Levi Rickert, aki bennszülötteknek szervez programokat, nagyon hálás a végbement változásokért. Eleinte úgy gondolta, hogy a bizottság, melynek munkáját segítette, csak nagyon kis mértékben járult hozzá a Református Egyházak Világközösségének létrejöttéhez. De mint kiderült, reflektorfénybe kerültek az őslakosok, kiemelten az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából.
„A figyelem felhívása a bennszülöttekre nagyon meglepő és egyben nagyszerű – mondta Rickert, a Potawatomi törzs tagja és a Grand Rapidsi Amerikai Bennszülöttek Központjának előző elnöke. – Személyesen nagyon gazdagítónak találom ezt a figyelmet, mert lehetőséget, esélyt ad az Egyesült Államokban élő bennszülött amerikaiaknak, hogy megmutassák, kik ők valójában.”

A bemutatkozásra kedden került sor a Calvin College Van Noord Arénája előtt.
„Nagy jelentősége volt ennek a tanácskozásnak” – emelte ki Mike Perers, lelkész, az michigani Ottawa törzs tagja és a rendezvény egyik szervezője. „Az Ah-Nab-Awen park, a tanácskozás színtere az a hely, ahol minden évben, a meleg idő bekövetkeztével találkoztak és kereskedtek egymással a törzsek. Kicseréltük dobjainkat és református istentiszteleten vettünk részt” – mondta Peters, aki minden este a Van Noord Aréna előtt körbeszélgetéseket vezet lelki témákban, miután füsttel és édes gyökerekkel, füvekkel megáldja a helyszínt.
„Mi békében és egységben gyűlünk össze, hogy megünnepeljük az új szervezetet, mely reméljük segíteni fog az amerikai nép bennszülöttjeinek igaz gyógyulást hozni.”

A műhelymunkák is azt a cél szolgálták, hogy a bennszülöttek ügyét előremozdítsák. Az egyik szeminárium arról szólt, hogy a REV hogyan tud együttműködni, dolgozni az őslakosokkal, míg egy másik témája az Egyesült Államokban és Kanadában létrehozott indián bentlakásos iskolák ősi kultúrát romboló, károsító hatása volt. Sok fiatalt a törzsekből ezekbe az iskolákba küldtek azzal a céllal, hogy eltöröljék nyelvüket és kultúrájukat, hogy lassan és egyre inkább beolvadjanak az amerikai és kanadai társadalomba.

James Scott, a Kanadai Egyesült Egyház lelkipásztora szerint Kanada keményen dolgozott, hogy gyógyulást és békülést hozzon az őslakosok és a betelepültek között Kanadában. De még mindig sok tennivaló van ez ügyben.

A munka 1990-es években kezdődött, amikor az őslakosok pereket kezdeményeztek az indián internátusok ellen. Néhány per az őslakos gyermekek családtól való elszakításáról, kultúrájuk gyakorlásának tiltásáról, míg más perek az iskolákban történt szexuális és fizikai erőszakról szóltak. Eleinte az egyházak, akik az internátusokat vezették, és az állam, ami az internátusok működését szabályozta, egymást okolták a kialakult helyzet miatt. Végül a kanadai bíróságok pénzügyi jóvátételről hoztak határozatot, aminek 75 százalékát az állam, 25 százalékát az egyházak voltak kötelesek kifizetni. Ezek után megalakult az Igazság és Megbékélés Bizottsága, aminek segítségével a bennszülöttek igazolhatták az iskolákkal kapcsolatos tapasztalataikat.

Több év telt el a bennszülöttek kárpótlási ügye óta, akiknek földjét a főként Európából érkezett emigránsok vették el, kik „egyik kezükben fegyverrel, másikban Bibliával” érkeztek – fogalmazott Rickert.

A Richard Twiss igazságosságra és megbékélésre hív

A neves bennszülött amerikai vezető, a Wiconi International elnöke, Richard Twiss, kedden folyamodott a Református Egyházak Világközösségéhez, hogy alapítsanak bizottságot az igazságért és megbékélésért, ami a ”törzsekben élő bennszülöttek életének helyreállítására utakat keressen”. A rombolásban Észak-Amerikában az elmúlt 400 évben az egyháznak is része volt: a Bibliát, mint a kolonizációnak és imperializmusnak eszközét állította be.

