Jake, mit jelent neked a zene?

Jó kérdés, mert teljes időben ezt csinálom, tehát valamilyen szempontból ez a munkám, más szempontból pedig olyan dolog, amit szívvel-lélekkel tudok végezni. Emellett természetesen szolgálat is. A gyülekezetünkben sokat beszélünk arról, hogy a szolgálatról szóljon ez és ne a hírnévről. Folyamatosan emlékeztetjük magunkat arra, hogy nem önmagunkért vagyunk a színpadon, hanem Isten dicsőítéséért.

Mi a szerepe a dicsőítésnek a keresztyén életben?

A keresztyén élet része, mégpedig a központi része a hitben járásnak, de nem szűkíthető csak a zenére. A zene és a dal csak egy oldala annak, ami valójában a dicsőítés. A mi szerepünk ma este persze az, hogy a zenén keresztül vezessük az embereket arra, hogy dicsőítsék Istent. Hiszem, hogy nagy ereje van annak, amikor az emberek egy lélekkel összegyűlnek, és felemelik Jézus nevét. Mi ezért vagyunk: segíteni az embereknek, hogy lássák Jézust, hogy dicsérjék Őt.

Miben más egy dicsőítő alkalom, mint egy koncert?

Úgy gondolom, hogy a koncert a figyelem felkeltéséről és annak megtartásáról szól. Ezzel szemben a dicsőítés egy bensőséges dolog, arra indítja azokat, akik hallgatják vagy be is kapcsolódnak, hogy Istent magasztalják. Az emberek nem minket ünnepelnek. A Hillsgong nem is képes arra, hogy megváltson és megmentse az életedet, de Jézus igen.

Hogy látod, van-e felelősségetek azok felé az emberek felé, akik a fellépéseiteken találkoznak először Istennel?

Ez egy közös felelősség, mert akik úgy jönnek ezekre az alkalmakra, hogy nem ismerik Istent, általában olyan barátjuk hívására érkeznek, akik Istennel járnak. A mi feladatunk az, hogy megteremtsük azt a helyet, ahol az emberek könnyen és szabadon beszélhetnek Istenről. Aki pedig elhívja a barátját a koncertre, annak kell segítenie őt Jézussal élni. Mi holnap elmegyünk, de imádkozunk, hogy az itt maradó keresztyének segítsék azokat, akik most találkoztak először Istennel.

Feke Eszter, fotó: Kalocsai Richárd