És az égből hangos szózatot hallottam, amely ezt mondta: ,,Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga Isten lesz velük..." (Jel. 21,3)

„Milyen öreg Isten? És hol lakik?" – ezt kérdezték tőlem az elmúlt konfirmandus-órán a fiatalok. Németül válaszoltam nekik, hiszen szolgálatom kezdete óta főállásban az EKD, a Németországi Protestáns Egyház lelkipásztora vagyok. Németül vitattam meg velük Isten örökkévalóságát, s azt, hogy a mennyekben lakik, s ahol ketten vagy hárman az Ő nevében egybegyűlnek, Ő ott van. Hogy a gyerekek engem is megkérdeztek, hol lakom, honnan származom, cseppet sem meglepő, hiszen különleges megbízásom révén mindig akkor érkezem egy-egy gyülekezetbe, amikor ott betegség vagy egyéb szükséghelyzet miatt hirtelen segítségre van szükség.

A 'hol lakik' (és a 'honnan származik') kérdése évtizedek óta kísér, s az idei adventi időszakban különleges jelentéstartalommal gazdagodott a fiatalok kérdése nyomán. Ízlelgetem a kérdést a beszélgetésen túl is, összevetem a nyugati magyar diaszpórában tapasztaltakkal – a napokban lesz Hannoverben Németországi Magyar Gyülekezeteinknek éves közgyűlése –, s arra gondolok: Nekünk szól ez az ige. A hangos szózat az égből: Isten sátorlakó. Nem csak a mennyekben lakik egyhelyben. Nem a távolból, nem kőfalak közül néz minket, inkább sátrat ver, hogy mellettünk lehessen, velünk lakhasson, bárhova visz az utunk.

Nem sokkal konfirmációm után érkeztem családommal a nyugati szórványba, s otthont találtunk az itteni magyar gyülekezetekben – némelyiket '56 után, némelyiket régebben alapították. Havonta összegyűlő, összetartó kis közösségek ezek, sokan igen messziről jönnek a német testvéregyháztól kölcsön kapott templomokba, hogy magyarul hallgathassák Isten igéjét. S mivel a magyarul hallott ige, az anyanyelvű gyülekezet otthont jelent, közel 10 éve Heidelbergben, ott, ahol a teológiát végeztem, szintén elindítottuk a gyülekezeti munkát.

„Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal." (Szabó Magda, in: Aczél Judit - Ne félj! Beszélgetések Szabó Magdával, 140. oldal)

Gyülekezeteinkbe 'hazamegyünk' – olyannyira, hogy sokan 50-100 kilométert utaznak a vasárnap délutáni istentisztelet kedvéért, gyakran akkor is, ha még aznap vár rájuk az éjszakai kórházi ügyelet vagy egyéb munka. Szeretettel készülődnek: a terített asztal, az összetartás, a bensőséges beszélgetések mind-mind Isten közelségéről, az otthon értékéről árulkodnak.

„Isten sátora az emberekkel van..." – így olvassuk a Jelenések könyvében, s ez az ige különösen ilyenkor, a karácsonyra való készülődés időszakában is fontos. Isten Jézusban elhagyja a mennyet, és a földre száll. Nem marad 'otthon', nem távoli, elérhetetlen és megközelíthetetlen uralkodó, hanem ember, testvér, kézzelfogható, megtapasztalható realitás.

Úton vannak József és Mária is, akiket csak Isten ígérete kísér, jó terve van velük, s hogy az útnak áldás lesz a vége. A pásztorok, akik az angyalok szózatára szaladnak össze, s majd viszik a jó hírt, s úton vannak az angyalok is, hiszen az ő helyük aligha egy rongyos kis istálló Betlehemben. S útra kelnek a napkeleti bölcsek a csillag útmutatására hagyatkozva... És sokan mások is úton vannak a népszámlálás miatt, akikről nem ír a Biblia, csak úgy, hogy nem volt hely.

Miközben a nyugati diaszpórában látjuk, tapasztaljuk, hogy mennyien elindultak, hányan úton vannak – velük maga Isten, sátorban –, imádságos szívvel gondolunk az otthoniakra: Magyarországon, Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és az egész nyugati szórványban. Sokan hazakészülnek az ünnepre, várja őket a család. Vagyunk, akiket köt a munka, a szolgálat, akik itt is ott is 'otthon' vagyunk; ennek a nagy és csodálatos ígéretnek tudatában, hogy maga Isten van az ő népével.

Áldott adventi készülődést kíván Áldás, békesség! köszöntéssel:

Magyar Virág, a Heidelbergi Magyar Református Gyülekezet lelkipásztora