– Mi a célja az előző félévben újraindított Téka-Téma beszélgetéssorozatnak?

– Tanulmányaik után a teológusok kikerülnek a gyülekezetekbe és a helyi közösségekben folytatják az életüket. Ezekben a hit mellett más értékek is megjelennek, legyen szó akár a tudományos élet vagy a művészetek területeiről. A beszélgetéssorozattal egyfajta kultúraközvetítő szerepre is felkészítjük őket, hiszen előfordulhat, hogy a gyülekezeti teremnek fel kell vállalnia a kultúrház szerepét is.

– Kikkel találkozhatnak a hallgatók a Téka-esteken?

– Olyan kortárs művészekkel és emblematikus alkotókkal, akik az életükben és a munkásságukban hitelesen képviselik Isten ügyét. Fontos kérdés, hogyan közvetíthetjük jól az evangélium üzenetét a közösségeinkben, hogyan és mivel szólíthatjuk meg az embereket. Ebben a meghívott vendégeink jó példát nyújtanak számunkra, hiszen ők éppen ezt teszik: a keresztyén értékeket tolmácsolják.

– Rófusz Ferenc, az első Oscar-díjas magyar filmrendező után Vecsei H. Miklóst, a Vígszínház ifjú színművészét hívták meg. Hogyan esett rá a választás?

– Az ő élettörténetében is az említett keresztyéni hitelesség tükröződik vissza, ráadásul nagyon vonzó a személyisége. A fiatalságával, a szakmájával, komoly és értékteremtő megnyilvánulásaival kivívta a korosztálya tiszteletét és rajongását. Ma este arról beszélt, hogyan látja a keresztyénség képviseletét, hogyan jelenik az meg a művészetében, a költészetében és egyéni életében is. Azt sem felejthetjük el, hogy a modern színjátszás tulajdonképpen a templomokban eljátszott bibliai történetekből fejlődött ki. Az emberiség története jól mutatja, hogy hit és kultúra kéz a kézben járnak.

Maradj csendben!

A csendet gyermekkorunktól fogva óhatatlanról valamilyen rossz dologgal azonosítjuk: magányos büntetésként, hiányként éljük meg. Vecsei H. Miklós Junior Príma díjas színművész, költő azonban a csendek egy egészen különleges, „isteni" dimenzióját tárta fel a budapesti teológusoknak a Téka beszélgetéssorozatának április 25-i alkalmán.

– Milyen visszajelzések érkeznek a hallgatóktól?

– A legjobb visszajelzés az, hogy maguk a hallgatók kezdeményezték a beszélgetéssorozat újraindítását, aminek a gyökerei hosszú évtizedekre nyúlnak vissza. Amikor én voltam teológus, többek között Sinkovits Imrét hívtuk meg, mert ő is egy olyan ember volt, aki nemcsak az életével és a gondolataival, hanem a színészi játékával is a keresztyén hitvallást testesítette meg. Örülök, hogy az újabb teológusgenerációk is igénylik ezeket a találkozásokat és nyitottak a világ dolgaira, mert így teremthetnek majd gazdag kulturális közeget egyházunk gyülekezeteiben.

Szoták Orsolya, Fotó: Kalocsai Richárd