Teréza anya valóságos ikon, példakép a mai albánok többsége számára – nyilatkozta a sajtónak  George Frendo segédpüspök Tiranában. Teréza albán szülők gyermekeként született 1910. augusztus 26-án Üsküb városban, a mai Skopjeben. Akkoriban Macedónia mai fővárosa még az Oszmán Birodalom része volt. A püspök és sok albán számára Teréza anya neve egyet jelent a jó cselekvésével és a nemzeti büszkeséggel. Az albánok úgy tekintenek rá, mint világszerte elismert személyre, aki tevékenységével  a kicsi, elszigetelt országot a világtörténelem színpadára emelte. Közben már sokan el is felejtették, hogy a kommunista országban éveken keresztül még csak kiejteni sem volt szabad a nevét, és Ramiz Alija államfő minden alkalommal megtagadta tőle a szülőföldre történő beutazást, amikor csak kérvényezte. Ahmet Mehmeti muszlim költő így emlékezik vissza az első látogatásra: „Amint kiszállt a kocsiból, mindannyiunknak valóságos jelenésnek tűnt. Számos albán költő írt róla, hozzá verset. Ami belőle igazán megmarad, az az irgalmasság.” Az albán állam most nagyon igyekszik azon, hogy kultuszáról le ne maradjon. Tiranában egy repülőtér, egyetemi klinika és a katolikus egyetem viseli nevét. A főváros szívében már kijelölték azt a helyet, ahová emlékművét elhelyezik. A származásával kapcsolatos dilemmára, miszerint egyesek macedónnak, sokan viszont albánnak tekintik őt, ő maga adta meg a választ, amikor a Béke Nobel-díjat átvette. Az akkori beszédben egyértelműen albánnak mondta magát. Az albán értelmiségnek még muzulmán tagjai is úgy tekintenek Teréza anya „utóéletére” hazájában, mint olyan keresztyén mítoszra, ami egyre inkább hat az iszlám világra is. Olsi Jazexhi kommunikációs szakember szerint Teréza anya az albán egység és az ország újjáépítésének jelképe. (RV.de – 2010-08-31 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)