Gusztáv egyházkerületi főgondnok, kórházigazgató a dunántúli orvosoknak is tart majd előadást. Idén Kató Béla erdélyi püspök lesz a szombat esti istentisztelet igehirdetője.

– Mik a legfontosabb tapasztalataik a rendezvény szervezésével kapcsolatban?

– Láttatni kell magunkat, hogy vagyunk. Az is fontos, hogy a rendezvényen ékes és szép rendben történjék minden. A találkozó megszervezése kétéves munka. Amikor az idei REND lezárul, már elkezdjük szervezni a következőt, amely 2020-ban Pápán lesz. A REND egyházkerületi rendezvény, de mindig a helyszín egyházmegyéjével és gyülekezetével együtt szervezzük. Előfordult a korábbiakban, hogy nem minden előkészület volt zökkenőmentes, de végül minden eddigi alkalom jól sikerült. Az idei helyszín azért is ideális, mert Kaposváron az infrastrukturális igények biztosítottak. Például keveset kell gyalogolni majd a helyszínek között, van nagy tér, és jó a technikai háttér. 2006-ban az egyházkerület már szervezett Kaposvárra REND-találkozót, és látható is a gyülekezet és az egyházmegye tapasztalata. A város is sokat segít Szita Károly polgármester vezetésével. Ezek mind-mind szükséges dolgok a lelki áldások mellett.

– Az egyházkerületnek miért fontos egy ilyen nagy rendezvény?

– Nagyon fontosak a személyes találkozások, amelyeket a dunántúli reformátusok nagy közösségében kell megélnünk, mint egy nagy családban. Számomra nagy élmény, hogy három napon keresztül folyamatosan úton vagyok, mert szeretnék minél több programot meglátogatni. Szeretek találkozni az emberekkel, rengetegen megszólítanak, beszélgetünk, akár olyan dolgokról is, amelyek hivatalos találkozókon nem merülnek föl. Az összetartozás érzése nagyon fontos, így erősítjük egymást, épülünk egymás hite által. Másrészt még nem mondtam le arról, hogy a REND missziói alkalom is legyen, és olyanok is eljöjjenek egy-egy programra, akiknek nincs különösebb kötődésük. Így társadalmi presztízsünket is növelhetjük. Idén lesz egy-két újítás is. A Dunántúlon alulról jövő kezdeményezéssel összeállt egy ifjúsági énekeskönyv. Ennek most a második kötete jelenik meg, és a REND-en prezentáció és az Adj zengő éneket! nevű zenekar segítségével könnyen meg lehet tanulni az énekeket. Különös hangsúlyt kapnak idén az úgynevezett rétegtalálkozók is. Rendkívül fontosnak tartjuk a keresztyén értelmiség és a különböző rétegek erősítését. Újra összegyűjtjük a református orvosokat, jogászokat, pedagógusokat, agrárszakembereket, polgármestereket, mérnököket, és szeretnénk majd a vállalkozókat és a művészeket is.

Bőséggel megáldott város
Rippl-Rónai József, Vaszary János, Csik Ferenc és Czibor Zoltán – mindannyian Kaposváron születtek. A dél-dunántúli városban jártunk, hogy megismerkedjünk az idei REND helyszínével és házigazdáival.

– A vezérige mellett mit hangsúlyoznak különösképpen az idei REND-en?

– A találkozó az Ézs 40,31-re épül fel, és így hangoznak az idei címek: Bízz az Úrban! Szárnyalj az Úrban! Erősödj az Úrban! Előadásomban és a záró istentiszteleti igehirdetésben azt szeretném hangsúlyozni, hogy akik az Úrban bíznak, erejük megújul, és szárnyra kelnek, mint a sasok. Abból a képből indultam ki, hogy milyen a sas röpte: biztos röpülés a hit által, bízva az Úrban. Magas szárnyalással az örökkévalóság összefüggéseiből kiindulva él meg minden jelenbeli eseményt, és mer reménységgel tekinteni a jövőbe. Ez nem rajongó szárnyalás, hanem a hit biztos szárnyalása, amelyet a józanság Lelke vezet. Megkülönböztetjük tehát magunkat az érzelgős egyéni spirituális kegyességtől ugyanúgy, mint a ridegen szigorú tankeresztyénségtől, amely csak ebben a két végletben tud gondolkodni. Hozzá kell azt is tenni, hogy amikor szükséges, a sas lecsap az áldozatára. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy amikor éppen hitvallásra van szükség, akkor nincs mellébeszélés. És itt érkezünk el az üzenethez: mi nem sasok vagyunk, hanem fecskék, mert nem vagyunk olyan erősek, és nem is biztos, hogy sasként kell lecsapnunk. Sok mindent meg lehet tanulni a sastól, de magányosan szárnyal, a fecskék viszont együttműködve repülnek, és fészket raknak ebben a világban. Rendszeresen elmennek erőt gyűjteni az Úr közelébe, hogy visszatérhessenek, és a krisztusi fészekrakás örömével töltsék be ezt a világot.

T. Németh László, fotó: Vargosz

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. június 24-i számában.