Október 31-én délelőtt a fővárosban adta át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hölvényi György, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Károli Gáspár-díjakat.

Kultúrát gazdagító protestantizmus

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Tükörtermében tartott ünnepségen kitüntetést vehetett át a hittudományok területén és a vallási életben végzett kiemelkedő munkája elismeréseképpen Berkesi Sándor, zeneszerző, zenepedagógus, a Debreceni Református Kollégium Kántusának karnagya, Csepregi Zoltán egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára és A. Molnár Ferenc nyelvtörténész, filológus, az egyházi nyelv és a zsoltárok kutatója.

Balog Zoltán adja át a kitüntetést Berkesi Sándornak

„Abban, hogy a magyar protestáns éneklés tényleg a kultúra részévé vált, elévülhetetlen érdemei vannak" – méltatta Berkesi Sándor munkásságát Bogárdi Szabó István a díjátadón. Majdnem öt évtizedes munkája során „az együtténeklés felülmúlhatatlan nagyszerűségét" tanította meg nemzedékek ezreinek szerte a világon – tette hozzá a dunamelléki református püspök.

Az alkalmon Balog Zoltán miniszter arról is beszámolt, hogy megalakult a Reformáció Emlékbizottság, az állam és az egyházak közös szervezete, mely a reformáció kezdetének 2017-es, ötszáz éves évfordulójának ünnepségeit készíti elő. Mint mondta, a reformáció része az egyetemes magyarságnak és az egyetemes európai művelődéstörténetnek.

Legyünk életre vált Ige!

Rendszeres kegyességre van szükségünk rohanó világunkban – erről Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke beszélt csütörtök délután Budapesten. A Reformációi Emlékparkban tárogatómuzsikával, verssel és vörös rózsával emlékeztek a MEÖT protestáns tagegyházai. Köszöntőjében a dunántúli püspök elmondta: a reformáció felismerése, hogy az Igét naponként tanulmányozva és imádkozva találjuk meg Krisztust. Steinbach József arra bíztatott, hogy életünk legyen bizonyságtétel, mely Jézusra mutat a világban.

Pásztor Zoltán Luther fellépésének jelentőségéről beszél

„Nem hangzatos beszédekkel ünnepeltjük jól a reformációt, hanem lelkiismeretvizsgálattal: valóban keresztyének vagyunk?" – mondta az ökumenikus megemlékezésen Pásztor Zoltán. A metodista egyház országos laikus vezetője – szimbolikusan egy kalapáccsal a kezében – arra emlékeztetett, Luther Márton tetteit az egyház megújításáért érzett vágy motiválta: hitt Isten feltétlen kegyelmében, látta a kegyelemre szorulók sokaságát és a megkövesedett egyházat, mely gátja volt a kegyelemnek.

A magyar keresztény közösségeknek a metodista vezető szerint komoly mulasztásuk van, ha elvesznek a külsőségekben. Ehelyett Isten örömhírét és szabadítását kellene hirdetni az elesetteknek, valódi romastratégiát felmutatni, árnyalt teológiai tanítást kellene kidolgozni a homoszexualitásról, felelősséget vállalni a magányos és szegény emberekért, kiállni a munkahelyi esélyegyenlőségért, s példát mutatni a társadalomnak az anyagi felelősségvállalásban.

Reformációi esték a samáriai asszonnyal

A megemlékezés után a fasori evangélikus templomban – s ezen a napon az ország megannyi protestáns gyülekezetében is – úrvacsorai közösséget tartottak. A fasori istentisztelet az utolsó alkalma volt azoknak a reformációi estéknek, melyeket hat belvárosi gyülekezet közösen szervezett Budapesten. A baptista, evangélikus, metodista és református lelkészek október utolsó hetében a samáriai asszony történetéről prédikáltak egymás közösségeiben.

Pafkó Tamás baptista pásztor prédikált a fasori evangélikus templomban

„Akihez szól Isten, annak van mondanivalója, s az olyan mondanivaló, mely nem hagyja nyugodni – ezzel magyarázta október 31-én Pafkó Tamás a samáriai nő viselkedésének gyökeres változását. – Ha Isten jön, ott kell hagynunk a korsónkat." A wesselényi utcai baptista gyülekezet pásztora arról prédikált, hogy Isten jelen van az életünkben, s szól hozzánk. Ismeri bűneinket és gyengeségeinket, de szavai nem üres szemrehányások, hanem gyógyító szavak, melyek felszabadítanak, segítenek felismerni, kikké válhatunk. „Adja Isten, hogy felszínre tudjuk hozni valódi személyiségünket!" – kívánta Pafkó Tamás.

Luther Márton (1483–1546) Ágoston-rendi szerzetes, teológus, a wittenbergi egyetem bibliatanára a hagyomány szerint 1517. október 31-én szegezte ki híressé vált 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. (A történészek szerint ez csak legenda, valójában a mainzi püspöknek küldte el levélben.) Értekezésében a búcsúcédulák árusítása és az isteni kegyelem félremagyarázása ellen szólalt fel. Nézeteiért eretnekséggel vádolták, felszólították, hogy vonja vissza tételeit. Luther erre nem volt hajlandó, s a Bibliára hivatkozva szembefordult az egyház egyes tanaival. A pápa 1520-ban kiközösítette Luthert a katolikus egyházból, s elrendelte könyveinek megsemmisítését, a reformátori tanok terjedését azonban már nem tudta megállítani.

Feke György – MTI – Szenci-Kovács Emese

Képek: Sereg Krisztián