Cikkében Schmidt rámutat: az új református világszerveződés, a Református Egyházak Világközössége már nevében is utal a közösség szóval arra, hogy a korábbi világszövetséghez képest miben ragadható meg az új református világcsalád lényege. A közösség a szövetség fogalmával szemben az összetartozás mélyebb igényét és valóságát fogalmazza meg. Ez azt is jelenti, hogy az új szerveződéshez tartozó egyházak, 229-en a világ minden részén a sokféle egyházi, teológiai, etikai, társadalmi kérdéssel is közösen kívánnak szembenézni, érvényes válaszokat adni azokra. Külön foglalkozik a cikk a fekete egyházak részéről egyre erősebben felmerülő bizalmatlansággal, ami a nyílt vagy burkolt rasszizmus továbbélésével függ össze. Ide tartozik az apartheid teológiai megokolásának sok sebet ütő kísérlete, illetve ennek egyértelmű tévtanításként történő elutasítása. Ugyancsak fontos témája a világközösségnek a globalizációból adódó kihívások teológiai feldolgozása, és gyakorlati kezelése. Schmidt utal ebben a tekintetben az 1997-ben Debrecenben tartott református világszövetségi nagygyűlésre, ahol már foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel. Az akkori felhívás úgy fogalmazott, hogy a gazdasági igazságtalansággal és az ökológiai pusztítással folyamatosan szembe kell nézni, választ kell adni az aktuális jelenségekre, a megismerés, a felvilágosítás és a hitvallás, a processus confessionis folyamatában. Akkor és most is mutatkoztak feszültségek, hangsúlykülönbségek Észak és Dél között, ami a mostani világközösségi nagygyűlésen az „USA-impériummal” kapcsolatos kritikákban is ütköztek.  Németországban viszont pontosan a reformátusok azok, akik a Dél-Afrikai Egyesülő Református Egyházzal közösen próbálják meghatározni az impérium fogalom tartalmi elemeit, ami a globalizációban jelenik meg, s ami a bírvágy rendszereként a pénz, a javak és a tulajdon bálványozásához vezet(het). Erős hangsúlyt kapott a világtalálkozón a helyi gyülekezetek önállósága az egész egyházzal szemben, a református hagyományban gyökerező megfogalmazás értelmében: Minden gyülekezet az egész egyház – amit viszont ki kell egészíteni ezzel: egyetlen gyülekezet sem az egész egyház. Ezt a két mondatot foglalja egybe a „presbiter-zsinati egyházi rend”. Amint a helyi gyülekezetet a presbitérium kollegiálisan vezeti, s az így önálló egyház, akként tartozik az egyház létéhez a helyi gyülekezetek feletti, zsinati kollegiális vezetés – mutat rá cikkében a Németországi Református Egyház elnöke, Jörg Schmidt. (reformiert-info.de – 2010-07-08 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)