A nyilvánosság lehetősége

Vác katolikus városka, sőt államalapító István királyunk óta püspöki székhely. Csodálatos barokk főtere is ezt a hagyományt erősíti. Azonban két református közösség is működik itt: a felsővárosi településrészen anya-, az alsóvárosi részen missziói egyházközség. Mivel katolikus iskolája már több is van a településnek, az evangélikusoknak pedig óvodájuk van itt, két évvel ezelőtt az egyházbarát önkormányzat a város kereskedelmi és vendéglátó-ipari iskoláját a felsővárosi reformátusoknak ajánlotta fel.
– Az iskola, a sok gyerek természetesen missziói lehetőség is, ezért nem titkolt célunk, hogy váci diákjainkat bevonjuk a gyülekezeteink életébe – világítja meg az iskolaátvétel jelentőségét az egyház szempontjából Borsi Attila. A vác-felsővárosi lelkipásztor ugyanakkor hozzáteszi: egy intézményen keresztül a keresztyén hit és értékrend láthatóvá, nyilvánossá, elérhetővé tehető a tágabb környezet számára, így alakítva a szélesebb társadalmat is.

Öröm, ajándék, szolgálat

A középiskola egy esztendő híján hat évtizedes múltra tekint vissza, amelynek nagyobb részét a kommunista diktatúra időszaka teszi ki. Miként lehet ilyen intézményt „egy­háziasítani"? – kérdezzük a lelkipásztort, aki három kulcsfogalmat határoz meg válaszában. Legfőképp nyitottságra van szükség nemcsak az itt tanulók és dolgozók részéről, hanem az egyház oldaláról is. – Meg kell mutatnunk: ha megnyílunk és befogadunk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is veszítünk valamit – hangsúlyozza Borsi Attila, aki szerint emellett még őszinteségre és türelemre van szükség. Ha valami nem jó, nem szabad róla az ellenkezőjét állítani, hanem változtatni kell rajta. A tolakodással pedig semmiféle valós eredményt nem lehet elérni.

A lelkipásztor szerint széthulló világunk embere – legyen az akár diák, akár tanár – arra vágyik, hogy stabil értékrendhez tudja igazítani életét. Az egyház legnagyobb ajándéka pedig éppen ez az életeket és közösségeket megújító zsinórmérték lehet. Erre az utat mutató, eligazító mércére mindenkinek, egy vendéglátó-ipari vagy kereskedelmi dolgozónak is szüksége van ahhoz, hogy hivatását küldetéstudattal és egyenes lélekkel töltse be, és a munkája során az Isten és a másik ember iránti szeretete is kiteljesedjen, így az a maga számára örömforrássá, mások számára pedig valódi ajándékká és a szó legnemesebb értelmében vett szolgálattá legyen.

Legfontosabb feladat a lelkigondozás

A szemléletformálás sikerének már láthatók az első jelei. Úgy tűnik, az iskolalelkész legfontosabb szolgálata – természetesen a hitoktatás mellett – a lelkigondozás. – Már van olyan nap, hogy sorban állnak az ajtóm előtt – mondja keserédes mosollyal Borsiné Kusztos Ildikó, aki ugyan örül a gyerekek bizalmának, de sajnálja, hogy jelentős részük problémás háttérből jön. Legtöbbször a családok széthullása jelent gondot, de sokuknak a szenvedélybetegségekkel gyűlik meg a baja. A fiatalokat máshol nem hallgatják meg, pedig sokszor már az is óriási segítség, ha kiönthetik a szívüket valakinek. Az iskolalelkészt meglepte, hogy nemcsak a diákok, hanem a tanárok közül is egyre többen veszik igénybe ezt a lehetőséget.

Hétkezdő áhítatot egyelőre csak a tanároknak tartanak, a kezdeti három-négy fős részvételi létszám mára tizenöt-húsz főre nőtt a hatvanfős tantestületben. Szeptembertől már a diákok számára is bevezetik a fakultatív áhítatot, néhány év múlva pedig valószínűleg kötelezővé is teszik azt. A nagy ünnepeken a templomban gyűlik össze a diáksereg, idén először – június 28-án – pedig már az évzárót is az istenházában tarják meg. Nagyon népszerű volt a diákok körében a májusi Szeretethíd református önkéntes nap is: mintegy százan jelentkeztek arra, hogy rendbe tegyék a templom és a parókia környékét, valamint a közelben lakó idősek portáját.

