A büntetés-végrehajtásnál végzett lelkipásztori szolgálat egyik legfontosabb feladata a családi kapcsolatok megőrzésének a segítése: ha valakinek szétesik a családja, míg ő a büntetését tölti, nem lesz hova kijönnie, teljesen talajtalanná válik. Ez rettenetesen megnehezíti a lábra állást, és még egy mindössze gondatlanságból, vagy meggondolatlanságból bekerült, egyébként teljesen normális embert is a perifériára sodorhat. Ebben az esetben pedig szabadulása után a szociális háló terhelését növeli, vagy még rosszabb esetben kriminalizálódik, és legközelebb már valóban bűnözőként jelenik meg valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben.

A börtönlelkészek törekvéseinek célját és munkájuk pozitív hatását felismerve a büntetés-végrehajtás több éve lehetővé teszi, hogy kint normális családi életet élt fogvatartottak és családjaik részvételével családi tábort tartsanak. Az elmúlt héten a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetből (Baracska), a Budapesti Fegyház és Börtönből valamint a Váci Fegyház és Börtönből kiengedett fogvatartottak lehettek együtt szeretteikkel, lelkipásztoraik segítő gondoskodása mellett. 

A reggeli után Szénási Jonathan Sándor (Baracska) tartott foglakozást a gyerekeknek, Jónás történetét dolgozva fel. A próféta életét három szakaszra bontotta: Az elsőben menekül Isten elől, mert nem akar terheket hordozni, hanem a maga feje után szeretne élni. A másodikban maga keresi Istent, amikor önfejűsége miatt halálos mélységbe kerül, és nem talál megoldást. Megmenekülése után el is indul, hogy Istentől kapott feladatát betöltse. A harmadikban aztán újra Isten tanítására és feddésére szorul, amikor a maga korábbi állapotát elfeledve önigazult hívő gőggel várja Ninive „bűnös” lakóinak pusztulását. A gyerekek nagyon élvezték a vitorlással való játékot, másnap a Jónást elnyelő hal gyurmázását, harmadnap Ninive városának felépítését.
A gyerekfoglalkozás után a családoknak szabad programja volt vacsoráig, hogy a gyerekek kötődése is "karban legyen tartva" apjuk iránt. A hét eleji ború, hűvös és eső után ragyogó napsütésben és igazi strandidőben élvezhették a vizet, és a család közösségét.

A vacsora után családi áhítatra gyűltek össze, amelyen felváltva szolgáltak lelkipásztoraik: L. Molnár István (Budapest), Csuka Tamásné (Vác) és Szénási Jonathan Sándor. Az áhítat után együtt beszélgettek az életkérdésekről és saját terveikről, az Ige fényében. 

Szombaton este a kápolnásnyéki templomban tartotta a záró áhítatot Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ igazgatója. Zárszavában megköszönte a büntetés-végrehajtási intézeteknek az együttműködést, hiszen az ő pozitív hozzáállásuk nélkül nem jöhetett volna létre a tábor. Külön megköszönte a Fejér Megyei Önkormányzat, a Budapesti Német Evangélikus Gyülekezet, az Immanuel Trans Kft. és Székesfehérvár Polgármesteri Hivatala támogatását, akik a Missziói Központ szerény forrásait kiegészítették. A fogvatartottak és családtagjaik megindultan mondtak köszönetet a lehetőségért, mindazoknak, akik munkájukkal vagy anyagi támogatásukkal lehetővé tették a tábor létrejöttét és az ő ittlétüket. A búcsúest az áhítat után grillezéssel folytatódott a templomkertben. 

A tábort még csütörtök délelőtt meglátogatta Frank Tibor bv. dandártábornok, a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka. Részt vett a délelőtti foglalkozáson, majd elbeszélgetett a fogvatartottakkal és családjaikkal. Nagyra értékelte a családi kapcsolaterősítő tábor gondolatát, és a börtönlelkészeket szolgálatuk legmesszebbmenő támogatásáról biztosította.

GeSheR-HÍD