Miért pályáztál az Erasmus ösztöndíjra, és miért éppen az Egyesült Államokra esett a választásod?

Mondhatnám, hogy világot szerettem volna látni, de többről van szó: az Erasmusra, mint a magabiztosságomat megerősítő programra tekintettem, és ez így is lett. Az Amerikai Egyesült Államok a Károlin keresztül merült fel: az egyetem több éve jó kapcsolatot ápol a Calvin College-dzsal, de eddig csak rövidebb időre küldtek ki főleg anglisztikás hallgatókat. A félévnyi hosszúságú programot tavaly lehetett megpályázni először. Amerika, mint kutatási terület eléggé adott az anglisztikás hallgatóknak, de engem mindig is érdekelt az amerikai kultúra, azon belül az afroamerikai irodalom pedig különösképpen.

Pontosan mit fedett le az Erasmus ösztöndíj?

Ha az egész összeget nézzük, akkor az ösztöndíj nagyjából a kollégiumban való lakhatást és a teljes ellátást fedte le, ez utóbbi napi háromszori étkezést jelentett a campus-on. Ennek értelmében nem kellett külön élelemre költeni. A kollégiumi lakhatást – érdekes módon – nem havonta, hanem több részletben kellett fizetni. Az egyéb költségeket inkább nekem kellett állnom, ami nem volt mindig egyszerű, Amerika ugyanis elég drágának tekinthető.

Szakmai szempontból mely ott szerzett ismeretet emelnéd ki?

Minden ott tanulható tárgy szakmailag érintette az érdeklődési körömet és kutatási területemet. Valójában bármilyen tárgyat szabadon felvehettem, így én állíthattam össze a nekem tetsző órarendet. Voltak irodalmi és költészeti vonatkozású kurzusaim, amelyek szintén kapcsolódtak a szakterületemhez, a Károlin ugyanis kreatív írás minoron tanulok.

A félév alatt sok időt töltöttem a nemzetközi irodában is. A külföldi koordinátorom segítségével felvettem egy magánóra jellegű kurzust „independence study" néven. Ez abból állt, hogy heti jelleggel kellett az irodában töltenem másfél órát, ahol segítettem, illetve ismerkedtem a rendszerrel.

Milyen váratlan élmények értek?

Amire a legkevésbé számítottam, az az emberek kedvessége volt. Ezt már korábban is említették nekem az ismerőseim, akik szintén a Calvin College-ban tanultak, de nem hittem nekik. Nagyon segítőkészek a helyiek, és nem várnak el cserébe semmit. Végig rengeteg segítséget kaptam a fuvarozástól kezdve – ott mindenki saját autóval közlekedett, de értelemszerűen erre nekem nem volt lehetőségem –, a vacsorafőzésen át az adminisztratív ügyekig. Furcsa volt számomra ez a kedvesség, de hamar megszokja az ember, és vissza is adja azt a jóindulatot, amelyben részesült.

Az érem másik oldala, hogy voltak váratlan kiadások is, például néhány védőoltást részben saját hibámból magamnak kellett fizetni, ami elég komoly összeg, 300 dollár volt. Bár sok kedvességet tapasztaltam, egy idő elteltével, mikor a kezdeti lelkesedés lecsengett, mégiscsak visszavágytam Magyarországra.

A kedvességen túl kiemelnél esetleg mást is az amerikai emberekkel kapcsolatban?

Ahol voltam, Michigan államban, az emberek valóban kedvesek és nyitottak, és ezt más államokból valók is megerősítették. A nyitottságuk abban is megmutatkozik, hogy bármiről lehet velük beszélgetni, nem igazán léteznek közöttük tabutémák. Nagyon őszinték, de nem várják el a kitárulkozást a másik részéről – főleg, ha tudják, hogy mi egy egészen más kultúrához tartozunk. Befogadók és rugalmasak, látszik, hogy gyakorlat-orientáltak, könnyedén kezelik a helyzeteket. A közgondolkodásban és az oktatásban is arra fókuszálnak, hogy a megszerzett tudást hasznosítsák, azt használják fel a mindennapi élet során. A helyiek ugyanakkor azt is mondták, ne gondoljam, hogy mindez az összes államra általánosságban elmondható.

Emberileg mi az, amiben fejlődtél?

Sokkal magabiztosabb lettem, aktívabb az órákon, és bátrabban vállalom fel a véleményemet. Versírással is foglalkozom, és a verseimet immár nagyobb bátorsággal mutatom meg másoknak. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ki is adták néhány művemet egy diák-antológiában – ez nem sikerült volna, ha nem szerzek nagyobb önbizalmat.

A Calvin College ezen kívül egy olyan hely, ahol nagyon komolyan vették a keresztyén hitet. Ez rám is hatással volt, a hitben is megerősödtem. Az egész campus hangulatán érződött, hogy keresztyén, ez még a szabályokon is látszódott. Minden hétköznap reggel 10:00 és 10:20 között áhítatot tartottak, mely időpontban tanítás sem volt, így aki szeretett volna, elmehetett az alkalomra. Vasárnap esténként pedig egyetemi istentiszteleten vettem részt, ahova buszokkal érkeztek a környékről a fiatalok.

Tartod esetleg valakivel a kapcsolatot az ott megismert emberek közül?

Nagyon sok barátot szereztem kint, akikkel egyáltalán nem olyan felületes a kapcsolatom, mint amire előzetesen számítottam. Kiutazáskor arra készültem fel, hogy jórészt egyedül leszek, esetleg létrejön egy-két barátság, ami majd hamar elévül. Ennek teljesen az ellenkezőjét tapasztaltam: nagyon sok bensőséges, hosszú távú viszonyt tudtam kialakítani számos emberrel. Sokat segített ebben a keresztyén környezet – hallottam másoktól, akik világi egyetemeken tanultak, hogy ott azért nem volt ilyen barátságos a légkör.

A legjobb barátaim nagy része az Amerikai Egyesült Államokban él, köztük vannak amerikai és nemzetközi diákok is. Ők mind nagyon hiányoznak, ahogy kinti hangulat is. Érdemesnek tartanám átvenni az ottani mentalitást, hisz jó lenne, ha itthon is nyitottabbak, kedvesebbek, segítőkészebbek lennénk egymással.

*

Az Erasmus+ program 30 évvel ezelőtt, 1987-ben indult el, és az elmúlt 3 évtized alatt mintegy 9 millió egyetemi hallgató vett részt benne. Magyarországon 2004 óta lehet pályázni erre a nem mindennapi ösztöndíjra, mely lehetőséggel 13 év alatt mintegy 65.000 fiatal élt.

Forrás: kre.hu