Református? Zarándoklat?

Katona Viktort régóta foglalkoztatta egy református zarándoklat lehetősége: miután 2009-ben bejárta az El Camino egy részét, feleségével, Katona-Hegedüs Annával és a szintén SDG-s Bogyó Zsófiával kezdtek el a műfaj meghonosíthatóságán gondolkodni. Zsófi tatai refisként háromszor is részt vett a Barátok útja zarándoklaton – a három fiatal tapasztalatai alapján kezdődött meg tavaly a tervezés és az út: Fehérvárcsurgótól Bakonybélen át Alsóörsig. – A református zarándoklat kifejezés sokaknak csenghet idegenül, mivel a zarándoklathoz elsősorban a szentek és ereklyéik tiszteletét, valamint a vezeklést társítjuk. A 16. század óta azonban részben átalakult a zarándoklatok tartalma: ma inkább az úton lét, az odaszánás és a megújulás fogalmai kapcsolódnak hoz­zá. A Tájoló zarándoklat, illetve zarándoktábor, ahol táborvezetők és táborozók együtt haladnak, együtt járnak, jutnak el mélységekbe és magaslatokra – magyarázza Viktor.

Úti istentisztelet

A fizikai út mellett fontos a lelki útvonal is: minden reggel óprotestáns áhítat vezeti fel a napi témát, amelyet napközben egyéni csendességben haladva, majd a délutáni csoportbeszélgetéseken dolgoznak fel, és megérkezve az aznapi szállásra, esti áhítaton zárnak le. A túrázók csomagjait (a tavaly a sátoraljaújhelyi református gyülekezettől kölcsönkapott) kisbusz szállítja, nekik csak magukat kell – ez sem mindig könnyű, különösen lelkileg, ezért lelkigondozók is részt vesznek az úton. – A Tájolón nem a hely, hanem az úton lét a hangsúlyos, de természetesen fontos szerepük van az útba ejtett református templomoknak és magának az útvonalnak, a teremtett világ látható szépségeinek. Egyfajta istentisztelet, amikor odaszánjuk egész valónkat egy hétre azzal a reménységgel, hogy az úton Istennel találkozunk, vagy ráismerünk a mellénk szegődött Jézusra a mellettünk sétálóban – mondja Viktor.

Az elköteleződés felé

Fehérvárcsurgótól Tést és Zircet elhagyva Bakonybélben pihent meg egy napra a csapat, ahol a pihenőnapot külön töltötték fiúk és lányok. Bakonybélből Herenden és Nemesvámoson át Alsóörs volt a cél, és nyilván a Balaton, ahová a záró úrvacsorás istentisztelet után ereszkedtek be a vándorok. Nemcsak az érkezés, az indulás is emlékezetes volt: Diának ez volt az első hosszabb túrája (a terepbejárást nem számolva), amelynek első napján ráadásul ő vezette a csoportot. Mint mondja, azért is különleges volt neki az út, mert őt a Tájolón avatták SDG-taggá.

Ismerkedni egymással és önmagunkkal

Minden keresztyén tábornak van lelki útja: a Tájolón ez szorosan összekapcsolódott a fizikai úttal. – Ilyen­kor kiderül, kiben mi lakik napi húsz-harminc legyalogolt kilométer után, az esti vezetői megbeszélésen. Jó az, hogy ilyenkor együtt vagyunk, együtt haladunk egy úton. Nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű lesz – foglalja össze Dia azt, hogy Isten kegyelméből mindennap el tudtak indulni, és mindennap volt hová megérkezni. Útközben több gyülekezet is megvendégelte a Tájolósokat: Nemesvámoson, Zircen és Alsóörsön is nagy szeretettel fogadták a zarándokokat a helyiek.

Refitől refiig

Idén református gimnáziumokat szeretnének összekötni: a Baár–Madasból a Tatai Református Gimnáziumig sétálnak el a Tájoló résztvevői július 25. és augusztus 1. között. A táborra elsősorban református középiskolák diákjait és 14-25 éves ifiseket várnak, jelentkezni június 15-ig lehet, a részvételi díj 28 000 forint. Viktor hozzáteszi: igény szerint készek segíteni más korosztálynak szóló református zarándoklat megszervezésében is. A zarándokokat támogatni is lehet: részletek az sdg.org.hu honlapon olvashatók.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Kovács Péter

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. június 12-i számában.