A konviktust közösen alapította a Közép-Németországi Protestáns Egyház (EKM) és az Anhalti Tartományi Egyház (ATE). A három hallei református dómprédikátor, Gerhard Goebel, Hugo Albertz és Gustav Beelitz testvéri összefogásának köszönhetően 1890. április 24-én került sor megalapítására. Az épület felszentelését 1912. június 24-én tartották. A korábbi dómprédikátor, Lang professzor nagylelkű adománya, továbbá a református hívek adományai és egy eladott telek fedezte az indulás és fenntartás költségeit. Az első világháború során sok fiatal teológust elvittek a háborúba, akik nem tértek vissza, csak hárman maradtak a konviktusban. Bár református diákotthon volt, de 1923-tól evangélikus diákokat, egyetemi hallgatókat, teológusokat is befogadtak.  A náci időkben és az NDK korszakában is a konviktus búvóhelye és munkahelye volt a másként gondolkodóknak, egyetemistáknak, tanároknak és professzoroknak. 1960-ban női hallgatók is beköltözhettek a konviktusba. Dr. Krüger, korábbi dómprédikátor 1976. december 20-tól egyesített konviktusként működtette. 1980-tól a két egyháztest, az EKM és az ATE megállapodása értelmében a Szászországi Egyháztartomány vette  át a fenntartást. 2001/2002-ben teljes renoválást hajtottak végre az épületen. Az április 24-i hálaadó istentiszteleten az Anhalti Tartományi Egyház elnöke, Joachim Liebig prédikál majd. A református konviktus történetéről ezt követően Jan Rohls müncheni professzor tart előadást. (reformiert-info.de – 2010-04-08 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)