A találkozón Twiss azt mondta, hogy egy ilyen bizottság – magába foglalva a bennszülötteket Észak Amerikából és egész délről – szükséges, hogy legyőzze a „cowboy teológiát”, ami szerinte állandósít egy „határozottan hátrányos megkülönböztetést az őslakosok kultúrája és életmódja ellen”.
Démonizálni a bennszülöttek vallásos kifejeződését magával vonja, hogy „a legtöbb őshonos elutasítja a keresztyénséget, mert a fehér ember vallásának tartja”- mondta Twiss. „Ez összetöri a szívem, mert Jézus az egyedüli reménye az összetört világnak.” 

Twiss, aki 1974-ben lett keresztyén és tért meg a drog mélységeiből és az alkohol függőségből, így fogalmazott: „Követni Jézust nagyon egyszerűnek tűnt és úgy is kezdődött… de később nagyon nehézzé vált, mivel az intézményesített egyház ragaszkodott ahhoz, hogy az bennszülött kultúra és vallási kifejezésmód nem elfogadható. Meg kellet változtatnom az öltözködésem, le kellett vágni a hajam, más hangszereken lehetett csak játszanom – csak a dob nem volt már elég. Sosem szabadott és sosem tanultuk összefüggésbe hozni az örömhírt a kultúránkkal.”

A történet a bennszülöttek elnyomásáról „a legrosszabb esete az etnikai tisztításnak és a fajirtásnak az egész világ történelmében” – mondta Twiss. „Háborúk és betegségek tizedelték a bennszülött népességet Észak Amerikában. Míg 1400-ban 50 millióan, addig 1895-ben már csak 230.000 voltunk. Talán ami igazán tragikussá teszi a történetet, hogy nagy részben a bibliai elbeszélések elhallgatása volt az eszköze a gyarmati imperializmusnak.”

Twiss azonban látja a remény jeleit a felmerülő „missio Dei” modellben (Isteni misszió), amely, ahogy ő fogalmaz: inkább Isten alapvető közösségi sajátosságára mutat rá, mint az egyházak intézményi természetére. „Isten alapvető sajátossága a hittérítés. Ez elsősorban nem a szellemi meggyőződések, hittételek, erkölcsi parancsok terjesztését jelenti, hanem minden teremtmény befogadását Isten túláradó, bőséges közösségébe.”

A „missio Dei”-ben az őslakosok megtalálják az azonosságot, az odatartozást, az értéket, a békét, az igazságot és a megerősítést. El tudunk képzelni egy új jövőt, ahol az emberek láthatóan megélik Jézusba vetett hitüket… együtt, partnerként és egyenlő résztvevőként a Jézusért folyó életben, munkában és hittérítésben?”

Richard Twiss, a Wiconi International elnöke sokat utazott és népszerű szónok, aktivista, oktató, író és munkatárs az őshonos észak-amerikaiak és bennszülött törzsek újító gondolkodói közötti nemzetközi kapcsolatban.
1954-ben született, kulturközi doktori képzését végzi most, kulturális antropológia, ősi és népi vallások és a keresztyén misszió története témakörében.

Számos nemzetközi konferencián szónokolt, előadott tucatnyi egyetemen, kollégiumban, szemináriumon, hogy felhívja a figyelmet az amerikai őslakosokra. Számos országban járt a béke és megbékélés követeként és beszélt az amerikai bennszülöttek életéről.

Feleségével, Katherinnel 1976 óta házasok és nevelik négy tisztelettudó, szerető fiukat. Az ő elképzelése és kitűzött célja, hogy segítsen az embereknek és közösségeknek, hogy megtapasztalják mit jelent a „jó úton” járni. A jó úton két dolgot ért: egyrészt az összes romboló, elnyomó erőktől, viselkedésektől szabad, másrészt egészséges és lelkileg, fizikailag, társadalmilag termékeny életet.

Könyve: „Sok törzs, egy egyház - Jézust szolgálni úgy, ahogy Isten megalkotott” (One Church Many Tribes - Serving Jesus the Way God Made You -Regal Books, 2000-) egy olyan elképzelésről szól, melyben az őshonos embereket egyenlőként, mint a Teremtő, teremtett világ és közösség megértésének segítésében jelentős munkatársként karolja fel az egyház. Ne legyenek kiszorítva a misszió területéről, mert nagy szükség van mindenkire.
Mint őslakos amerikai, Richard friss és egyedi látásmódot mutat be arról, mit is jelent embernek lenni és Jézus követni, segít a hallgatóságnak értékelni és megbecsülni azokat, kik különbözőek. Richard humorosságával, rokonszenves stílusával megnyeri az embereket, megnyitja az emberek szívét és elméjét a Biblia hívására, miszerint „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

{vimeo}12837866{/vimeo}

A képeket Jan-Gerd Hetdeerks a Holland Protestáns Egyház médiafelelőse, a REV európai alelnöke készítette.