„Vannak ügyek, amelyeknél nem szükséges állam és egyház különválasztása, mert azonos értékeket vallanak: Wallenberg és a zsidómentés ilyen ügy" – kezdte nyitó beszédében Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, evangélikus országos felügyelő.  A Szilágyi Erzsébet fasori Raoul Wallenberg szobornál tartott koszorúzást és imádságot követően a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében gyűltek össze az egyházi méltóságok és nagyszámú érdeklődők.

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke emlékeztetett arra, hogy a szocializmus idején a hortobágyi lágerekben elvették a raboktól a személyi azonosságukat, és Wallenberg tettének üzenete, hogy „keresztyén kötelesség az ember méltóságának, személyazonosságának megőrzése". Megemlítette, hogy a második világháború után Pátzay Pál elkészítette Wallenberg szobrát, de azt már másnap megrongálták, és a szobrot Debrecenbe száműzték. A református püspök végül a zsidókat és keresztyéneket összekötő „shalommal" zárta beszédét, mely segít, hogy „minden dolog Istentől elrendelt helyére kerüljön".

Anna Boda, Svédország magyarországi nagykövetségének ügyvivője felhívta a figyelmet arra, hogy amíg antiszemitizmus létezik, addig a száz éve született Wallenberg munkája még nem teljes, éppen ezért a társadalmi párbeszédre továbbra is szükség van.

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete megemlítette, hogy Wallenberget Izrael a Világ Igaza-díjjal ismerte el, így egyike volt annak a több mint 23 ezer embernek, aki a holokauszt idején zsidók életét mentették meg. "Ami velünk megtörtént, az soha ne történhessen meg más kisebbséggel" – utalt Mor arra, mennyire fontos a diszkrimináció elleni összefogás.

A köszöntők utáni első előadást Martin Modeus svéd evangélikus püspök tartotta, aki a svédországi Wallenberg-képet ismertette meg a közönséggel. Noha máshol, például az Egyesült Államokban nagy tiszteletnek örvend, kevés svéd tankönyvekben szerepel – említette meg. A linköpingi püspök szerint figyelemreméltó, hogy a hedonista, nemvallásos Wallenberg az életveszélyt, a halált vállalta az embermentésért. Végül a talmudi mondással zárta beszédét: „aki egy embert megment, az az egész emberiséget
menti meg".

Horváth Erzsébet a Zsinati Levéltár igazgatója, az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnökének előadása a Magyarországi Református Egyház Zsidómentő szolgálatát mutatta be. Ravasz László és Soos Géza munkásságának ismertetése mellett a Jó Pásztor Bizottság és a svéd misszió mentési akciói is helyt kaptak.

A záróelőadást, a Zsidómentő szolgálat a Magyarországi Evangélikus Egyházban címmel Gombocz Eszter főiskolai tanár tartotta, melyben többek között a keresztlevelek kiadásának problematikája mellett kitért az egyházak felelősségére a vészkorszakban.

„A múlttal való szembenézés nem mindig öröm, bűnbánat is" – fogalmazott Gáncs Péter elnök püspök, aki az emlékülés végén egy svéd imádságot olvasott fel. „Tágítsd ki szívünket önmagad számára, hogy bejöhess oda" – hangzott az Úrnak szóló imádság, majd elmondta a zsidókat és keresztyéneket összekötő Ároni áldást.

Az eseményen megjelent mások mellett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Jákob János protestáns tábori püspök, Román István főrabbi és Szita Szabolcs, a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpont vezetője.
A rendezvényen Gryllus Vilmos és Dániel zenéltek, többek között a 37. zsoltárt hangzott el.

reformatus.hu
Fotók: Simonyi Balázs