Gulácsy Lajos 1925. január 8-án született a kárpátaljai Tivadarfalván nyolctagú vasutas család hetedik gyermekeként – tudhatjuk meg A mélységből a magasba – Bizonyságtétel az elmúlt időkről címmel 2000-ben napvilágot látott önéletrajzi írásából. A középiskola elvégzése után Budapestre kerül a Mátyásföldi Repülőgyárba. A második világháború azonban más irányt ad élete alakulásának és kénytelen hazatérni. A háború befejezésekor Kárpátalján minden 18-50 éves közötti magyar és német férfit elvisznek „három napos” munkára (málenykij robot). Az emberek megfélemlítése a cél, s hogy minél többen elpusztuljanak. Az elhurcoltak több mint 30 százaléka nem is éli túl a lágerek megpróbáltatásait: éhség, szomjúság, fagy és különböző betegség végez velük. Amikor megtudja, hogy őt is keresik és el akarják vinni, négy hónapra Debrecenbe szökik, csak amikor már javul a helyzet, tér ismét vissza kétségbeesve és reménytelenül.

Kárpátalján a nehéz körülmények között ekkor indul meg az ébredési mozgalom. Az evangélizációk, bibliaórák, istentiszteletek rá is nagy hatással vannak, és kiemelik a mélységből. „Megértettem: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?« Elvesztettem a világot, terveimet, földi álmaimat, de találtam helyette igazi értéket” – írja visszaemlékezésében. Megtérése után hamar megszületik döntő elhatározása: az Urat fogja szolgálni. Még be tud iratkozni a Debreceni Teológiára, de a határ lezárása miatt tanulmányait már nem kezdheti meg.

A Kárpátaljai Református Egyház felelős vezetői és lelkészei azonban gondoskodnak róla, hogy kisegítő gyülekezeti szolgálatok végzése közben szert tegyen a szükséges teológiai ismeretekre. Mindenütt szolgál, ahol csak szükség van segítségre. Főleg hittantanítással és konfirmációi előkészítéssel foglalkozik. Kezdetben még nem akadályozzák a fiatalok közötti munkát. 1948-ban azonban eltiltják a szolgálatról és a tanulásról is. 1949. március 19-én hatodmagával letartóztatják, elítélik. „Ítéletkor egy fénykép volt a fő tanú ellenem, amin a munkácsi konfirmandusokkal ülök. Megkérdezte a bíró, hogy ismerem-e a képet. Mondom: hogyne, hát ott ülök középen. Azt válaszolta: ennyi elég. Ez tíz esztendő” – idézi fel elítélésének körülményeit Gulácsy Lajos. Végül hét év után, 1956 májusában jöhet haza. „A fogságban töltött idő életem legtartalmasabb ideje volt. Ott volt a helyünk, mert ott volt legjobban szükség az evangélium megtartó erejére, annak hirdetésére. Mondhatom, hogy a hét szűk és a hét bő esztendő volt ez egyszerre” – vallja a nyugalmazott püspök

Hazajövetele után az államhatalom továbbra sem engedi a szolgálatot és a tanulást. Kárpátalját ugyanis mintául szánják arra, hogyan kell az új társadalmat Isten nélkül felnevelni. Az egyház felszámolására irányuló politika, különösen az első időszakban, itt még sokkal erőszakosabb, mint a többi szocialista országban. Ahol rendes körülmények között 104 lelkipásztor és hitoktató működött, 24 személyre csökken a lelkészek száma. „Azt hitték, hogy ha a lelkészeket likvidálják, akkor megszűnik az egyház. De Isten már évekkel előtte gondoskodott róla: az ébredés alatt olyan lelki erőt kaptak az emberek, hogy lelkészek nélkül is helyt tudtak állni.” 1975-ben engedik csak meg az egyháznak, hogy saját kebelén belül megoldja a lelkipásztorképzést. 1979 őszén kezdi el ismét tanulmányait és 1981-ben teszi le vizsgáit. Ezután több helyen is szolgál. 1987 júniusától püspöki tanácsos és a lelkészképzés egyháztörténet-előadója. 1987 novemberétől Bereg megye esperese, 1991 áprilisától egyházkerületi főjegyző. 1994. május 13-án választják meg a Kárpátaljai Református Egyház püspökévé és ezt a tisztséget 1998-ig tölti be.

Püspöksége alatt kezdődött el az elvett templomok és parókiák visszaadása, de ezeket vagy komolyan renoválni kellett, vagy teljesen újjáépíteni. Oroszlánrésze volt a Nagyberegen, Nagydobronyban és Tivadarfalván létesített három református gimnázium létrehozásában, megszervezésében. Buzgón fáradozott azon is, hogy a lelkészi pályára készülő fiatalok a magyarországi, erdélyi és komáromi teológiákon tanulhassanak. Így vált lehetővé, hogy napjainkban egyre több gyülekezetnek van önálló lelkésze. Megindult a cigányok közötti misszió, s szükségessé vált a cigányok számára saját templomok építése, mert ezt ők maguk igényelték. Eddig öt ilyen templomot építettek fel. Ezek érdekében is a legtöbbet fáradozott. Püspöksége alatt hozták továbbá létre a beregszászi Diakóniai Központot, s két gyermekotthon is létrejött: a nagydobronyi testi, szellemi fogyatékos gyerekek számára, a munkácsi árva- és hátrányos helyzetű gyerekeknek.

Gulácsy Lajos Mélységből a magasba – Bizonyságtétel az elmúlt időkről címmel az ezredfordulón megjelent fentebb már idézett önéletrajzi írása igen nagy érdeklődésre talált. Fiatalok, idősebbek egyaránt szívesen forgatják, hisz abból a kárpátaljai magyarság történelmének egy igen sok megpróbáltatásokkal terhelt időszakát ismerhetik meg. „Nekem még az is megadatott, hogy ebben a gonosz időben olyanról is beszámolhatok, mint megtapasztalásról, hogy a gonoszság uralmának látszata ellenére van e világnak igazi Ura és van értelme a küzdésnek, Istenre figyelésnek és Istenhez igazodásnak. »Ember küzdj és bízva bízzál!« Különösen az utolsó tíz év, egyházat és hitéletet megújító időszaka, bizonysága Kárpátalján annak, hogy velünk van az Isten” – fogalmazza meg a könyv ajánlásában.

„Megismertem a mélységeket és a magasságokat” – írja püspökké választásának évében. „Az bizonyos, hogy mindenben látom Isten vezetését, megtartó kegyelmét. Az Úr már rabságom előtt készítette életemet, hogy az Ő eszköze legyen. Kemény körülmények között formál a Mester, de biztonságot ad az, hogy a vésőt Ő tartja a kezében. Most, életem e szakaszában, emberi szemmel nézve a csúcsra érvén, sem akarok más lenni, mint Isten eszköze református egyházunk, magyar népünk és az egyetemes embervilág számára. Szolgálni a megbékélést, jóakaratot, utat mutatni az üdvösség felé.”