A  Kárpátaljai Református Egyház Nőszövetsége 1994. május 10-én alakult, amikor a Nagyszőlősi Református Templomban megtartották az első nőszövetségi konferenciát. Kárpátalja református gyülekezeteiből több mint ötszáz asszony vett részt ezen az alkalmon, valamint a konferencia előadóiként Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökének vezetésével tizenhat anyaországi nőszövetség képviseltette magát. A jubileumi nőszövetségi konferencián a Kárpátalján jelenleg működő nőszövetségek küldöttei vettek részt. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével több anyaországi nőszövetség, és azok országos vezetősége.

Ünnepi igehirdetésében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke visszaemlékezett az elmúlt évtizedekre, azokra a megpróbáltatásokra, melyek a keresztyéneket érték, amikor idegen hangok és ideológiák harsogták túl Isten hangját.

De szólt akkor is – sokszor halk szavú próféták és megfélemlített édesanyák, nagymamák által – és beszél ma is, amikor egy új, kegyelmi időszakot élünk, mondta a püspök, s kérte: adjunk hálát az Úr szaváért. Mert Isten igéjében van minden népnek, nemzetnek a megtartatása. Így a Kárpátalján élő reformátusoknak, magyaroknak is. Hiszem, hogy nemcsak Kárpátalján, de az egész világon azok maradnak meg, akik Isten igéjét komolyan veszik, fogalmazott Zán Fábián Sándor.

Köszöntötte a konferencia résztvevőit Nagy Béla, a KRE főgondnoka is. Hálát adott azért, hogy Isten mindig rendel nőtestvéreket, akik tenni akarnak a felebarátért. Így volt ez akkor is, amikor Búlcsúban elindult, s máig is működik a szociális konyha, emlékezett.

Páll Lászlóné Gál Irén, beregrákosi beosztott lelkész előadásban az újszövetségi levelek alapján mutatta be, milyen szolgálatokat végeztek a nők az első keresztyén gyülekezetekben. Majd arra biztatta a nőtestvéreket, hogy saját ajándékaikat szem előtt tartva önmagukra és gyülekezetükre figyelve gondolják át, milyen szolgálatokat vállalnak, s melyek azok, amiket már nem. Ösztönözte a konferencia résztvevőit, hogy ne csak vissza-, előre tekintés is legyen a jubileum, amikor átgondolhatják, hová tart a női munka Kárpátalján.

Czirók Béláné, nagyszőlősi lelkészné Pál apostol szavaival köszöntötte a konferenciát: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15, 58).

A tizenöt éves nőszövetségi munkát Pocsai Ibolya, a Kárpátaljai Református Egyház Nőszövetségének elnöke összegezte. Megerősítette: a nőszövetség célja az igetanulmányozás, a misszió és a diakóniai munka. Küldetésünk megkeresni mindazokat, akik eltávolodtak az Úrtól. Ha kell, kézen fogva hívni lányokat, asszonyokat az istentiszteletekre, bibliaórákra, mondta. Hozzátette a szövetség fontos feladata továbbra is a gyülekezetépítés együtt a lelkipásztorokkal és presbitériumokkal.

Köszöntötték a konferenciát a Magyarországról érkezett vendégek is, elsőként dr. Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. Meghatódva emlékezett az első találkozásra a Czirók házaspárral, mely ismeretségből időtálló baráti kapcsolat lett. S a nőszövetség létrejöttét is egy találkozáshoz kötötte, mégpedig az Úr Jézussal való találkozáshoz.

Szécsi Andrásné, a Tiszántúli Nőszövetség titkára a 96. Zsoltár 2. versét idézte, és beszámolt azokról az élményekről, melyeket Kárpátalján élhetett át. Testvérek vagyunk Jézusban és magyarságunkban, mondta, az országhatárok lélekben nem tudnak elválasztani minket.
Gulácsy Lajos ny. püspök, a kárpátaljai nőszövetség ügyének istápolója is jelen volt ezen az alkalmon. Ő a tizenöt év felülbírálására kötelezte a megjelenteket, az eltékozolt lehetőségekre emlékeztetett kívánva, hogy a következő időszakot megújulva és megfiatalodva, buzgósággal végezhesse a nőszövetség.

A Magyarországról érkezett nőszövetségek képviselői egy-egy igével köszöntötték a konferenciát.

A szünetet követve a salánki nőszövetség kórusa lépett fel az ünnepségen. Majd Hogyan tovább, nőszövetség? címmel Gilicze Andrásné, szentesi lelkipásztor tartotta meg előadását. Ebben néhány támpontot adott a nőszövetség hatékonyságának növeléséhez. Hangsúlyozta például a lelki nagykorúság elérését, a személyes bizonyságtétel fontosságát, az evangélium hirdetését, a lelki ajándékok felismerését, a hit és a cselekedetek összhangba tételét.

Taracköziné Nemes Mónika, a munkácsi gyülekezet beosztott lelkipásztora záró igehirdetésében sokak által megfogalmazott kérdésre adott feleletet: hogyan maradhatok a hétköznapokban is krisztusi nő? Hogy lehetek asszonyi küldetésemben győztes? S a válasz: lépj ki a rutinos nőiességből, ne megszokásként éld meg azt! Ne Istent akard mindenáron szeretni, szeresd előbb az embertársadat! A látható embert szeretni, ez a láthatatlan Isten szeretete, hangzott a nőkonferencia záróakkordjaként.

Soós Katalin