Hogyan indult, indulhatott újra Dunántúl első református gimnáziuma 1991-ben?

1989-től először óvatosan csak arról volt szó, hogy Debrecen mellett „még egy" középiskolája lesz a református egyháznak. A budapesti és sárospataki kezdeményezésekhez hamarosan csatlakozott Dunántúl is: akkor Pápán kell kezdeni! A Zsinat világi elnöke Somogyi József dunántúli főgondnok volt. A Pápai Öregdiákok Baráti köre azonnal támogatta a gondolatot. A lelkészi kar idősebbjei az ősi jogokra hivatkoztak. A fiatalabb lelkészek közül azok, akik a debreceni gimnázium diákjai voltak, szintén lelkesen támogatták az iskola újraalapítását. A lelkesedés – mint oly sokszor – néhány ponton megelőzte a hivatalos döntéseket: előbb volt megbízott szervező igazgató, mint ahogyan az Egyházkerületi Közgyűlés névszerinti szavazással meghozta a döntést. Alulról építkezve, évfolyamonként felvett tanárokkal, fokozatosan bővülő tantermi és diákotthoni lehetőségekkel épült teljessé az iskola. A diákotthon lépcsőházát a tanévnyitó előtti nap meszelték-mázolták a tanárok és a szülők közösen. A takarítás hajnalra lett kész: nyolckor kezdődött a beköltözés, tízkor a tanévnyitó.

Huszonöt évvel ezelőtt tanévnyitó igehirdetésében arról beszélt, hogy megronthatatlan, szét nem rombolható közösségé kell válnia a Pápai Református Kollégium közösségének. Hogy látja, sikerült ez?

Ez stratégiai hitvallás. Az évszázados hagyomány, az egyházkerület anyaiskolája nem adhatta, nem adhatja alább. A taktikai megvalósítás nem mindig követte az alapvető elgondolást. Az első tanévben mindenki ismert mindenkit. Az igazgató is vállalt diákotthoni éjszakai felügyeletet: nagyszerű beszélgetések voltak a lámpaoltás táján, néha utána is. A zsúfoltság miatt néha két szekrény tetején volt a vaságy sodronya, ott is diák aludt. Az akkori diákok legszebb emlékeik között tartják számon ezt a tanévet. A második tanévben már csendben sóhajtoztak: ez már nem is ugyanaz az iskola...

Részlet a tanávnyitó beszédből 
„Ez az iskola türelmet hirdetett, tudományt nyújtott, mindezt családias, gyermekszerető légkörben. Ennek az iskolának tehetségkutató, tehetségápoló szerepe volt, és ezt a feladatot a jelenben és a jövőben is be kell töltenie" – mondta huszonöt éve Antall József miniszterelnök a tanévnyitón. A politikus azt is mondta: „A magyar protestantizmus, a magyar kálvinizmus beépült a nemzet szellemiségébe, a nemzet tudatába, egész kultúrájába, mindenbe, ami a magyarságot jelenti."

Az újrainduláskor megtartott tanévnyitón Antall József néhai miniszterelnök is beszédet mondott. Mai szemmel nézve talán nem is értjük ennek a jelentőségét. Fontos volt akkor Antall József jelenléte?

Miniszterelnök úr annak idején piarista diák volt. Ezt akkor is kevesen tudták, ma nyilván még kevesebben: ugyanazon a napon volt az évnyitó ünnepsége a váci piarista gimnáziumnak is. Antall József minket választott, és Pápán mond­ta el az országos tanévnyitóra szánt beszédét. Felmérhetetlen jelentősége volt akkor ennek a látogatásnak. Értéke az eltelt negyedszázad során csak növekedett.

Milyennek látja ma a Pápai Református Kollégium lelkiségét?

Püspöki szolgálatomat letéve, 2008 vége óta nem vagyok benne napi szinten a kollégium mindennapjaiban. A nagy alapelv taktikai megvalósítása néha mintha szinusz-hullámra emlékeztetett volna. A legutóbbi híreim szerint most ismét a felszálló ágban vagyunk.

Hegedűs Márk

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2016. szeptember 4-i számában.