Megújulás a gasztronómiában

Ezzel a címmel adott be pályázatot és nyert 122 ezer eurót (hozzávetőleg 37 millió forintot) az Erasmus programon a váci Bernáth Kálmán Református Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakképző Iskola. A következő két esztendőben húsz tanuló megy ki kéthónapos nyári gyakorlatra Bajorországba, öt végzett tanuló egy évre Franciaországba, illetve négy tanár kéthetes franciaországi továbbképzésre. – Ezzel a programmal a református kollégiumok peregrinushagyományához és a régi céhes gyakorlathoz kapcsolódunk. Célunk, hogy diákjaink hazatérve korszerű ismeretekkel gyarapítsák a magyar vendéglátást és gasztronómiát – tájékoztatta lapunkat Lang László igazgatóhelyettes.

Van gazdájuk

Az iskola egyházi átvételét széleskörű konzultáció előzte meg, a tanári kart és a szülőket is tájékoztatták a tervekről, illetve kikérték véleményüket. – A tanári kar végül maga kérte az iskola vezetőségét, mindent tegyenek meg azért, hogy az intézmény a református egyház fenntartásába kerüljön – hangsúlyozza Ladányi Károly igazgató. A szomszédos Verőce református gyülekezetének presbitere és iskolaügyi gondnoka 1971 óta tanít itt – akkor nem gondolta volna, hogy egyszer még református iskola lesz a Bernáthból. Mint mondja, az elmúlt tíz évben többször is hívták faluja református iskolájának az élére, de nem engedett a csábításnak, mert úgy érezte, Isten a váci intézményben még valami feladatot tartogat számára...

A váciak hamar megtalálták a helyüket a református iskolarendszerben. A lányaik, felborítva az eddig megszokott rangsort, idén megnyerték a református középiskolák kézilabdakupáját, jövő tavasszal pe­dig maguk szerveznének megméretést: szabadtűzi főzőversenyre hívnák a református intézményeket. – Érezzük, hogy figyelnek ránk, hogy van gazdánk – mondja az igazgató, aki elragadtatással beszél arról, ha bármi újonnan felmerülő kérdés, probléma adódik, még megfogalmaznia sem kell feltétlenül, a református iskolaigazgatók levelezőlistáján máris megérkezik a Zsinati Oktatási Iroda vagy a Református Pedagógiai Intézet útmutatása.

Vérbeli vendéglátó

Az iskola láthatóan már a vakációra készül. Az egyik osztályterem ajtaja tárva, amikor elmegyünk a folyosón, bent videóznak a tanulók. Tanáruktól, Pap Zsolt szakoktatótól megtudjuk, hogy a vendéglátói alapismereteket tanuló diákok év végi lazításként az egyik neves balatoni étterem séfjének oktatófilmjét nézik. Ebben a hazai alapanyagból készülő halételeket népszerűsíti a szakács. – Dúskálunk az édesvízi halakban, mégis mindenki sósvízit akar, pedig már a végletekig lehalászták a tengereket – figyelmeztet a tanárember, aki szerint e tekintetben pozitív irányú szemléletváltás tapasztalható a magyar gasztronómiában, és erre szeretné felkészíteni diákjait.

Egy emelettel feljebb ünneplőbe öltözött fiatalok várnak szakmunkásvizsgájuk szóbeli részére. Amikor hozzájuk lépünk, a lányok szétrebbennek, de egy fiatalember vérbeli vendéglátóshoz híven kedélyes csevegésbe kezd velünk. Pintér Zoltán elmondja: ők végzősök, és ha sikerrel veszik ezt az akadályt, a vendéglátás bármely területén elhelyezkedhetnek. Neki már meg is van a munkahelye, a Börzsöny lábánál fekvő Berkenye egyik panziójában lesz szakács és felszolgáló.

Szakképzés a református iskolákban

Bár az egyházak ritkán tartanak fenn szakképző iskolát, hiszen inkább a gimnáziumi és a művészeti képzésre koncentrálnak, a református egyház oktatási hálózata az utóbbi években tudatosan fordult a szakmát is adó oktatásban résztvevő fiatalok felé. Vác mellett szakiskolai képzés folyik Dunavecse, Halásztelek, Heves, Karcag, Kazincbarcika, Makó, Mezőtúr, Mezőcsát, Nagykőrös, Pécs és Sárospatak református intézményeiben, ahol olyan hiányszakmákat sajátíthatnak el a fiatalok, amelyek biztosíthatják itthoni boldogulásukat. Ezen kívül a református egyház az ország számos büntetés-végrehajtási intézetében tart szakképzést fogvatartottak számára.

Kiss Sándor, képek: Sereg Krisztián

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2014. június 15. számában