Christopher Hill CEC elnök köszöntője

Isten hozta Újvidéken, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) nagygyűlésén. Sokan közülünk nagy utat tettek meg, hogy eljussanak Szerbiába és Újvidékre! Pedig ha közelebbről szemügyre vesszük Európa, azaz a kontinens egészének térképét, akkor látni fogjuk, hogy többé-kevésbé Európa közepén vagyunk. Mi több, Újvidék a Duna partján fekszik, ami Európa egyik legnagyobb folyójaként nyugaton ered, átszeli Közép-Európát, hogy aztán a Fekete tengerbe torkolljon. A város a Duna partján valaha határváros volt, itt húzódott ugyanis Európa magyar és osztrák-magyar határa a török birodalommal, amelyik átellenben a Duna túlpartjáig ért. A folyó fölé magasodó vár sokáig megakadályozta a török csapatok előretörését és védelmezte Nyugat-Európát. A közelmúltban, 1999-ben a szerb-koszovói háborúban pedig már a NATO bombázta a hidakat a Dunán. Újvidék a különböző keresztyén hagyományok találkozópontja is egyben, a Vajdasági Autonóm Tartományban nem csak ortodoxok és katolikusok élnek, hanem evangélikusok, reformátusok, metodisták és baptisták is. Miközben Szerbia az Európai Unióba tart, kultúráját keleti és szláv vonások is gazdagítják.

A többségi egyház, a Szerb Ortodox Egyház más helyi egyházakkal összefogva hívott meg minket Újvidékre. Jobb helyet pedig ki sem lehetett volna találni, ha Európa átfogó és befogadó szemléletére gondolunk, megint Európa egészére, ahol a kontinens javarészt keresztyén egyházaknak köszönhető és a keresztyén kultúrából fakadó látomásának feladására hívnak mozgalmak, egyre növekvő nyomást helyezve ránk. Itt, most éppen az a célunk, hogy valamit visszaidézzünk ebből az európai vízióból, ami nem letűnt korok keresztyénségének nosztalgikus felemlegetése, hanem az igazságosság és vendégszeretet keresztyén értékei formálta szemlélet.

A nagygyűlés fő témája a tanúság – az igazságosságban és vendégszeretetben megnyilvánuló keresztyén tanúságtétel a nacionalizmushoz való szűk látókörű visszatérés idején. Igaz, a történelem során voltak időszakok, amikor a keresztyén egyházak is hozzájárultak a megosztottsághoz. De Isten szentháromságos természete, melyben ugyanakkor mély egységben és közösségben él önmagával, azt tanítja nekünk, hogy az egyházak tanúságtétele ezzel egyezően csak összetartozásban és közösségben valósulhat meg: az egyházak közötti közösségben, amit erősíteni ökumenikus feladatunk, de abban is, ahogy közösen teszünk vallást és együtt lehetünk tényleges jellé a szélesebb emberi közösségben. Isten hozott mindenkit az Európai Egyházak Konferenciáján! Arra hívattunk itt, Újvidéken, hogy megragadjuk Európa új látomását és Isten igazságának és vendégszeretetének élő tanúi legyünk.  

Heikki Huttunen CEC főtitkár köszöntője

A CEC legfelsőbb döntéshozó testülete, a nagygyűlés Újvidéken találkozik. Ennek a történelmi európai városnak a neve új ültetvényre, új kertre utal. Újvidék neve és történelme hűen tükrözi a CEC mostani nagygyűlésének jelentőségét: akárcsak Újvidék, a CEC is az Európát meghatározó folyamatok metszéspontjában áll, kelet és nyugat, észak és dél között. Tagegyházainak köszönhetően a CEC is megában hordozza az egyházi hagyományok közötti szembenállás és konfliktusok emlékét – keleti és nyugati keresztyénséget elválasztó egyházszakadásét, a reformációét, de politikai áramlatokét is, amelyeket birodalmak és ideológiák képviseltek; népírtások tragikus emlékét éppúgy, mint szabadságért folytatott küzdelmekét. A török birodalom képviselte iszlámmal való találkozás Újvidék történelmének szerves része, ahogy napjainkban a migránsok áradata, akik a Közel-Keletről Közép-Európába tartanak. Ezek a vonások mind részei a CEC tagegyházai gazdag szövetének. Történelmi idők és napjaink nagy áramlatai, amelyek Újvidéken találkoznak, új esélyt jelentenek, és új utakat nyitnak meg a CEC előtt tagjai szolgálatában.

Ez a nagygyűlés az ugyancsak a Duna partján, Budapesten tartott 2013. évi nagygyűlést követi. A kapcsolat közvetlen, hiszen a CEC vezetőtestületének és központi irodájának legfontosabb faladata az volt az elmúlt öt évben, hogy átültesse a valóságba azokat az alkotmányos és működésbeli változásokat, amelyekről Budapesten döntöttek az egyházak. Ahogy az a munkatársak beszámolóiból kiderül majd, sikeresen teljesítettük ezt a feladatot, miközben a programok és tartalmi munka terén is komoly előrelépés történt.   

Újvidék röviddel a keleti és nyugati naptár szerinti pünkösd után ad otthont a nagygyűlésnek. Az egyházi év szerint ebben az időszakban az egyházat ünnepeljük, azt, hogy Isten emberiségért való gondviselésének kertje virágba borul. Ez az alkalmas idő arra, hogy megvizsgáljuk közösen, mi is a megújult CEC feladata pontosan ebben a kertben – és feltegyük magunknak a kérdést, hogyan akarják az európai egyházak ezt a saját szolgálatukra megreformált szervezetet eszközül használni az emberek szolgálatában.

Külügyi Iroda, foró: CEC/flickr

Forrás: Nagygyűlés kézikönyve