Tiszta szívvel, lelkesen

„A szeretet nem fogy el sosem, a szeretet átvisz az életen. Mindent elhisz és remél, a szeretet mindennél többet ér” – hangzott gyerekhangon a jól ismert ifjúsági ének az iskola udvarán felállított színpad felől. Hat gyerek és egy felnőtt állt a hangszerek, mikrofonok mögött, hogy egymás után zengjék a dicsőítő énekeket. A PiciSófár zenekar hat és tizenegy év közötti tagjait az erdélyi Szászrégen egyik gyülekezetének legkisebbjei adják. Volt kitől és volt honnét kedvet kapjanak, mert a közösség Sófár zenekarának ez már a harmadik generációja, és a gyülekezet negyven-ötvenfős Piccolino gyerekkórusa is a közös éneklés szépségei felé terelgeti őket. Nincs is gond a fiatalok megszólításával a Maros menti városkában, a hat évvel ezelőtt bevezetett ifjúsági istentiszteleten a kórus és a zenekar felváltva szolgál. – Mindegyik korosztálynak megvan a szépsége és a nehézsége is, de talán a legkisebbekkel a legkönnyebb, mert egyrészt szófogadóbbak, másrészt nagyon könnyen tanulnak, harmadrészt pedig tiszta szívükből fakadóan még nagyon lelkesek – mondta a koncert után lapunknak Banga Gáspár Attila kántor, zenekar- és kórusvezető.

Két pogány közt

A 16–17. század énekkincsét szólaltatta meg lantján és kobozán Kátai Zoltán énekmondó, regélve történelmünk korai szakaszáról, majd Szent Lászlóról, a törökverő Hunyadi Jánosról és fiáról, Mátyás királyról is. De megszólaltak természetesen a kor istenes énekei, többek között Balassi Bálinttól, illetve a török idők magyarságának nyomorúságáról szóló dalos beszámolók is. – A határainkon kívülre szorult magyarok talán nyitottabb füllel-szívvel hallgatják ezeket az énekeket. Nyilván a sorsukból adódik ez – vélekedett az előadás után lapunknak Kátai Zoltán, aki szerint az akkori és a mai idők között sok a hasonlóság, a dalok üzenete pedig ma is megszívlelendő lehet számunkra: az ősök példájából kell okulnunk és Istenhez kell fordulnunk. „Két pogány közt egy hazáért” – szólt a korabeli mondás, amely az énekmondó szerint napjainkban is aktuális. – Ma a migrációval járó iszlám fenyegetés és az ateizmus szorongat minket – figyelmeztetett.

Templomi énekek népi hangszereken

Népi hangszerekkel adott elő magyar gyökerű református és más protestáns énekeket a székelyföldi Somos zenekar. – Fiatalosabban, lendületesebben és hozzájuk illő hangszerelésben szerettük volna megszólaltatni ezeket a régi dicséreteket – mondta fellépésük után Kászoniné Fejős Gabriella, aki szerint ezek a dallamok talán még jobban szólnak így, mint orgonakísérettel. A nagysolymosi lelkésznő elárulta, gyülekezeti gyakorlatban is kipróbálták ezt a hangszerelést, és bevált. Mint megtudtuk, előadásuk korábban megjelent lemezen is, de már elfogyott, ezért újbóli kiadását tervezik. A szélesebb közönség előtt ismerős lehet a kiadvány előzménye is, amely 2001-ben Az én időm mint a szép nyár címmel jelent meg a délvidéki énekeskönyv alapján. Kászoniné Fejős Gabriella délvidéki származású teológiai hallgatóként még annak összeállításában is részt vett, de – családjában is megtestesítve a magyar reformátusok határokon átnyúló egységét – férjével ma már a székelyek között szolgál.

Földészek örökén

Régi, még a nyolcvanas évekből eredő hagyomány a Magyar utcai Kétágú templom gyülekezetében a Szentháromság vasárnapi kórustalálkozó. Idén is összegyűltek itt a kolozsvári és a környékbeli gyülekezetek énekkarai, de a református egység napja alkalmából most egy kárpátaljai vendégkórussal, a kárpátaljai Beregszász küldöttségével is kiegészültek. Utóbbi tagjainak az egyházközséghez tartozó családok adtak szállást a Kolozsvárott eltöltött éjszakára, a kórustalálkozó végi köszönetmondásában pedig Taracközi Ferenc beregszászi lelkész is meghívta magukhoz a kolozsváriakat. Nemcsak az új vendég miatt volt különösen jeles alkalom az idei hangverseny, hanem azért is, mert a szervező közösség férfikara, a Bethlen Gábor Földész Dalkör idén ünnepli alapításának százharmincadik évfordulóját. A talán furcsán hangzó nevű formáció annakidején a gyülekezet bázisát jelentő hóstáti városrész lakóiról, a zöldségtermesztéssel foglalkozó úgynevezett földészekről kapta a nevét. Bár az egykor virágzó közösség a huszadik század viharai miatt mára megroppant, ez nem tántorítja el attól, hogy lehetőségeihez mérten segítő kezet nyújtson másoknak. A Szentháromság vasárnapi istentiszteletek perselypénzével például a beregszászi vendégek templomának felújításához járultak hozzá. Figyelemre méltó ez azért is, mert a Kétágú templom maga is felújításra szorul. – Tizenöt éve folyik a munka, és még évtizedekig is eltarthat ebben a ritmusban, mire elkészülünk vele, hacsak nem történik valamilyen csoda – nyilatkozta lapunknak Adorjáni László lelkipásztor, akitől megtudtuk, hogy a gyülekezet ma önerőből a közösségi feladatok fenntartására és a templom karbantartására képes, de a műemlék épület felújítására aligha.

A magyar református egység ünnepének zárásaként este a Farkas utcai templomban Varnus Xavér orgonaművész adott teltházas koncertet.

Kiss Sándor, fotó: Nagy Károly Zsolt

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2016. június 5-i számában.